Úgy érzed, elfásultál? Erdőfürdőzz!

Az Egy gésa emlékiratai című film egyik legkülönlegesebb forgatási helyszínén, a Kiotó melletti bambuszligetben sétálni felemelő érzés, ugyanakkor néhány lépés után máris apró hangyának érezheti magát az ember, különösen annak tudatában, hogy a majd 15 méter magasra tornyosuló növények voltaképpen a fűfélék langaléta rokonsága, így a leveleik közt játszó szél hangja is sajátos. Mindez az ellentmondásos élmény teljesen szokványos a végletek hazájában, Japánban.

A felkelő nap országában kéz a kézben jár a zen buddhista higgadtság és az őrületes tempójú rohanás. Utóbbi azért olykor kicsapja a biztosítékot, például amikor egy végigtárgyalt nap után még a karaokebárban is hivatalból jól kell éreznie magát a fess üzletembernek, aki elegáns öltönyében aztán békésen elnyújtózva szunyókál egyet – a járdán. Éppen ezért a japánok kitalálták, hogyan tudnának feltöltődni és belemerülni a nyugalomba, amit a természet kínál. Az erdőfürdő módszere bármelyikük számára könnyen elérhető, hiszen a zsúfolt városokon kívüli területek legnagyobb hányada hegyes, erdős vidék. A viharvert idegrendszer pillanatnyi lecsillapításán persze jóval túlmutat ez az elgondolás.

Hogy az egészségmegőrzésnek mennyire jelentős szerepe lehet az országban, arra akkor gondoltam először, amikor egy hónapig egy klinika tőszomszédságában laktam Oszakában. Naponta többször is átsétáltam a parkján – melyet egyebek mellett többféle rododendronnal, jázminnal díszítenek (ez utóbbinak a bódító illata mellett elbújhat a mi jázminná magasztosított jezsámenünk) –, és ekkor tűnt fel, milyen csekély itt a sürgölődés, sehol a betegek özöne. Eszembe jutott, hogy is van ez otthon, ahol aligha akad olyan ember, akinek a második szomszédig kellene elmennie ahhoz, hogy valamilyen betegségről beszámoljon, ha nem testi nyavalyáról, hát pszichésről.

A kiotói Ezüsttemplom kertje
A kiotói Ezüsttemplom kertjeFotó: Dominka Ede

A természet mindenhol természet

Mi azonban erdőt Japánnál közelebb is kereshetünk. És amennyire a mi autónk a Suzuki, legalább annyira a mi utunk lehet ez a stresszűző technika is, amelynek fokozódó népszerűségét jelzik a róla sorra megjelent könyvek. Az erdőfürdő (japánul sinrin-joku) módszeréhez cseppet sem kell ezoterikus-misztikusnak lenni, nem is távol-keleti hóbort, például az amerikaiak is éppúgy kutatják és alkalmazzák. És a csoportos, vezetett erdőfürdőhöz sem kell a távol-keleti országig mennünk, nálunk is több szakember foglalkozik vele.

Már a két és fél évezrede Perzsia fővárosában dús kertet létesítő II. Nagy Kurus (Kürosz) király is tudta, hogy a természet jótékony hatással van az emberre, mint ahogy jóval később Rousseau, Thoreau, de a nagyszüleink generációja is. Ám az urbanizációval kissé megfeledkeztünk erről, ezért újabban tudományos bizonyítékok emlékeztetik az évszázad közepére az emberiség városokba szivárgó kétharmadát arra, hogy szervezetünk és pszichénk eredendően a természetközeliséget feltételezné. 

Erdőben járkálni sokunk számára nem új gondolat, azonban a lényeg itt a hogyanban, a tudatosságban keresendő. Azaz nem túrázás, nem kirándulás, nem kutyapajtásunkkal lófrálás, nem a hetünk megtárgyalásának apropója egy hozzánk közel állóval – nem mintha mindez nem lenne kiváló program. 

Az 1982-ben megalkotott erdőfürdőzés azonban – amikor minden érzékszervünkkel megmerítkezünk az erdő atmoszférájában – olyan lassú séta, amellyel egyszerre, egységként figyelünk saját magunkra és a természetre. Az utóbbi hozzáállás nem a biológusé, hanem a kezdőké, hisz „az örök kezdők szelleme sokra képes, a kitanultaké csak kevésre” (Szuzuki Sunrjú). A buddhista japánok magukat a természet részének tekintik, nem följebbvalónak. Ám ebben sem csodabogarak, a figyelmes keresztény számára sincs ez másként: a természeten „uralkodjék” 1. Móz. 1,16. nem kizsigerelést jelent, hanem kiegészítendő az 1. Móz. 2,15. teremtett kertre vonatkozó „őrizze” felszólítással.

Bambuszliget Kiotó mellett
Bambuszliget Kiotó mellettFotó: Dominka Ede

Csökkenti a munkahelyi stresszt, meggyorsítja a gyógyulást

Bizonyított, hogy az erdei séta csökkenti a stressz-szintet, optimalizálja a vérnyomást, és számos betegség kezelésében játszhat szerepet, például növeli a rákos sejteket elpusztító ölősejtek számát. Ám elsődleges jelentősége a jövőt előrevetítő megelőző, személyre szabott orvoslásban van. A természet gyógyító ereje más-más úton juthat el az emberhez. Van, akire jobban hatnak az illatok, másra a színek vagy a hangok.

