Vitray: Van bennük egy szelíd tébolyultság

ots-leadA rengeteg stressz ellenére vidám emberekkel találkoztunk Gázában, viccelődünk, kávézunk – mondta Cseke Eszter leendő dokumentumfilmes, aki évfolyamtársával együtt egy-egy kézikamerával végigjárja a világ veszélyzónáit. Tanáruk Vitray Tamás,  motivációjuk pedig az utazás vágya.

„Mindig arra költöttem az összes pénzem, hogy telepakoltam egy hátizsákot és az aktuális kedvesemmel nekimentünk a világnak. Vágytam a kultúrsokkra, ez épít engem” – mondta Cseke Eszter a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves hallgatója, aki évfolyamtársával egy különleges vállalkozásba kezdett, amelyet tanáruk, Vitray Tamás jó értelemben vett szelíd tébolyultságnak nevezett.

A hírekből kimaradtak

A két egyetemista egy-egy kézikamerával a világ úgynevezett veszélyzónáiba utazik, Gázába, Etiópiába, Afganisztánba, hogy bemutasson mindent, ami a hírekből kimaradt - vagyis ahogyan ők utaltak rá, túl azon, hogy levágott végtagokkal jelenítenek meg a konfliktust. Cseke Esztert és S. Takács Andrást nem egy kész műsorötlettel kereste meg a Spektrum televízió, hanem ők maguk, saját költségükön utaztak elsőként Gázába, majd az útjukon forgatott riportból elkészült pilottal kezdtek házalni több csatornáknál, és végül sikerrel jártak.

Az On the Spot címmel kezdődő sorozat sajtótájékoztatójára a Mamma Lounge-ba eljött a két wannabe dokumentumfilmes tanára, Vitray Tamás, valamint Fekete Ibolya, a hét éve bemutatott Chico című film rendezője, amelyik a Bolíviában tavasszal meggyilkolt magyar származású Eduardo Rózsa-Flores életét dolgozta fel.

ots1

Riportjaikban az önfeledtség tükrözödik

A két tanár az egyetemisták munkáit mutatta be, Fekete Ibolya például úgy fogalmazott, hogy riportjaikban a „szabadság és önfeledt kíváncsiság tükröződik”. Az eseményen a sorozat első részét, a Gázai utazást levetítették. A kevés vágóképpel ellátott, a kereskedelmi csatornák ingerküszöbéhez képest lassú műsor legemlékezetesebb momentuma a számomra az volt, amikor a mindenkori riporterek kedvéért maszkban és felfegyverkezve pózoló, huszonéves Al Qassam-terroristák egyike az interjú végén érdeklődve visszakérdezett: na, és ti mit gondoltok rólunk?

Az egyik retinát egy izraeli, a másikat egy palesztin kapta

„Különös dolgokat láttunk, amik nem szerepelnek a híradásokban”- kezdte Cseke Eszter, amikor a sajtóesemény után beszélgettünk vele. „Izraelben elmentünk egy határmenti város kórházába, ahol meghalt egy orosz-izraeli emigráns, akit Gázából hoztak ki, ami nem kis művelet. Az egyik szeméről a retináját egy palesztin férfinak ültették be, a másikat egy izraeli öregember kapta. Ott ült tehát egymás mellett egy palesztin és egy izraeli bácsi. Életükben nem találkozhattak volna egymással”- mondta a 29 éves riporter, akit főként a hétköznapok embereinek élete foglalkoztat.

„Érdekelt, milyen az élet Gázában például csütörtökönként. A rengeteg stressz ellenére sok vidám emberrel találkoztunk. Viccelődtünk, kávéztunk velük. Másfelől az is fontos, hogy megkeressük a hivatalos embereket, a riportereknek való mumus méltóságokat. Sokat gondolkoztunk, hogy például egy hadsereg rutinos szóvivőjét hogyan lehet kizökkenteni és nem unalmasan bemutatni, és úgy oldottuk meg, hogy mindketten kameráztunk és keringtünk körülötte, és ezzel kicsit összezavartuk.”

Nem leszek RTL Eszter

A kolozsvári származású Cseke Eszter tízéves volt, amikor családjával Magyarországra költözött. Drámatagozatos gimnazista volt, majd könnyűzenei műsorokat vezetett a Duna Televízióban, később az RTL Klubon az Amstel Jamet. „Nem nekem való a szórakoztató műfaj. Belőlem sosem lett volna RTL Eszter, és nem is szerettem volna ilyen szempontból profi lenni. Az iskolában fölöttem eggyel végzett Peller Mariann. Már amikor először beszélgettünk, tudtam, hogy ő erre a műfajra született, magamról pedig azt, hogy nem.”

Cseke Eszter jogot kezdett tanulni, majd azt megszakítva az Egyesült Államokban is tanult, és minden vágya volt, hogy utazhasson. Éppen Kínában volt, amikor értesült arról, hogy felvették a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahol elkezdett foglalkozni a dokumentumfilmezéssel. Első filmjét egy hónapon át Libanonban készítette, ahol többek között forgatott a Hezbollahról is. „Ebből a műfajból mindent ki szeretnék hozni, nem olyan régen például egy elzárt erdélyi településen forgattam, ahol harminc férfi várt arra, hogy családot alapítson, de mindössze egyetlen eladósorban lévő lány volt, ezt úgy jelenítettem meg, mint egy népmesét.”

ots2

Indulnak Etiópiába

Riportertársával az első közös munkájuk egy portréfilm volt a filmrendező Wim Wendersről, de forgatott már Salman Rushdie-val is. „Hiszek a dokumentumfilmezésben, de közben tudom, hogy idehaza ezzel nem lehet könnyen becsalogatni a nézőket”- mondta a riporternő, mielőtt hazasietett volna, hogy összepakolja a hátizsákját és a kézikameráját a másnap kezdődő etiópiai útjukra.

Oszd meg másokkal is!
Mustra