Barátnője durva szexet akart, ő meg véletlenül megfojtotta. Elmondása szerint...

Egy pszichopata története - egészen közelről

Robert Chambers ránézésre pont az az ember, akit szívesen beengednénk a nappalinkba, hogy elvigye a bálba kamasz lányunkat. Jóképű, jó nevű magániskolákba járt, kitűnő modorú, jó családból származik. Pont ebben a megtévesztésben rejlett Chambers fő ereje. Ha nem tankönyvből akarnál a pszichopátiáról olvasni, az ő történetét olvasd!

Filmsztárokhoz illő külseje és sima modora ellenére Robert Chambers súlyos gondokkal küzdött. Bár úgy tűnt, elit családból származik, szülei valójában munkásemberek voltak. Válásuk után a kis Robert az anyjával élt, apja pedig időnként meglátogatta. A nővérként dolgozó anya sokat túlórázott, hogy teljen azokra a jó nevű magániskolákra, amelyekbe fiát küldte, de Robert gyakran nyert el ösztöndíjakat is. Ötéves korában még John F. Kennedy Jr.-ral is találkozhatott, mivel édesanyja korábban ápolónőként dolgozott az elnök beteg fia mellett, és nagyon megkedvelték egymást. Mindenki a lehető legjobbat szerette volna a fiúnak, nemcsak azt adva neki, amit szeretett volna, de azt is, amire szüksége volt. Robert előtt nyitva állt a kapu, ami a munkásosztályból az elitebb társadalmi réteg felé nyílt, ám a kamasz fiút egyik iskolából rúgták ki a másik után féktelen bulizása és rossz jegyei miatt. Egyszerűen képtelen volt betartani azokat a magatartási normákat, amikre szükség lett volna a siker felé vezető úton.

A menő srác, aki minden bulin ott van

A Boston Egyetemre járó fiú nem vette túl komolyan az életet. Bár nem tanult jól, kinézetére nem lehetett panasz. Majdnem két méter magas termete, gyönyörű kék szeme, sűrű barna haja volt, sikereket ért el az ellenkező nemnél, ám túl sokat bulizott, ivott és drogozott. A végén ki is rúgták az egyetemről, mivel gyakran lopott vagyonos szomszédaitól, barátaitól, drogokkal üzletelt, ő látta el kokainnal az összes ismerősét, miközben maga is függővé vált. A börtönbüntetést minden esetben megúszta azzal, hogy rehabilitációs intézetbe vonult, de soha nem sikerült igazán leszoknia semmilyen káros szenvedélyéről. Talán, ha valamelyik lopása után bebörtönzik, meg lehetett volna előzni a tragédiát.

Csak egy séta a parkban

1986 nyarán, 20 évesen ismerte meg a 18 éves Jennifer Levint. Barátokként kezdték, majd néhányszor randevúztak is. Igaz, Chambers úgy fogalmazott, hogy bár a lány az ő barátja volt, ez fordítva nem volt igaz: akkoriban senki sem számíthatott őrá. Augusztus 26-án hajnalban épp együtt iszogattak, amikor Chambers akkori szerelme utánuk ment, és hatalmas féltékenységi jelenetet rendezett. Az ideges férfi és Jennifer a Central Parkon átvágva sétáltak hazafelé hajnalban. Hogy ezután pontosan mi történt ott, nem tudni, de az biztos, hogy Jennifer Levint hiányos öltözetben holtan találták a parkban, fojtogatás nyomaival a nyakán, és emberi szövettel a körmei alatt. A lány védekezett, arcon karmolta Chamberst, aki az emberölés után elbújt, onnan nézte, ahogy a lány teste a helyszínen fekszik, majd rátalálnak, és közönyösen szemlélte a kiérkező rendőröket is. A hatóság emberei akkor még nem vádolták semmivel, hazaküldték. Chambers szépen haza is ment, lezuhanyozott, majd lefeküdt aludni, mintha mi sem történt volna. Másnap is csak mint az áldozat jó barátját hallgatták ki, az arcán lévő karmolásokat pedig a macskájára fogta. 

„Nem én voltam!”

Szerencsére Chambers egy idő után gyanússá vált, gyilkosság vádjával letartóztatták. Akkor is azt vallotta, hogy a 160 centi magas lány támadta meg őt, leteperte, meg akarta erőszakolni, ő csak védekezett, közben mintegy véletlenül odébb dobva, majd megfojtva a lányt. Így keletkeztek az arcán és mellkasán lévő karmolások, majd a félelemtől megbénulva ült a helyszínen, amíg a rendőrök haza nem küldték. A sztori nevetséges volt, teljesen hiteltelen, a fiú mégis kitartott mellette. Családja és barátai letették érte az óvadékot, így szabadlábon várhatta a tárgyalását. Ezt az időt további féktelen bulizásra használta fel, még videófelvétel is készült róla, ahogy lengén öltözött lányok körében táncol, egy babát tartva a kezében. Ezután lecsavarja a baba fejét, majd azt mondja: „Upsz, azt hiszem, megöltem”, majd úgy tett, mintha fojtogatta volna saját magát – tulajdonképpen gúnyolódott Levin halálán. A felvételt Chambers édesanyja is látta, aki teljesen kiborult ugyan, de egy értelemben hálás volt, hogy megláthatta fiának igazi, sötét oldalát.

Robert ügyvédje piszkos taktikához folyamodott, és a nagy médiafigyelemnek kitett ügyben lejáratta Jennifer Levint. A lányt szabados nőszemélynek állította be, aki maga csábította fojtogatós durva szexre Chamberst, aki véletlenül fojtotta meg őt. Emiatt sokan fejezték ki tiltakozásukat a tárgyalások alatt. Az esküdtszék végül bűnösnek nyilvánította Robertet, és 2003-ig börtönbe záratta. A 15 év alatt Chambers egy szemernyi bűnbánatot vagy javulást sem mutatott, balhét balhéra halmozott, fegyverbirtoklásért és drogkereskedelemért is fegyelmi eljárásokat indítottak ellene. Miután kiszabadult a börtönből, rögtön vád alá került, mivel lejárt jogosítvánnyal vezetett, és tiltott anyagot találtak nála. Újabb száz napot töltött a rácsok mögött. Senki, még a saját anyja sem ünnepelt, amikor végre hazatért. 

Még így is akadtak imádói

Nyilvánvaló viselkedése ellenére Robert még barátnőt is talált magának a kokainfüggő Shawn Kovell személyében. A lány ott volt az ominózus, videóra vett bulin, és utána is tartotta a kapcsolatot a rácsok mögött ülő Roberttel. Miután utóbbi szabadult, együtt tértek vissza az alkohol, a drogok és a partik világába. 2007-ben buktak le, miután a rendőrök figyelmét felkeltette a lakáshoz köthető élénk kábítószer-forgalom. Letartóztatásukkor Chambers küzdött a rendőrök ellen, egyiküknek az ujját is eltörte, Kovell csak sírt. Újabb tárgyalás következett, amelynek eredményeként a páros mindkét tagját rácsok mögé küldték nagyjából életük túlnyomó részére. Robert leghamarabb 2024-ben szabadulhat, míg Jennifer Levin anyja – aki egyébként nem fogadta el Chambers bocsánatkérését – a gyásztól soha. 

Oszd meg másokkal is!
Mustra