Bár az Európai Unióban a digitális szektor hétszer gyorsabban növekszik, mint a gazdaság többi része, a nemzetközi e-kereskedelem fejlődése még mindig lassabb, mint a határokon belülié: a vásárlók ugyanis gyakran nem tudnak rendelni az Unió más tagországából. Ennek a hátterében – a jogi szabályozások mellett – egyszerűen az áll, hogy az eladók többsége nem szállít külföldre. Ha viszont valóban egységes piacot szeretnénk, abban nem fordulhat elő a nemzetek közötti különbségtétel, ezért az Európai Bizottság megrendelésére idén januárban és februárban egy kutatás keretében vizsgálták a lehetséges akadályokat. Ennek az eredményeit nemrég publikálták az Eurobarometer sorozat keretében, mi pedig mutatjuk a legérdekesebb adatokat.
A felmérésben 26 ország vett részt (köztük Magyarország is), és bár az elemzésünket a hazai adatokra éleztük ki, jöjjön előbb néhány általános információ. 2014-ben a vállalatok bevételének átlagosan negyede (25,7%) származott online eladásból: a megfigyelt országok közül kiemelkedő ez az arány az északi és a közép-európai területeken. Az interneten is áruló cégek négyötöde saját honlapot vagy alkalmazást használ, és az online bevételek nagyjából ugyanekkora része érkezik határokon belülről, tizedük az EU más országából, a maradék (4,3%) pedig az Unión kívülről.
A külföldre is árusító boltok körében népszerű az Egyesült Államok – minden ötödik szállít a kontinens északi részére. A vállalkozók elég makacsok: a más országba nem árusító cégek több mint fele (58%) mondja azt, hogy nem is fog változtatni ezen a jövőben.
Magyar terméket akar? Irány az EU!
Magyarországon – talán nem meglepő módon – átlagon aluli értéket mértek: tavaly az eladások mindössze ötöde (20,3%) érkezett online vásárlásból. Nálunk rosszabb értékeket csak a spanyolok, a szlovákok és a görögök tudtak felmutatni – ismerve utóbbiak jelen gazdasági helyzetét, nem is lepődtünk meg különösebben ezen az információn. Egy dologban viszont dobogósok vagyunk: a németek és az osztrákok, illetve a belgák után mi használunk legnagyobb arányban saját fejlesztésű weboldalt vagy alkalmazást – míg a svédek közel fele inkább előre elkészített honlapokra tölti fel a portékáit.
A magyarok bevételeinek kicsivel több mint 90%-a itthonról érkezik, 6% jut más uniós országoknak és 3,5 az Unión kívülieknek. Bár a hazai vállalkozások majdnem fele úgy gondolja, soha nem fog előfordulni az, hogy az EU-n kívülre is szállítson, ez még mind semmi a belgákhoz képest, akiknél 10-ből 8-an gondolkodnak így. Egy érdekességre is felhívja a figyelmet a Bizottság: míg a 2009 előtt alapított cégek esetben 60, addig a 2014. január 1-je után létrehozottaknál csupán 27% az elutasítási ráta e tekintetben.
Mi ennek az oka?
Jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon mi áll az ehhez hasonló döntések hátterében. és szerencsére az Európai Bizottság is kíváncsi volt rájuk. A problémákat több szempontból lehetett értékelni: súlyosak, kevésbé súlyosak, egyáltalán nem problémák. A lenti grafikonon megnézheti, mit jelöltek meg a legnagyobb gátnak - egyébként nem meglepő módon a szállítási költséget, a panaszok, illetve a garancia intézését.
A részletes adatokból kiderült az is, hogy a magyaroknak okoz leginkább gondot a túl magas szállítási költség (47% mondta, hogy súlyos probléma) és emiatt nem szállítanak máshova. Szintén a felső harmadban vagyunk, ha a garanciák (visszaküldés, stb.) érvényesítéséről vagy a határon átívelő problémák megoldásának költségeiről van szó (25 illetve 23%).
Akik nem árulnak online
Külön kérdésben érdeklődtek a miértekről az online nem árusító cégek esetében. Hasonló akadályokat fogalmaztak meg ők is, mint a webshoppal rendelkező, de külföldre nem szállító vállalatok (azaz szállítási költség, panaszok és garancia), ötödük viszont azt mondta, az online jelenlét rombolná a márka kialakult imázsát, és ugyanennyien hivatkoztak arra, hogy a beszállítóik tiltották meg nekik a termékeik és/vagy szolgáltatásaik netes árusítását.
Egyébként a "hagyományos" csatornákat nézve sem rózsásabb a helyzet: tízből kilenc cég a saját országán belül értékesített, 7% az EU más területein, 3% pedig azon kívül. Magyarország az uniós szállítást tekintve kicsit jobb értékeket mutatt: nálunk ez 10% (a határon belüli eladás kárára). Az pedig szintén nem meglepetés, hogy a kisebb (1-9 fős cégek) másfélszer akkora arányban korlátozzák a neten kívüli eladásaikat belföldre, mint a 500 főnél többet foglalkoztatóak (91, illetve 66%-ban).
Az egységes szabályozás lehet a kulcs: a válaszadók több mint fele (57%) gondolja úgy, hogy ha az Európai Unió kidolgozna egy mindenkire érvényes, e-kereskedelemmel kapcsolatos jogszabályt, akkor ő is belekezdene vagy növelné a határon túli értékesítést. Szomorú hír, hogy harmadukat még ez sem győzné meg. A magyarok – mint sok más tekintetben – itt is borúlátóbbak: felük nyilatkozott úgy, hogy egységes szabályozás ide vagy oda, ők bizony maradnak az országhatáron belül, ha értékesítésről van szó.
Akasztják a hóhért
A vállalatokat arról is megkérdezték, hogy ők mennyit vásárolnak online. Magyarországon minden ötödik cég neten szerez be egy terméket vagy szolgáltatást, és míg tízből négyen a forgalmazó saját honlapjáról vagy alkalmazásából, addig minden harmadik egy gyűjtőoldalról. A területi megoszlás hasonló ahhoz, amikor arról kellett nyilatkozniuk, hogy a saját bevételük honnan származik: tízből 8 cég a saját országából vásárol.
A vállalatok közel kétharmada (59%) soha nem vásárolt határon túlról és/vagy nem is tervezi, minden ötödik viszont éppen gondolkodik rajta, hogy meglépi. 100-ból 5-en megpróbálták, de valamiért fel is hagytak ezzel a tevékenységgel. Itt is megkérdezték az okait, miért nem vásárolnak az EU más országaiból: első helyen végzett a panaszok drága és elnyúló kezelése, másodikon a szállítási költségek, a dobogó harmadik fokára pedig az az indok került, miszerint (a személyes) adataikat nem megfelelően kezelik a külföldi vásárlásoknál. A lista végén (a válaszadók 31%-nál) az állt, hogy – valamilyen okból - nem tudnak más országból származó terméket használni.
Ha kíváncsi a kérdőívre, illetve a részletes adatokra, akkor ide kattintva megtalálja őket.
