A fényképezéskor emlegetett csíznek természetesen semmi köze az azonos nevű, pintyszerű madárhoz, sem a Rimaszombattól nem messze található Csíz községhez – az idehaza is elterjedt kifejezés az angol „cheese”, vagyis „sajt” szóból származik, de nem jelentése, hanem a kiejtéséhez szükséges szájmozgás miatt vált a fotósok „védjegyévé”.
Egy amerikai elnök áll a háttérben?
A 19. század végéig szinte egyáltalán nem mosolyogtak az emberek a fotókon, aminek számos oka volt: egyrészt a korabeli erkölcsök nem tartották helyesnek az idétlen mosolygást a portrékon, inkább a komoly, méltóságteljes arckifejezést preferálták. Másrészt a fotográfia még igencsak gyerekcipőben járt, egy fénykép elkészítése a hosszú expozíciós idő miatt percekig, később másodpercekig tartott, miközben az alanyoknak mozdulatlanul kellett ülniük vagy állniuk a gép előtt – igyekeztek elkerülni a véletlen bemozgást, ezért inkább becsukták a szájukat, pláne hogy egy-egy kép elkészítése komoly pénzbe került. A korabeli foghigiénia – vagyis inkább annak hiánya – szintén arra ösztönözte a népeket, hogy inkább ne mutogassák a fogaikat a fényképésznek.
A nagy változás a századfordulón történt, amikor George Eastman cége, a Kodak piacra dobta a Brownie névre keresztelt olcsó, mindössze egy dollárért árusított fényképezőt, melyet már nemcsak profi fotósok, de bárki megengedhetett magának, és kezelése sem igényelt különösebb szakértelmet. „Ön csak megnyomja a gombot, a többit bízza ránk” – reklámozta gépeit a Kodak. A cég saját fotólaborjaiban bárki képeit előhívta egy kisebb díjért cserébe, tehát még ezzel sem kellett bajlódniuk az amatőr fotósoknak, a reklámok pedig a fényképezést szórakoztató, vidám tevékenységként, a hétköznapok részeként tálalták, ellenben a korábbi szemléletmóddal, amely magasztos, ünnepi alkalomként tekintett rá.
A nagy szemléletváltás következményeként a lencsevégre kapott személyek egyre gyakrabban mosolyogtak, a fényképészeknek szóló útmutatók, kézikönyvek pedig arra biztatták őket, hogy kérjenek minél szélesebb vigyort alanyaiktól. Ekkoriban alakult ki angolszász nyelvterületen – és vált később világszerte elterjedtté – a „cheese” kifejezés, ugyanis a benne lévő hangok kiejtésekor arc- és szájizmaink pontosan olyan mozgást végeznek, mintha mosolyra görbülne a szánk: a „cs” a fogakat és az állkapcsot rendezi el, az „í” pedig az ajkakat mozdítja a megfelelő irányba.
Nem tudni, hol, mikor és ki használta először fényképezéskor a „bűvös szót”, első írásos említése azonban a texasi Big Spring Herald napilap egy 1943-as cikkében fordult elő, melyben Joseph E. Davies korábbi nagykövet azt tanácsolja az olvasóknak: ha igazán jól szeretnének kinézni a fotókon, a gomb megnyomásakor mondják azt, hogy „cheese”, mert így biztosan mosolyogni fognak. A diplomata azt is elárulta, hogy a jó tanácsot egy jelentős politikustól kapta, aki valószínűleg Theodore Roosevelt korábbi amerikai elnök lehetett – egyesek ezért azt feltételezik, talán „Teddy” lehetett a „sajtos fotózás” ősatyja.
