Kullancsveszély: szakértő segít helyesen védekezni a vérszívók ellen

A kellemetlen vérszívók háziállatoknak és embernek is súlyos betegségeket adhatnak át. Egyértelműen védekeznünk kell ellenük, ha nem akarunk Lyme-kórban, agyhártya- és agyvelőgyulladásban (kullancs-enkephalitis) vagy valami még rosszabb kórban szenvedni. A melegedő időjárás következtében ugyanis új betegségek is megjelentek a kullancsok repertoárjában.

A kullancsok elleni védekezést sokan a mai napig nem veszik komolyan. Nem óvják sem a házi kedvenceiket, sem a nagy testű haszonállatokat, sem saját magukat. A zokniba betűrt nadrágszár és a fokhagyma vagy B-vitamin fogyasztása messze nem elég ahhoz, hogy megvédjük a családunkat és állatainkat a súlyos fertőzésektől. Az agyhártya- és agyvelőgyulladás ellen egyéves kortól ugyan már lehet oltást kérni, ám a Lyme-kór baktériuma ellen nem fejlesztettek ki vakcinát, és évente több tízezer ember fertőződik meg. A tünetek nem mindig egyértelműek, a kezeletlenül hagyott betegség viszont akár súlyos, életre szóló következményekkel járhat.

Tények és tévhitek, avagy öntsünk tiszta vizet a pohárba!

Dr. Földvári Gábor, az MTA Ökológiai Kutatóközpont parazitológus kutatója segít eloszlatni a tévhiteket és valódi védelmet kialakítani a kullancsok ellen. 

Sokan gondolják úgy, hogy a házi kedvencüktől elkaphatják a kullancsot. Ez valóban lehetséges?

Ha egy szúnyogot beengedünk a lakásba, az több embert is meg tud csípni, talán ezért gondolják azt többen, hogy a kullancs is képes erre. Ám ez nem igaz: a kullancs egy fejlődési alakjában egyszer képes vért szívni. Ha talál magának egy gazdát, azt nem hagyja ott, hacsak az el nem pusztult. A gazdán a kullancs 2-3 napig, nőstény esetében 10-12 napig szív vért egy helyben. Indirekt módon azonban veszélyeztethetnek a kullanccsal fertőzött állatok, ugyanis az állatról lepottyant kullancs átvedlik a következő fejlődési stádiumába.

Hím és nőstény adult, illetve nimfa- és lárvaállapotú kullancsok
Hím és nőstény adult, illetve nimfa- és lárvaállapotú kullancsokGetty Images / Getty Images Hungary

Tudni kell, hogy a kullancsnak háromféle fejlődési alakja van: a lárva, a nimfa és az adult, azaz felnőtt. Ha egy lárva teleszívta magát vérrel az állaton, utána leesik, majd a talajon, vedlést követően újabb fejlődési szakaszba lép. Nimfává alakul, amikor újra vérre lesz szüksége a fejlődéshez, tehát új gazdát keres. Ha a kutya vagy a macska sok kullancsot hurcol be a kertbe, akkor rengeteg utódra számíthatunk, amelyek minket is veszélyeztethetnek.  

Honnan érkezik a kullancs: valóban a fáról pottyan, vagy a bokorról ugrik át ránk? 

A kullancs nem ugrik, nem repül, de nem is pottyan, ezek nem részei a mozgási lehetőségeinek. Elég nagy baj lenne, ha tudna például repülni vagy ugrani, hiszen így is épp elég sok gondot okoz. Az Európában leggyakoribb faj, a közönséges kullancs mindig mászik, meglehetősen lassan araszol. Nem rohanja le az áldozatát, hanem meglapul egy fűszálon vagy bokor ágának rejtekében és vár. Nyolc lába közül hattal kapaszkodik, ám az első kettőt felemeli és integető mozgást végez. Erre azért van szükség, mert ezzel a módszerrel keresi leendő gazdáját: a lábán található szaglószerv érzékeli a verejtéket, a szén-dioxidot, az ammóniát, de ami még fontosabb: a mozgást. Ezért található olyan sok várakozó kullancs az erdőkben a vadcsapások mentén, mert amint mozgást észlelnek, aktívak lesznek.

