Egyvalami viszont nem változott. A Miss World-verseny által közvetített ideál a mai napig sokat elárul az adott korról, a női szerepekkel és szépséggel kapcsolatos sztereotípiáinkról, még ha nem is biztos, hogy úgy, ahogy elsőre gondolnánk.

A versenyről

A Miss World-versenyt és -címet 1951-ben alapította a brit Eric Morley. Az azóta is működő franchise rendszert halála óta felesége, Julia igazgatja, egyelőre állva a sarat a Donald Trump kezében lévő másik brand, a Miss Universe-zel folytatott harcban. 

Bár a szépségversenyekkel kapcsolatos érdeklődés az utóbbi évtizedekben jelentősen csökkent, a világ egyik legnagyobb ilyen jellegű megmérettetését ma is több mint 200 országban közvetítik élőben. Az eredetileg egyszeri bikinibemutatónak indult esemény (Morley saját márkáját akarta így reklámozni) folytatását 1951-ben még nem tervezték, 1959-re viszont már a BBC közvetítette a versenyt, ami a hatvanas és hetvenes évek között a legnézettebb tévés műsor volt Nagy-Britanniában. 

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a szépségideál az elmúlt 70 évben óriási változáson ment keresztül, de valójában nem ez a helyzet. Ha 1951 és 2018 győztese (Kiki Håkansson és Vanessa Ponce) egymás mellé állna, a kontraszt jóval kisebb lenne, mint gondolnánk. Két nyúlánk, karcsú, hosszú barna hajú nőt látunk a képeken, az őket körülvevő két korszak sokkal különbözőbb, mint az üzenet, amit megjelenésükkel képviselnek. 

De mi volt az a plusz, amivel a verseny története során nyerni lehetett, és miben tért el mégis az egyes dekádok szépségideálja? A Miss World verseny honlapján nemcsak az évenkénti győzteseket, de mindazokat a résztvevőket meg lehet találni, akikről marad fenn nyilvánosan elérhető fotó, a StyleCraze válogatásában pedig a győzteseket figyelve követhetjük nyomon az ideál nem is olyan jelentős változásait. Mi, évtizedenként egy-egy győztest kiemelve mutatjuk a legszebbeket!

Ötvenes évek: pin-up sikk

Az ötvenes években olyan nagyszerű nők diktálták a divatot és a szépségideált, mint Marylin Monroe vagy Liz Taylor, így nem meglepő, hogy a legszebbnek járó alma is nőies, rendszerint karcsú homokóraalkatú, tapintható szexuális kisugárzású versenyzők felé gurult.

Ebben az évtizedben nem fogyókúrás készítményeket reklámoztak, hanem olyan szereket hirdettek, amik rövid úton ígértek pont a kellő helyeken megtelepedő kilókat (értsd, darázsderék fenntartása mellett kerek, de nem eltúlzott csípőt, és finom, de a csípővel arányos vállakat), a versenyben indulók mégsem tűnnek a ma ideáljain szocializálódva sem dúsnak. A nőiesen karcsú idomokat háromszögmelltartók és sortfazonú napfürdődresszek emelték ki. A hatvanas évek legszebb lányai a vízparton is tökéletes sminkben, kendővel rendben tartott frizurával pihennek, lábukat szexi peep toe szandálba vagy bokapántos magas sarkúba bújtatják.

May-Louise Flodin, a második „világ legszebbjének” választott nő tökéletesen reprezentálja a kor ideálját, és csak úgy sugárzik róla az életöröm és a vonzerő, akármelyik korabeli képet is nézzük. 

Az évtized többi királynője évről évre haladva:

1951: Kiki Håkansson

1953: Denise Perrier

1954: Antigone Costanda

1955: Susana Duijm

1956: Petra Schürmann

1957: Marita Lindahl

1958: Penelope Coelen

1959: Corine Rottschäfer

Hatvanas évek: szemhéjtus és bájos babaarc

A hatvanas évtizedben némiképp átalakultak a divattal kapcsolatos és a nőkkel szemben támasztott  elvárások. Ez a dekád nemcsak a feminizmus, de a hippi éra kezdete is volt, ezt pedig (még ha nem is mindig egyértelműen), de valamennyire követte a Miss World által megjelenített szépségideál is. Ebben a korszakban már többféle is lehetett a nő, feltéve persze, hogy gyönyörű és vonzó külsővel rendelkezett. A végtelenül szexis, atletikus fatális nő: Ursula Andress és a finom, szofisztikált Jackie Kennedy stílusa közül talán az utóbbi hatott jobban a verseny résztvevőire, de nem csak e két szélsőség között mozogtak a versenyzők. 

