Diéták, módszerek, javaslatok és ellenjavaslatok jönnek-mennek, de ez a tétel mintha valami alaptörvénybe lenne írva, annyira nem vitatták sem a szakértők, sem a laikusok soha. Egészen mostanáig.
Pedig a józan ész és számos tanulmány is tényleg azt diktálja, hogy a bőséges reggelinek rengeteg előnye van, például az éjszakai böjt után beintítja az anyagcsere folyamatokat, feltölti a glukóz készleteket, melyből energiát meríthetünk a fizikai és szellemi tevékenységekhez, aki reggel nem indul farkaséhesen, az nem fog tripla adagot zabálni ebédre. Ráadásul a kutatások szerint a reggelit fogyasztó emberek étkezési szokásai egészségesebbek, és általában kevesebb káros szenvedélynek esnek áldozatul, sikeresebben tartják az optimális testsúlyt, kiegyensúlyozottabb a vitamin- és ásványi anyag bevitelük - minden másra meg úgy is ott a mastercard.
Most mégis terjedőben van egy új iskola, mely szerint ezek az tanulmányok nem is így meg úgy készültek, ezt meg azt nem vették figyelembe, és különben is, azóta vannak más, pontosabb kutatások.
Marion Nestle, a New York University táplálkozástudomány és közegésségügy professzora szerint [ezzel a névvel nem is lehetne más a foglalkozása] a reggeli hasznosságával kapcsolatos adatok vegyesek. Szerinte alapvetően a mit és a mennyit kérdés számít, a mikor faktor sokkal kevésbé fontos.
Más kutatók ennél is tovább merészkednek, szerintük felnőttek esetében kifejezetten hasznos lehet, ha a reggelit kihagyják. Abban természetesen egyetértenek, hogy ez az előny csak akkor érvényes, ha tényleg nem éheztetjük magunkat addig a pontig, hogy az első étkezésnél viszont degeszre esszük magunkat.
Dr. Mark P. Mattson neurobiológus szerint még az sem gond, ha az ember az ebédet is elhagyja, sőt. Az állatkísérletek ennek egyenesen ellenkezőjét bizonyítják: az egészséges anyagcsere titka épp az lehet, ha néha az éjszakai böjtöt meghosszabbítjuk még jó néhány órával. Korábban azt is állítottuk, hogy a vércukor és inzulinszint egyensúlyához elengedhetetlen a reggeli.
Az utóbbi időben egyre több a bizonyíték ennek ellenkezőjére. Ráadásul cukorbetegek egy csoportja is arról számolt be, hogy egy rövid böjt (16-20 óra) alatt nem emelkedik a vércukor szintjük drasztikusan, kevesebb inzulin adag is elegendő a szervezetüknek (ha mindemellett mérséklik a szénhidrátbevitelt is).
Ha mindez nem lenne elég, beszéljünk azokról, akik kifejezetten nem kívánják a reggelit, és remekül elfunkcionálnak üres gyomorral akár fél napig. Ugye mindenki ismer legalább egy ilyen embert, ha nem is saját maga jellemzését olvasta éppen? Nos miért kellene nekik plusz kalóriát magukhoz venni, ha remekül érzik magukat így is? Vagy említsük meg azokat, akik egyszerűen elálmosodnak evés után, és képtelenek szellemileg odatenni magukat!
Ott van még a tarsolyban az “őseink is így csinálták” érv is, mert az ma minden valamirevaló egészségügyi tanács elengedhetetlen kelléke. Szóval a ne reggelizz tábor azt állítja, hogy gyűjtögető-vadászó őseink egészen biztos nem reggeliztek, hiszen először el kellett menniük gyüjtögetni, vadászni.
És hogy egy kis kvázi-összeesküvés elmélet is legyen a posztban: sokak szerint egyenesen az élelmiszeripari lobbi marketingelte az arcunkba a reggeli szentségét, a szeletelt kenyértől kezdve a zabpelyheken át, egészen anya gondos kezével kavart kakaóig.
Reggeliznek?
És mi legyen azokkal, akik viszont rosszul lesznek reggeli nélkül? Nos, egyrészt ez az átállás első pár hetében elképzelhető, de amint “lejönnek a szerről” , egyáltalán nem fogják hiányolni az ébredés utáni étkezést. S ha mégis, akkor - szigorúan szerintem - az lehet a válasz, hogy reggelizzenek továbbra is.
Amennyiben túlsúlyosak, hagyják el a szokásos pirítós, gabonapehely, péksüti típusú reggelit, inkább üssenek össze egy gyors rántottát, és nyugodtan kockázzanak bele egy szelet szalonnát is.
Ne feledjük azonban, hogy a reggeli elhagyása gyerekeknek egyáltalán nem javallott! Abban trendi és ellentrendi szakértők is egyetértenek, hogy a növekedésben levő szervezet számára rendkívül fontos az energiaraktárak feltöltése reggelivel.