A kis állat lábának végén található karom az, ami beleakad a szőrbe, ruházatba vagy bőrbe, így a kullancs rákapaszkodik az emberre. Ezután keres egy megfelelő helyet magának, és a hőreceptorai segítségével azt is meg tudja állapítani, hol vannak a kapillárisok, hol érdemes vért szívnia. A kifejlett adult kullancsok nagyjából másfél méteres magasságig helyezkednek el a növényzeten, a nimfa és lárva kullancsok sokkal alacsonyabban. Így tehát teljesen értelmetlen például sapkával védekezni a kullancsok ellen, de a zokniba tűrt nadrágnak sincs sok értelme, hiszen az állat talál magának másik helyet, ahol a bőrhöz és a testhez férhet.

Miért van tavasszal kullancsszezon? S mi a különbség a hím és a nőstény kullancs között?

A közönséges kullancs esetében a hímeknek nem muszáj vért szívniuk. Ettől függetlenül még mászkálnak a gazdán, és ritkán előfordul, hogy vért szívnak, de jellemzően más a céljuk, mégpedig a nőstények megtalálása és megtermékenyítése. A nőstény kullancs táplálkozik az állaton vagy emberen, a hím pedig a feromonok alapján megtalálja őt, és miközben az a vérszívással van elfoglalva, megtermékenyíti. Ezután továbbáll, és más nőstények után kutat.

Közönséges kullancs evés után és előtt

Érdekes, hogy a nőstény kullancs addig nem szívja tele magát, amíg a megtermékenyítés nem történt meg. Ezután lepottyan a földre, keres magának egy nyugalmas helyet, és heteken át petéket rak. A szervezetébe jutott vért alakítja át 5-6000 egyedből álló petecsomóvá, miután ő maga elpusztul. A peték lárvákká alakulnak, és elkezdik keresni a gazdát, akitől vért szívhatnak. Ha az időjárási körülmények nem megfelelőek – a magas páratartalmat kedvelik, ezért is van tavaszi és őszi kullancsszezon –, akkor akár hosszú hónapokat is képesek várni. A Lyme-kórt azért kapjuk el jellemzően nyáron, mert ekkor megyünk kirándulni a természetbe.  

Melyik a leghatékonyabb módszer ellenük?

Állatok esetében a kullancs elleni védekezéshez széles termékpalettáról válogathatunk: ultrahangos riasztók, illóolajok, nyakörvek, cseppek, tabletták, spray-k.

Egyik szer sem nyújt százszázalékos védelmet, főleg nagy testű, hosszú szőrű állatok esetén. A gyakran alkalmazott csepegtetők és nyakörvek atkaölő szert tartalmazó anyag segítségével védik az állatokat. A hatóanyag felszívódik a bőrön át, és az egész testre kihat: vagy távol tartja a kullancsokat, vagy megöli őket, amint vért próbálnak szívni.

A legfontosabb védekezési módszer az, hogy rendszeresen és alaposan átnézzük az állatainkat,

és ha kullancsot találunk bennük, azt minél előbb eltávolítjuk. Az udvaron történő rendszeres fűnyírás és az avar összegyűjtése is segít, így csökkentjük a páratartalmat, és nem nyújtunk lehetőséget a kullancsoknak arra, hogy elrejtőzzenek a lehullott levelek között.

A kullancscsipesszel az állat fejét tudjuk megragadni

Mivel védhetjük meg magunkat és a gyerekeinket?

Természetesen nem az a megoldás, hogy nem merünk kirándulni menni. Védekezhetünk a ruházatunkkal: a hosszúnadrágot mindenképpen javaslom az erdei kirándulásokhoz. Ha még világos is, akkor jobban meglátjuk rajta a kapaszkodó kullancsokat, az állat maga ugyanis sötét, bár egyes nőstény nimfáknak piros is lehet a kültakarója.

Az elsődleges védekezési és megelőzési mód pedig, hogy rendszeresen átnézzük magunkat és egymást, és ha kullancsot találunk, azt minél előbb eltávolítjuk. Lárva- és nimfaalakban mákszemnyi, vagy annál is kisebb, anyajegyhez hasonlító pöttyöket keressünk a bőrön, de ne csak a hajlatokban: a szemhéjon, de akár a fülkagylóban is elbújhatnak. Keresés közben használjunk zseblámpát vagy a telefonunk lámpáját, esetleg nagyítót, így könnyebben észrevesszük az állatot.