Az ebben a korszakban nyerni tudók jó része ráadásul nem „csak” szépségével nyűgözte le a zsűrit, a győztesek között például későbbi orvos és szobrász is volt. A hatvanas évek szépségei már nem egyenfrizurát és dresszt hordtak, de szemhéjtus nélkül nemigen lehetett nyerni. 

A babarcú perui Madeline Hartog-Bel tökéletesen hozta a kívánt formát, és később is jól használta ki a megmérettetéssel járó népszerűséget, egy évvel a verseny után már Bob Hope műsorában szerepelt. 

Ők voltak az évtized legszebbjei:

1960: Norma Cappagli

1961: Rosemarie Frankland

1962: Catharina Lodders

1963: Carole Crawford

1964: Ann Sidney

1965: Lesley Langley

1966: Reita Faria

1968: Penelope Plummer

1969: Eva Rueber-Staier

Hetvenes évek: természetes gyönyörűség

A hetvenes évtizedben a női egyenjogúsági mozgalmak egyre több nőt értek el, és ez nemcsak a kor szépségideáljára vagy a Miss World-versenyek győzteseire hatott, de néha még a szervezésbe is beleszólt. Ebben az évtizedben több alkalommal előfordult, hogy a versenyt a női egyenjogúságért és a verseny által közvetített sztereotípiák ellen küzdő nők zavarták meg.

Ha a verseny nem is lett kevésbé sztereotip, a nőideál megint alakult kissé; Charlie angyalai, Brooke Shields és Bo Derek, na meg a melltartóégetés már egészen másfajta megjelenést kívántak. A természetesség, a pilates testalkat (nem túl izmos, de azért feszes, tónusos test), a barnább árnyalatú bőr és a csak leheletnyi szájfény lett trend: e kor nyúlánk szépségeit mintha valamilyen puhító hatású Insta-szűrőn át néznénk.

A Puerto Ricó-i Wilnelia Merced a verseny után a Ford modellügynökséghez igazolt, két év múlva már a Times Square-n átsietők csodálhatták meg óriásplakáton. Modellkarrierje után hátrányos helyzetű gyerekeket segítő alapítványában dolgozott. Ezen a videón királynővé választása pillanatát is átélhetjük. 

Ők ragyogtak még:

1970: Jennifer Hosten

1971: Lúcia Petterle

1972: Belinda Green

1973: Marjorie Wallace

1974: Helen Morgan helyett Anneline Kriel

1976: Cindy Breakspeare

1977: Mary Stävin

1978: Silvana Suárez

1979:Gina Swainson

Nyolcvanas évek: tupír és erős smink

Ha a hetvenes évek a természetességről, a nyolcvanas ennek sutba dobásáról szól, innen úgy tűnik, minden menőnek számított, ami eltúlzott, sok vagy meghökkentő volt. Tupírozott hajak, rengeteg lakk, óriás válltömések és fülbevalók, látványos smink? Ha mindent nem is lehetett átvinni a Miss World színpadára, a főbb stíluselemek igenis megjelentek. Ebben a korszakban olyan ikonok diktáltak nőiességről és szépségről, mint Madonna, Melanie Griffith vagy Kim Basinger, így a karakteres nő ideálja a szépségversenyen is megjelent. 

A venezuelai Astrid Carolina Herrera a verseny után hamar átnyergelt a színészetre, egy sor telenovellában játszott kisebb-nagyobb szerepet. Ilyen fáklyásmenet volt a megválasztása. 

És a többiek?

