A Hvg tegnap fedezett fel egy érdekes videót, melyben indiaiak csodálkoznak rá a nyugati ruhahordási szokásokra. A kiindulási alap egy negyedórás film, melyet egy indiai rendezőnő, Meghna Gupta készített egy textilüzemről és az ott dolgozó nőkről még 2012-ben. A film bemutatja, hogyan érkeznek meg a tengerentúlról a ruhák Kutch kikötőjébe, azt, ahogy onnan 1200 kilométeres úttal a hatalmas bálák eljutnak Panipatba (Nyugat-India), ahol elkezdődik a feldolgozás.
Az ott dolgozó nők jókat nevetnek azon, miféle ruhákat is hord a nyugati ember, rácsodálkoznak egy fürdődresszre, és azon tűnődnek, vajon miért is selejtezik ki az emberek az alig hordott ruháikat. A gombok és a cippzárak eltávolítása után a szín szerint szelektált ruhákat felaprítják majd fonalat készítenek belőlük, amit megszőnek, és a hatalmas tekercsek elindulnak vissza a tengeren túlra. A nők azt mesélik, hogy mindig azt hallják, nagyon drága a víz nyugaton, ezért mosás helyett inkább kihajítják a ruhákat a nyugatiak, mert olcsóbb újat venni, mint mosni. Vagy csak nem szeretnek mosni – jó hangulatú, de erősen elgondolkodtató kisflim. A teljes film itt nézhető meg, angol nyelven.
