Ezt tanította nekem a kutyasétáltatás

A kutyasétáltatás nemcsak egészséges testmozgás a szabadban, de sok mindent megtanít az emberi pszichológiáról – állítja Britta C. blogger, életmód-tanácsadó.

A Medium Self szerzője, Britta egy kis pluszpénz és egy kis szabadban töltött pluszidő reményében vágott bele, hogy hivatásos kutyasétáltató legyen, aki mások négylábú kedvenceit viszi sétálni, játszik velük, amíg a gazdik mással vannak elfoglalva. Hamar rájött, hogy az új foglalatosság érdekes és hasznos összefüggésekre világít rá, melyek legalább annyira mesélnek az emberi természetről, mint a kutyákról.

# A negatív viselkedés gyakran félelemből ered

Amikor egy új kutyát visz először sétálni, az állat gyakran barátságtalan – meséli a szerző. Morgással, ugatással, olykor fogait vicsorgatva próbálja távol tartani magától az ismeretlent. Ez érthető magatartás – az emberek is bizalmatlanok az idegenekkel szemben, a kutyák pedig különösen vigyáznak velük, hiszen akár rabló is lehet a házba csak úgy belépő ismeretlen. Britta stratégiája ilyenkor, hogy leguggol a kutya szintjére, nyugtató hangon szól hozzá, étellel vagy játékkal kedveskedik neki, ezzel mutatja, hogy nem jelent veszélyt. A kutyák többsége ezután már szívesen indul sétálni vele.

Csak sztereotípia, hogy minden kutya szeret sétálni
Csak sztereotípia, hogy minden kutya szeret sétálniReptile8488 / Getty Images Hungary

Ugyanez a magatartás az embereknél is megfigyelhető – véli Britta. Sokan azért viselkednek bunkó módon és okoznak kellemetlenséget, mert szoronganak, tartanak a másiktól. A probléma gyakran nem benned, hanem a téged szekálókban rejlik, akik saját önbizalomhiányukat és félelmeiket palástolják a gonosz viselkedéssel. A szerző Lindy West komikust-írónőt idézi, aki a Guardian hasábjain mesélt egy férfiról, aki három éven keresztül trollkodott vele online, beszólogatva neki, mennyire ronda és kövér. Végül úgy döntött, őszintén megbeszéli a dolgot internetes támadójával, aki végül bocsánatot kért tőle, és bevallotta, hogy saját önutálata miatt lett irigy West boldogságára.

Sokszor tehát ugyanaz a stratégia a nyerő, ami a kutyák esetében. Ahelyett, hogy felkapnád a vizet és megbántódnál, ami csak még jobban motiválja a szekálásra a kellemetlenkedőt, közelíts a másik felé megértéssel és empátiával. Érd el, hogy hajlandó legyen leülni és megbeszélni veled a dolgokat, világíts rá, honnan ered a feléd tanúsított gonosz viselkedés.

# Senki sem tökéletes

A felszínen mindenki próbálja magát tökéletesnek, makulátlannak mutatni, valójában azonban senki sem az. Ennek a legjobb leképezése az emberek otthona. Britta rengeteg alkalommal lép be idegenek házába, lakásába, amikor a kutyákat hozza vagy viszi tőlük. És hogy mit tapasztalt? Mindenki rendetlen egy bizonyos – megengedhető – fokig. Van, hogy piszkos zoknik hevernek a padlón, a tányérok nincsenek elmosogatva, az ablakokat rég meg kellett volna tisztítani. És ez így van rendjén. Az ideális állapot valahol középúton van a ledózerolásra érdemes és a természetfelettin patyolattiszta között.

Ne aggódj, ha véletlenül a kanapén felejted a pizzásdobozt – bárkivel előfordulhat. Ugyanez vonatkozik az élet más területeire is. A lényeg nem a tökéletesség, hanem az, hogy jól érezd magad a bőrödben, és mindig megtaláld a megfelelő egyensúlyt a jó és a rossz állapotok között.

# Nincs tökéletes nevelési módszer

A kutyatartás sok tekintetben hasonlít a gyereknevelésre. A gazdik és a szülők gyakran hiszik magukat mindentudónak, és osztogatnak tanácsokat másoknak. Holott az egyik legfontosabb hasonlóság, hogy nincs két egyforma gyerek, illetve kutya, ezért tökéletes, minden esetben bombabiztos nevelési módszer sem létezik. A szerző rengeteg különféle házi kedvenccel találkozott, akiket gazdáik más-más módon neveltek. Voltak tulajdonosok, akik szigorú szabályokhoz kötötték, hogy séta közben milyen gyakorlatokat kell a kutyájuknak elvégeznie, mások egyszerűen meghagyták, hogy kedvencük azt csinálja, ami jólesik neki.

Minél többféle kutyához volt szerencséje, Britta annál inkább rájött erre az alapigazságra, és arra, hogy nem szabad ítélkezni mások felett, és folyton beleszólni, mit és hogyan csináljanak. Ha egy szülőnek vagy gazdinak megvannak a saját bevált technikái (és feltéve természetesen, ha a gyerek vagy házi kedvenc nem szenved semmilyen kárt), hagyd inkább, hogy ők döntsenek róla, milyen módszert választanak.

A kutyatartás sok tekintetben hasonlít a gyereknevelésre
A kutyatartás sok tekintetben hasonlít a gyereknevelésreFatCamera / Getty Images Hungary

# Nem kényszeríthetsz másokat, hogy azt tegyék, amit nem akarnak

Közkeletű sztereotípia, hogy a kutyák imádnak mozogni, alig várják, hogy kimozdulhassanak otthonról és sétálhassanak egy jót. Britta azonban hamar rádöbbent, hogy nem minden állat esetében van ez így. Voltak a kuncsaftjai között olyan kutyák, akik egyszerűen lusták voltak, mások féltek a környezeti zajoktól, a hidegtől, az esőtől. Volt olyan, amikor hosszú erőlködéssel, minden létező módszert bevetve próbált rábírni egy kutyát arra, hogy sétálja végig a tervezett negyven percet, ahelyett hogy öt-tíz perc után feladja. Nem sikerült. Ez megtanította neki, hogy hiába erőlködsz, sokszor jobb, ha elengeded a dolgot.

Ez ugyanígy van az emberek esetében is. Nem szabad irányításmániásnak lenni és erőszakkal próbálni rávenni másokat a változásra még akkor sem, ha neked van igazad. Akármennyit szenvedhetsz, próbálhatod meggyőzni a másikat, ha egyszerűen nem akarja a változást. A szerző korábban foglalkozott szenvedélybetegekkel, és volt személyi edző is. Rá kellett döbbennie, hogy sokakat képtelen meggyőzni róla, hogy éljenek józan életet, mozogjanak többet, és ne egyenek annyit. Ilyenkor bűntudatot érzett, pedig – mint mondja – nem kéne. Nem a te hibád, ha mindent megpróbálsz, mégsem érsz el eredményt. A fontos, hogy próbálj segíteni, és ott legyél a másik fél számára, amikor amaz tényleg akarja a változást és a segítséget.

Oszd meg másokkal is!
Mustra