Amint megvan, csipesszel ragadjuk meg a szájszerve környékén, és húzzuk ki. Sima hegyes végű csipesszel, szemöldökcsipesszel, de körömmel is eltávolíthatjuk a kullancsot, nincs szükség hozzá orvosra vagy szakértőre.

A lényeg az idő: ha néhány órán belül észrevesszük és kiszedjük a kullancsot, nagy valószínűséggel semmiféle fertőzést nem kapunk el.

Amennyiben várunk egy, két vagy három napig, hogy a háziorvos szedje ki belőlünk, akkor esélyt adunk a kullancsnak arra, hogy átadja a kórokozóit. Legyünk bátrak, és amint észrevettük, húzzuk ki a kullancsot, semmiféle tekergetésnek, kenegetésnek nincs értelme.

A kiszedett kullancsot érdemes tárolni és megvizsgáltatni? 

Már kaphatók a patikákban olyan tesztek, amelyek képesek kimutatni a Lyme-kórt okozó Borrelia baktérium jelenlétét. Diagnosztikai szempontból azonban ezeknek a teszteknek semmi jelentőségük nincs. Egyrészt maga a teszt nem a legérzékenyebb, nem a legjobb módszerrel dolgozik, de ha ki is mutatja a kullancsban a baktériumot, az nem jelenti azt, hogy az be is jutott a szervezetünkbe, vagy ha igen, akkor olyan mennyiségben, ami már megbetegedést okoz. Sőt, az is előfordulhat, hogy a kullancsban olyan kevés Borrelia baktérium található, hogy a teszt nem mutatja ki, de belénk mégis elég jutott belőle a Lyme-kór kialakulásához. Amit érdemes figyelni, az a csípés helyén megjelenő Lyme-folt: egy egyre növekvő területű, szabálytalan kör alakú kipirosodás. Ha ilyet észlelünk, forduljunk orvoshoz.

Milyen szép látványt nyújt így közelről
Milyen szép látványt nyújt így közelrőlSmith Collection/Gado / Getty Images Hungary

Milyen újabb betegségeket terjeszthetnek a kullancsok a jól ismert Lyme-kór és agyhártya- és agyvelőgyulladás mellett?

A krími-kongói vérzéses lázat évtizedek óta ismerjük, ám mostanában jelentek meg a mérsékelt övi Európában is olyan kullancsok, amelyek terjeszthetik a betegséget. A mediterrán, szubmediterrán területeken élő Hyalomma marginatum nevű kullancs a vándormadarakkal érkezik Európába lárva- és nimfaalakban, és az enyhe teleknek köszönhetően újabban képes áttelelni is. Adultjaik nagy testű, gyors mozgású, úgynevezett vadászkullancsok, amelyek nem várakoznak, hanem rászaladnak a gazdára. Magyarországon nem honosak, még nem telepedtek meg, de szórványosan előfordulhatnak, találtunk már belőlük többek között sünben a Margit-szigeten is. Maga a vérzéses láz az egyik legkomolyabb lefolyású betegség, kicsit az ebolához hasonlítható, csak kisebb a halálozási arány – de így is 30-40 százalékos. Mivel vírus okozza, nincs túl sok terápiás lehetőség ellene. Jó tudni, hogy nem csupán kullancsok terjeszthetik, de a fertőzött állat húsa veszélyeztetheti például a vágóhídon dolgozókat. 

A Tibola elnevezésű betegség egy Dermacentor kullancsok által terjesztett nyirokcsomó-gyulladás, ami leginkább a fiatal lányokra jelent veszélyt, főleg azokra, akik rendszeresen érintkeznek kutyákkal és lovakkal. A nagy méretű kullancs a hajas fejbőrön vagy a tarkón csíp, és a baktérium szervezetbe jutása után a nyirokcsomók megdagadnak, a csípés helyén csúnya levedző seb alakul ki, és sok esetben még a foltos pajzsú kullancsot is megtaláljuk a bőrön. A betegség a legtöbb esetben magától gyógyul (antibiotikumos kezeléssel még gyorsabban helyre jöhet a beteg), fő maradványtünete viszont az, hogy a csípés környékén nem nő többet haj.

Oszd meg másokkal is!
Mustra