A legbizarrabb dolgok, amik egy állásinterjún megtörténtek

Mi történhet egy állásinterjún? Bemész, találkozol a cég képviselőivel, elbeszélgetsz velük a meghirdetett munkakörről és arról, miért gondolod magad megfelelőnek a betöltésére. Ennyire egyszerű – gondolhatnánk. Néha azonban rendkívül furcsa dolgok is megeshetnek beszélgetés közben, amikre biztos hogy nem számítasz.

A Bold Italic a startup cégek fellegvárában, San Franciscóban és a Bay Area más részein élő fiatal munkavállalók tollából gyűjtötte össze a legbizarrabb és legviccesebb dolgokat, amik pályázóként állásinterjún történtek velük.

Lábfétis és sírva fakadt interjúvoló

„Az interjúztató levette a szandálját, és felrakta a meztelen lábát az asztalra. Miközben a kérdéseire válaszoltam, végig a piszkos talpával kellett farkasszemet néznem.”

„Ügyvezető asszisztens munkakörbe jelentkeztem a Hack Reactor nevű, programozóképzéssel foglalkozó céghez. Még mielőtt behívtak volna, egy teljesen nevetséges írásos tesztet kellett kitöltenem. Majd következett a szóbeli interjú, amihez rossz időpontot adtak meg, de sebaj, ha már ott voltam, nem küldtek haza. Bizarr szituációkba kellett beleképzelnem magam, például hogy mit teszek, ha ebédet kell rendelnem egy főnökömnek, akiről csak annyit tudok, hogy nagyon válogatós. Amikor már elegem volt az egészből és szerettem volna távozni, közölték, hogy még egy órát tart az interjú.”

„Beszélgetés közben az interjúztató egyszer csak sírva fakadt, és azt mondta, higgyem el, ha itt fogok dolgozni, előbb-utóbb én is így végzem. A munkáltató hazudik, valójában nem is startup cégről van szó, azt ígérik, rugalmas munkaidő, de valójában 9-től 5-ig bent kell lenni mindennap. Végül tényleg nemet mondtam az állásra, de más indokokból.”

A valaha volt legfurcsább állásinterjúk
A valaha volt legfurcsább állásinterjúkFotó: fizkes / Getty Images Hungary

Videójáték, snowboard és autoimmun betegség

„Egyszer réges-régen behívtak állásinterjúra egy kis céghez, amely egy stúdiólakásban volt berendezkedve. A két alapító-tulajdonos leültetett a konyhában és sörrel kínált – délelőtt 11.30-kor. Negyedóra beszélgetés után átmentünk a nappaliba, ahol Mario Kartot játszottunk egymás ellen. Bár én nyertem, mégsem kaptam meg a munkát.”

„Szoftvermérnök munkára interjúztattak, amikor beszélgetés közben az egyik interjúztató felugrott a helyéről, kiszaladt a szobából, majd visszajött egy snowboarddal és asztalról asztalra kezdett ugrálni, őrült nevetés kíséretében leverve kollégái billentyűzetét és egerét. Azok csak némán néztek, és folytatták a munkát miután ez a dilis továbbállt. Mint megtudtam, a fickó a cég legfelkapottabb Javascript-mérnöke volt. Mondtam, hogy nem igazán illek ide, és hamar leléptem.”

„A nő, aki interjúvolt, meg volt róla győződve, hogy autoimmun betegségben szenvedek, és hogy ezt bizonyítsa, karmolgatni kezdte a karomat. Elég sokkoló élmény volt.”

A dubaji kabát és az ötévesek

„A Seattle-i startupnál, ahová jelentkeztem, azt kérték próbafeladatnak, hogy kerítsem elő az egyik ügyvezető kabátját, ami Dubajban rekedt. A fickó nevén kívül semmi más információt nem kaptam. Szerintem máig sem került elő az a kabát.”

„Az egyik startupos állásinterjúban azt kérték tőlem, tegyek úgy, mintha ötéves lennék, és meséljek nekik egy történetet.”

„Az interjú alatt megkérdezték, mivel foglalkozik a férjem, majd megkértek, hogy adjam meg az elérhetőségét. Ezután többet nem is törődtek velem.”

„Végigcsináltam egy hosszú interjúfolyamatot, mindenféle próbafeladatokat, aztán sohasem hallottam többet a cég felől. Később egy ismerősöm szólt, hogy lenne egy állásajánlat ugyanannál a cégnél. Jelentkeztem, de nem mondtam nekik, hogy korábban már voltam náluk. Elkezdtük az interjúkat, majd közölték, hogy nem folytathatjuk, mert már benne vagyok a rendszerükben.”

„Amikor beléptem az irodájukba, egy nagyon kedves fickó köszöntött, aki robogón érkezett elém. Körbevezetett az épületben, megmutatott minden szépet és jót. Ezután leültettek beszélgetni. Az interjúztatók jó fejek voltak, tele lendülettel, úgy tűnt, mintha ők akarnának meggyőzni engem, miért válasszam őket és nem fordítva. Aztán egyszer csak belepillantottak az önéletrajzomba, meglátták, hogy nem a Harvardon vagy a Stanfordon végeztem, és csak annyit kérdeztek: maga mit keres itt tulajdonképpen? Vicces volt.”

Mustra