Különös hirdetésre bukkantunk a Youtube-on: ritka, hogy házat animációval próbáljanak eladni. Nem lepődtünk meg, amikor kiderült, a ház gazdái mindketten film- és színházközeli emberek, akiknek az ingatlana csöppet sem hasonlít a lakberendezési magazinokban mutogatott házakra, viszont nagyon szerethető. Úgyhogy megmutatjuk, milyen az, ha nem designbútorokkal és konyhaszigettel rendelkezik egy ház, hanem egy csomó, látszólag össze nem illő bútorral, amelyek valahogy mégis elműködnek együtt.
A 148 négyzetméteres, két szintes ház Szentendrén áll, nem messze a belvárostól, ahová már nem ér el a turisták zaja, de nem csak négykerék meghajtású járművel megközelíthető. A csendes kis utcában patak folydogál, a házat hatalmas kert veszi körül, na meg három kutya védi az illetéktelenektől. A családi viszonyok változása miatt került eladósorba az ingatlan, amely két különálló lakásként is használható. Az egyik tulajdonossal beszélgettünk arról, hogy jutottak el a ház mai kinézetéig, és milyenek voltak a kezdetek.
"1993-ban költöztem ide, Bözsi néni házába. Ez egy nyaraló volt,de ő életvitelszerűen élt itt. A ház beosztása egy emberre lett tervezve, és a mostani konyha helyén volt nagyjából. Aztán Bözsi néni meghalt, a ház pedig 20 éven át üresen állt, közben a szüleim idekeveredtek valahogyan és a kertet kezdték gondozni.. Ennek a farvizén kerültem ide albérlőként, a feladatom az volt, hogy a házat kellett karbantartani. Aztán a tulajdonosok 1998-ban azt mondták, hogy eladják az ingatlanokat, melyekkel rendelkeznek, köztük ezt a házat is. Én addigra együtt voltam a nejemmel, ezért úgy döntöttünk, hogy megvesszük a házat. Ezzel kezdődött el egy többkörös átalakítás, Az első körben csavarhúzóval és kalapáccsal vertem szét a falat" - mesélt a kezdetekről Artin.
Persze azért akadtak nehézségek, még a tervezési szakaszban. " Amikor a legelső tervet megkaptuk, akkor arra azt mondtuk hogy na ezt nem. Amikor először leültünk beszélni a tervezővel, elmondtuk, hogy ezt egy beruházásnak tekintjük, mert voltak olyan terveink, hogy elhagyjuk az országot és máshol kezdünk új életet. Ha ezt el kell adni, akkor olyan ingatlanunk legyen, hogy a befektetett pénzt ha nem is haszonnal, de ki lehessen venni belőle."
Sok átalakítás volt a komfortosság miatt, de ez még a fiatalok nekibuzdulása volt önerőből. Később egy családi örökség segítségével kezdték el átépíteni a házat. Lett egy veranda, amit beépítettek, elindult egy átalakítás, aminek a keretében egy fél szobával bővült a ház.
"Akkor készült el ez a szobá, ami most a gyerekszoba, és amíg a gyerek 2009-ben meg nem született, addig így laktunk, ebben a másfél szobában. Akkor éreztük már, hogy kicsit szűkös a dolog, és nem olyan poén egy szobában hárman élni, ezért szétvertünk mindent annyira, hogy csak a négy fal maradt meg. Felhúztuk azt, amit most látsz: burkolat, aljzat, új szigetelés, minden ki lett cserélve, ami belül van, kivéve két ablakot.
Ennek az az oka, hogy egy építész barátunkkal közösen úgy gondoltuk, hogy régen nem véletlenül találták ki úgy, hogy duplaszárnyas ablakok legyenek, mert így szellőzik a ház. Ezért döntöttünk úgy, hogy mi sem dunsztoljuk be a házat hőszigeteléssel. Csak a vakolat lett hőszigetelő, mert nem voltak jó tapasztalataink korábban a hőszigeteléssel kapcsolatban: az ablaknál nem, de máshol elkezdett penészedni. Ez viszont így tökéletes és nagyon bevált, és a hőtartása nagyon jó a háznak.
Az építkezéssel nagy szerencséjük volt, és mindketten szerettek építkezni, bármilyen meglepő is ez. "Én ha kell, burkolok, ha kell falat húzok, nem volt ilyen értelemben probléma." A kivitelező is jó választásnak bizonyult, tartotta magát a határidőkhöz, olyan légkör alakult ki az ott dolgozókkal, mintha a saját házukat újították volna fel. Nagyon igyekeztek, hogy minden tökéletes legyen, különösen Alexander szobája. Három hónapra vállalták a munkát, meg is lett addigra, és a plusz mínusz 10 százalékos költségbecslésbe is belefértek.
A nehézségek a felső szinttel akadtak, mert a tulajdonosok nem tetőtérben, hanem emeletben gondolkodtak. A belmagasság 4,5 méter, azt szerették volna, ha nem egy tetőtérben kell élniük. Végül sikerült mindenkinek megfelelő terveket készíteni, amik alapján mindkét szint önálló lakásként tud funkcionálni.
Kompromisszumra nem nagyon volt szükség, csak olyan döntések során, mint hogy a svédpadló helyett laminált került a felső szintre. Ennek oka is csak az, hogy az egyik 18000 forint lett volna, a másik 3000. A bejárati ajtó fontos volt a tulajoknak, ezért addig keresgéltek, míg találtak egy álomszépen dolgozó, vidéki asztalost, aki a foncsorozott üvegű borzalmak helyett egy duplaszárnyas, régi "módos gazda ház" jellegű ajtót készített el. A nyílászárók ára ennek megfelelően magasabb lett, az előzetesen becsült 500 ezer helyett végül másfél millió lett a számla vége.
Sokat kellett keresgélni, de találtak olyan üvegtéglát, amely nagyobb és mattabb mint az átlagos, így váltották ki a szomszédok felé néző ablakokat: így kívülről nem látnak be, de a fény szabadon be tud áramlani. Ez a házigazdák szerint nagyon jó döntés volt, azóta is nagyon szeretik.