Dr Csing Li Sinrin-joku című könyvében a szaglást emeli ki, a fák védekezőrendszerében szerepet játszó illóolajok (fitoncidok) belélegzését. A megfelelő illóolaj munkahelyeken a stresszkezelésre, az energiaszint növelésére használható, ezt az USA-ban 68 kórházban vizsgáltak. A fákra néző kórtermek betegei hamarabb gyógyulnak meg, kevesebb fájdalomcsillapítót kérnek. Felismerve ezt a gazdaságilag sem lényegtelen szempontot, több kórház saját kertfejlesztésbe kezdett. A leglényegesebb azonban a városi fásítás, hiszen a fák hűsítik a levegőt, megszűrik a mérgező gázokat, semlegesítik a szálló port. Egy nyírfasor az utcán akár 50 százalékkal kevesebb szálló port enged a lakásokba. 

Sok szó esik a zajszennyezésről is. A város zajai a tépelődést fokozzák, míg az erdő auditív észleletei a problémamegoldó és koncentrációs képességet, a tisztább gondolkodást, a memóriát támogatják. Amerikai munkahelyeken igazolták, hogy a természet hangjai felvételről is hatékonyabbá teszik a munkát, sőt a betegszabadságok száma is meggyérül. A vizuális ingerek hasonlóképpen működnek. A város szürke színei boldogtalanná, agresszívvé tesznek, míg a természet kékje és zöldje pihentet. Ha a munkahelyünk nincs zöld környezetben, pillantsunk olykor a számítógépünk melletti tájképre, erdős háttérképre.

Az írországi Killarney Nemzeti Park erdeje
Az írországi Killarney Nemzeti Park erdejeFotó: David Madison / Getty Images Hungary

Ha a hegy nem megy...

Ha az ember valamiért mégsem képes eljutni az erdőbe, hát a természetet kell a közelébe hozni. Sarah Ivens Erdőterápia című könyve is inkább nekik szól, hogy érezzék: a természet adományai az ő számukra is sokféleképpen elérhetők. Erre valók a városi parkok, a kiskertek, de akár egy virágcsokor is, amit bármikor megvehetünk, vagy a szobanövényeink. Ivens mondandójának fontos zárlata a biofil és biofób embertípus megkülönböztetése, amelyben az előbbi nemcsak a fákhoz, hanem a családfához, azaz az ősök-utódok láncolatához is jobban kötődik, és ez a természet iránti felelősségtudattal is jár.

M. Amos Clifford Az erdőfürdőzés kézikönyvében úgy véli, a fáknak szükségük van ránk. Az ember által preferált fajok talán nem bánják a támogatásunkat, de jó eséllyel a természet remekül meglenne nélkülünk, ahogy tette azt jóval előttünk is. A könyv legfontosabb tanulsága, hogy

gyerekként szükséges a természethez fűződő élmények megszerzése,

mert enélkül jóval nehézkesebben fogjuk megérteni a jelentőségét. A szerző Ivenshez hasonlóan Japánban ismerkedett meg az erdőfürdőzéssel, majd a helyi viszonyokhoz igazítva népszerűsítette. Tapasztalatai szerint az erdőfürdő segít bűncselekmények áldozatainak felépülni a traumából, de más típusú trauma esetén is segítséget jelent.

Egyik mestere, Mijazaki Josifumi erdőterápiának nevezte el az erdőfürdő kifejezetten gyógyító célzatú formáját. A japán mester kutatását is alapul vette, de „később szenvedélybetegekkel töltött koppenhágai önkéntes szolgálatom alatt is észrevettem a séta előnyeit” – válaszolja kérdésünkre Pap Ildikó pszichológus, aki a test és a lélek egységét alapul véve fotelben üldögélés helyett erdei sétára viszi pácienseit, hiszen a fizikai inaktivitás pszichés szempontból gátló tényező. Mijazaki Josifumi professzor Sinrin-joku című munkája dr. Csing Liéhez hasonló, szépen illusztrált, olvasmányos, öröm kézbe venni. Kutatását a séták elején és végén a vérnyomás és a nyálban lévő kortizol nevű stresszhormonszint mérésével kezdte, majd laboratóriumban az idegrendszer reakcióit is figyelemmel kísérte.

Erdei ösvény a Hármashatár-hegyen
Erdei ösvény a Hármashatár-hegyenFotó: Dominka Ede

Szép, szép, na de működik?

Egy évvel ezelőtt az orvosi leleteim szerint rám fért egy rendberakás, amire sok időt kellett szánnom. Bónuszként éppen akkor szűnt meg egyik napról a másikra a munkahelyem, így meg is tehettem. És mit ad isten, pont ekkor kerültek a kezembe szép sorjában az erdőfürdésről szóló könyvek is. Mindehhez hozzácsaptam azt az elgondolást, miszerint ha valami nem jól megy az életedben, gondold végig, hol tértél le a saját csapásirányodról, majd kanyarodj vissza arra a pontra, ahol azt érezted, ez a neked való, ez vagy te. Mivel hajdanán kedvenc foglalatosságom a természetben szöszmötölés volt, orvosaim vállvonogatásaitól is indíttatva bevetettem magam a sűrűbe, jó ideig egyébbel sem törődve. A leleteim pedig szép lassan a javulást jelezték. Csodát persze nem kell várni tőle, a hasnyálmirigyrák ezzel sem tűnik el, de főként a megelőzésben gondolkodva az egészséges életmód szerves részévé tehető.

Az újabban Peter Wohlleben vagy Stefano Mancuso–Alessandra Viola, de már Darwin által is sajátos intelligenciával rendelkezőnek tartott lények, a fák enyhíthetik a klímaváltozás, a munkahelyi, techno- és egyéb stressz kellemetlen hatásait, gördülékenyebbé teszik a munkavégzést, javítják az egészségünket, és csak velük képzelhető el a jövő városcentrikus élete is. A hangok, illatok, színek mellett az erdő strukturálisan is illeszkedik lelki- és gondolatvilágunkhoz, így a benne tett séta nem mellesleg a saját magunkban történő jobb eligazodáshoz vezethet.

Mustra