Furcsa jelenségről számoltak be a Huffington Post szerkesztői, akiknek szemet szúrt, hogy az amerikai kamaszlányok legújabb kedvenc márkájának, a Brandy Melville-nek a kollekcióit csupán egy féle testtípusra, a vékonyra tervezték. A ruhaboltban ugyanis szinte minden egyes darab „kicsi” vagy „one-size” (egy méret) jelöléssel van ellátva. Annak ellenére, hogy a márka szerény 18 üzlettel van jelen az Egyesült Államokban, főleg Kaliforniában és környékén, valamint New Yorkban, mégis ez az egyik leggyorsabban fejlődő népszerű márka az amerikai tinilányok körében. Legalábbis ez derült ki a Piper Jaffray piackutató intézet féléves felméréséből.
Milyen egy igazi Brandy Melville lány? Elég csak egy pillantást vetnünk a márka honlapjára és Instagram oldalára ahhoz, hogy rájöjjünk: fiatal, fehér bőrű, vékony és hosszú lábú. „Ez egy exkluzív dolog: gratulálok, beleférsz a ruhákba! Csatlakozz a klubba! Mindig lesznek olyan lányok, akik bele akarják préselni magukat a ruhákba. Ők megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy beleférjenek a Brandy Melville darabokba is” – értelmezi a helyzetet a 17 éves divatblogger, Justina Sharp.
Míg a tizenéves csontkollekciók odáig vannak a márka termékeikért, addig egyes szakemberek szerint a Brandy Melville egy méretre gyártott darabjaival beállt azon cégek sorába, melyek levegőnek nézik és megszégyenítik a túlsúlyos embereket. A kizárólag 32-42-es méretben kapható jógaszerelésekben utazó Lululemon például nyíltan elismeri, hogy a plus size mérettel rendelkező ügyfelek nem férnek össze a cég stratégiájával. Az Abercrombie & Fitch pedig a túlsúlyos gyerekeket hagyta figyelmen kívül, akiket nemrég azzal gúnyolt ki, hogy „extra nagy” mérettel címkézte fel a 44-es ruhadarabjait.
A Brandy Melvillenél, bár itt-ott felbukkan egy-két közepes testalkatra szabott ruha, szinte minden terméküket kis méretben gyártják. A márkánál a skinny farmer is egy méretben kapható, ahhoz, hogy beleférjünk, 30-32-es mérettel kell rendelkeznünk. A szűk nadrághoz hasonlóan a legtöbb szoknya és nadrág is körülbelül azonos méretű a márka honlapján. Hasonló farmereket árul a másik tinidivat-gyár, a Forever21 is, ahol átlagosan 32-36-os méretű kamaszok találnak maguknak ruhákat. A Centers for Disease Control and Prevention 2012-es jelentése szerint egy átlagos 16 éves amerikai lány körülbelül 165 cm és 59.3 kg, a derékbősége pedig 31-es, ami nehezen összeegyeztethető a fent említett márkák 25-ös derékbőséggel kapható nadrágjaival.
A nemzetközi nonprofit csoport, a Girls Leadership Institute társalapítója, Rachel Simmons szerint a Brandy Melville arra kényszeríti a tini lányokat, hogy „belépjenek a népszerűségi dzsungelbe”, ahol nap mint nap azért küzdenek, hogy ők legyenek a legjobbak és a legmenőbbek az iskolában. A „menő cuccokhoz” általában pénzre van szüksége egy kamaszlánynak, ennek tekintetében a Brandy Melville költségei nem okoznak túl nagy kihívást, mivel a ruhák viszonylag megfizethetőek. A szoknyák és ruhák átlagosan 20-40 dollár (4859-9730 forint) között mozognak, míg rengeteg olyan aktuális szerelés van, ami már 10-30 dollárért (2430-7300 forint) elvihető az üzletből.
„Ez egy riasztó üzenet az egyébként is befolyásolható tizenéveseknek. Hosszútávon káros üzenetet közvetít nekik a márka azzal, hogy azt sugallja, csak a testalkatuk számít” – foglalja össze Simmons. A texasi A&M kutatók 2013-as tanulmánya szerint a lányokra a legnagyobb nyomás akkor nehezedik, amikor összehasonlítják magukat soványabb társaikkal. A tizenéves lányok több mint fele ugyanis „egészségtelen súlykontroll magatartással” küzd, aminek következményeképpen kihagyják a főétkezéseket, éheznek, vagy hánytatják magukat. Ez a viselkedés pedig súlyos anorexiához és az ahhoz társuló betegségekhez vezet.
„Ki tudjuk elégíteni szinte mindenkinek az igényeit, de nem mindenkiét” – mondta az év elején az Usa Todayben adott interjújában a Brandy Melville vezérigazgatója, Jessy Longom, aki azt is hozzátette, hogy előfordulhat, hogy valaki nem fér bele az egy méretben legyártott ruhákba, de akkor sem távozik üres kézzel a butikból, mert általában talál magának táskát vagy kiegészítőt. A márkát egyébként Silvio Marsan és fia, Stephan alapították Brandy & Melville néven közel két évtizeddel ezelőtt, de az Egyesült Államokba csak 2009-ben törtek be. Első amerikai üzletüket jó üzleti érzékkel az UCLA campus szomszédságában, a Los Angeles-i Westwooban nyitották meg. A márkának egyébként 27 további üzlete van Kanadában és Európában. Mostani sikerüket elsősorban a magamutogató Instagramozó generációnak köszönhetik, nem véletlen az sem, hogy a Brandy Melvillenek több mint két millió követője van a képfeltöltő oldalon.
„A mai tizenévesek törekszenek rá, hogy olyanok legyenek, mint a márka oldalán látható Instagram lányok. Ezek a rajongó típusú kamaszok úgy kezelik a Brandy Melville lányokat, mint egyfajta internetes sztárokat. A tinik tömegestül mennek a Brandy Melville áruházba, hogy ott szelfiezhessenek és az ott lőtt képet feltöltsék a közösségi oldalakra” – mondja Simmons.
„ Ez tényleg ritka, de ismerek valakit, akinek nincs Brandy Melville ruhája” – mondja Lani Renaldo, aki a Santa Monica-i középiskola után idén a University of Southern California egyetemen kezdte meg tanulmányait. A diák állítása szerint elkerülhetetlen, hogy a tinédzserek ne a Brandy Melvilleben vásároljanak. Renaldo azt mondta, hogy számkivetett volt az iskolában, aki nem állt be a sorba.
„Nem voltam még 10 másodperce sem az üzletben, amikor odajött hozzám egy eladó és közölte, hogy én nem férek bele egyik ruhába sem, majd azt sem engedték meg, hogy felpróbáljam a ruhákat, mert féltek, hogy kinyújtom azokat” – állította 2012-ben a YouTube sztárként ismertté vált Trisha Paytas, aki egy videót is feltöltött az esetről, de a márka ügyvédjeinek nyomására később törölte. Persze nem Paytas az egyetlen, aki azzal vádolja a márkát, hogy nem engedik felpróbálni a kiszemelt ruhadarabot, tele vannak a Twitter és más közösségi oldalak hasonló, sértett hangvételű megjegyzésekkel:
„A Brandy Melville-től kövérnek érzem magam” – kesereg a súlya miatt egy twitterező.” Túl kövér vagyok a Brandy Melville-hez és ettől megszakad a szívem” – szégyenkezik súlya miatt egy másik kamaszlány.
