A sárkányok az idők kezdete óta foglalkoztatják az embereket. Szinte mindegyik nép mitológiájában megtaláljuk az állatot: Indiában, Kínában, Amerikában, Európában egyaránt. Az óriási méretű hüllőknek hol van szárnyuk és lábuk, hol nincs, némelyik történetben tüzet okádnak, a mesékben pedig hét fejük is van. Az egyértelműen túlzó, lehetetlen leírás hallatán jogos a feltételezés, hogy ezt a titokzatos állatot csak mi, emberek alkottuk meg a fantáziánkban. De ha így van, miért vannak jelen a sárkányok minden nép ősi történetében? Létezhettek igaziak, amelyek annyira félelmetesnek és bizarrnak tűntek, hogy végül legendaként örökítettük meg őket?
A legyőzendő gonosz
A magyar népmesék sárkányai szinte kivétel nélkül gonosz, hatalmas, féltékeny teremtmények, akik rettegésben tartják a népet. Legyőzésük mindig a hős – például Szent György vagy Trisztán – feladata, aki addig nem nyugodhat, amíg le nem vágta a sárkány mindegyik fejét. Szegény sárkányokról egész Európában hasonló történeteket őriznek, a keresztény vallású országokban a tűzokádó lények valamiféle pokolból szalajtott sátánfattyak, a gonoszt képviselik a tiszta és jó katolikus emberekkel szemben. Kínában és Japánban azonban a sárkányok a természeti erőt képviselő jótét lelkek, akik nemcsak értenek az ember nyelvén, de természetfeletti erejüket arra használják, hogy segítsék őket. Bölcs, hosszú életű, békés teremtmények, és rengeteget tanítottak nekünk, földi halandóknak.
Mi köze a sárkányoknak a dinoszauruszokhoz?
Ha kitartunk a feltételezésnél, hogy sárkányok vagy sárkányszerű lények valóban léteztek, és lecsupaszítunk róluk minden egyértelműen túlzó, mesebeli tulajdonságot, még az is lehet, hogy valódi, azóta kihalt állatra bukkanunk. Figyelembe véve a tűzokádók méreteit, pikkelyes bőrüket és hatalmas fogaikat, első logikus következtetésünk a dinoszauruszokhoz vezet. Őseink – néhány szakértő szerint – találkozhattak is, sőt együtt is élhettek velük, bár ez ügyben a kreacionisták és a föld történetét másképp ismerő tudósok soha nem fognak egyetérteni, ami pont elég volt ahhoz, hogy lábra kapjanak az első sárkányos történetek, amelyek ránk már erősen torzítva maradtak. De tegyük fel, hogy nem így volt: eleink akkor is sok-sok dinoszauruszcsontvázra bukkanhattak rá jártukban-keltükben: mi másnak lehetett bizonyítéka a sok hatalmas maradvány, mint félelmetes sárkányok létezésének? Az az ifjú pedig, aki hősnek szeretett volna látszani, gyorsan mesét is rittyenthetett a csontok mellé, miszerint ő (vagy felmenői) győzte le a fenevadat három napig tartó véres ütközetben.
Több létező állat egyben
A dinoszauruszos elmélet mellett – mivel sárkányt élőben még egyikünk sem látott, csakis elméleteink lehetnek – logikus magyarázatot nyújtanak azok a nagyon is valódi állatok, amelyek egy vagy több tulajdonságukban hasonlítanak a tűzokádókhoz. Vegyük csak a kobrát, ami mérget köp – majdnem, mintha lángot okádna, vagy képzeljük magunk elé a komodói varánuszt (beszédes másik nevén sárkánygyíkot) bűzös leheletével, méregmirigyével, kiölthető nyelvével, pikkelyes bőrével. Igencsak hasonlít arra a mitológiai sárkányra, amelyet keleten szinte mindig láb nélkül ábrázolnak. A sok fej és láb, illetve a szárny a keresztény legendák kitalációja, mely csak az európai sárkányoknál tűnik fel. A bőrszerű szárny, a fogakkal teli száj is megmagyarázható, a szintén babonás félelemmel övezett denevéreket juttatja eszünkbe, amelyek közt akadnak apróbbak, de másfél méteres szárnyfesztávolságúak is. Könnyen lehet, hogy a mitikus, képzeletbeli sárkányt többféle állatból alkották meg, ragasztóként pedig babonás félelmet használtak.
A hely, ahol ma is várják a sárkányok felbukkanását
A legtöbben egyetértünk abban, hogy sárkányok nem léteznek, egyikünk sem kémleli az eget, hogy mikor bukkan fel egy szárnyas, tüzet okádó hüllő. Kivéve a hongkongiakat. Felhőkarcolóik közül meglepően soknak egy jókora lyuk tátong a közepén. Ezek az épületek azért lettek így tervezve, hogy a kialakításuk megfeleljen a feng shui alapelvének, azaz annak, hogy ne gátoljuk az energiák áramlását. Meg a sárkányokét. A több emeletes lyukak az épületeiken azt a célt szolgálják, hogy a hatalmas hüllők mozogni tudjanak. Hitük szerint ugyanis az óceán partján ma is sárkányok élnek, akik szeretnek repkedni, így időnként az is előfordulhat, hogy áthaladnak Hong Kong városán. Hogy semmiképp se ütközzenek bele egy felhőkarcolóba sem, készítettek számukra egy-egy kényelmes átjárót.