1980: Gabriella Brum helyett Kimberley Santos

1981: Pilín León

1982: Mariasela Álvarez

1983: Sarah-Jane Hutt

1985: Hólmfríður Karlsdóttir

1986: Giselle Laronde

1987: Ulla Weigerstorfer

1988: Linda Pétursdóttir

1989: Aneta Kręglicka

Kilencvenes évek: Barbie-look

Bár ebben az évtizedben rendre azt hallottuk, hogy a sok tupír után most a keresetlen szomszédlány-külső a menő, az ikonok nem voltak kevésbé elérhetetlenek. A kilencvenes évek lányainak frizurája zabolátlan, kedvenc viseletük a George Michael-féle trikó, a bakancs és a dzseki. A mainstream média tényleg a szomszédlány-stílusról beszél, de ennek az évtizednek a sztárjai nemcsak a Jóbarátok lányai, de a szomszéd csajok által aligha másolható szupermodellek is voltak. Karcsúnak,  sportosnak és hibátlannak kellett lenni – jó, mindezt keresetlen természetességgel.

Az 1994-ben megválasztott Aishwarya Rai talán a legismertebb szépségkirálynő. Hírnevét nem is elsősorban ennek a diadalnak, hanem színészi teljesítményének köszönheti. Ezen a Cannes-ban készült videón épp L’Oréal-termékekkel próbálnak meg egy modellt Aishwaryára festeni. 

Még több „szomszéd lány”:

1990: Gina Tolleson

1991: Ninibeth Leal

1992: Julia Kourotchkina

1993: Lisa Hanna

1995: Jacqueline Aguilera

1996: Irene Skliva

1997: Diana Hayden

1998: Linor Abargil

1999: Yukta Mookhey

Kétezres évek: csillámpor

A kétezres évek ideálja nagyon eklektikus, de közös az ebben a korszakban divatot diktáló nőkben, hogy erősek, függetlenek, napbarnítottak, és imádják, ha csillog rajtuk valami. Beyonce, Britney és Christina nyomdokaiban a Miss World-verseny díjazottjai sem nézhetnek ki nagyon másképp, a kifutón a popsztáros, lánybandás sikk köszönt vissza, és itt azért már erősen dominált a plasztik is. 

A máig egyetlen cseh szépségkirálynő 19 évesen állhatott a dobogóra, és sztáros megjelenését remekül kamatoztatta kisebb-nagyobb tévés szereplésekkel is. Szerintünk egy Britney-hasonmásversenyen is jó esélyei lennének. 

Ők is kaptak koronát:

2000: Priyanka Chopra

2001: Agbani Darego

2002: Azra Akın

2003: Rosanna Davison

2004: María Julia Mantilla

2005: Unnur Birna Vilhjálmsdóttir

2007: Zhang Zilin

2008: Ksenia Sukhinova

2009: Kaiane Aldorino

Kétezertízes évek: nem sok változás

A Miss World győztesei, résztvevői ma is gyönyörűek, bár tény, hogy egyre többen kérdezik meg a szervezőktől: valóban csak ennyiféle lenne a szépség? A versennyel kapcsolatos kritikákra reagálva 2014-től már nincs a versenyprogramban fürdőruhás vonulás, de ettől függetlenül ugyanúgy a 90-60-90-es méret az ideál, és egyelőre úgy néz ki, van még hova fejlődni, ha a szépségverseny szeretne haladni a korral. 

Azért van, ami változik. 2018-ra legalább az a trend lecsapódott, hogy a tween az új teen – a mexikói Vanessa Ponce de León ugyanis 26 évesen állt a trónra, ráadásul személyében egy sokoldalú, képzett nő vehette át a díjat.

Az elmúlt években őket találták a legszebbnek:

2010: Alexandria Mills

2011: Ivian Sarcos

2012: Yu Wenxia

2013: Megan Young

2014: Rolene Strauss

2015: Mireia Lalaguna

2016: Stephanie Del Valle

2017: Manushi Chhillar

Az elmúlt 70 év alatt sokféle nemzetiségű szépséget választottak királynővé, a nemzetek toplistáját India és Venezuela vezetik, ők 6-6 alkalommal adtak világszépét. De bármely ország is győzött, a felvonulók és a nyertesek sokak számára bizonyultak viszonyítási pontnak.