Kettős látás – Horváth Gergely

horvath_gergelyA Díványon őszintébben beszélgethetünk. Legújabb rovatunkban egy pszichológus, Tari Annamária és egy rádiós, Horváth Gergely könyvekről, filmekről, az élet dolgairól szóló gondolataikat osztják meg egymással és velünk. Következzék a bemutatkozó interjú Horváth Gergellyel.





Horváth Gergely

Mi az, ami nagy elégedettséget, igazi örömöt jelent most az életedben?

A fiunk egy éves. Ha visszanézek erre az egy évre, nos, mindent felborított. Felborította az éjszakák és a nappalok rendjét, a világrendünkből világi nagy rendetlenség lett, amelyben néha tényleg mentőövért kiáltunk a feleségemmel, de ez az egy év mégis családdá tett bennünket. Élesen emlékszem arra, amikor a szülésznő először adta a kezembe a fiamat, és – nem éreztem AZT. Nem volt észveszejtően nagy érzelmi robbanás. Megláttam, próbáltam felfogni, hogy ő az, akkor még kicsit sem hasonlított rám, nem volt rajta szemüveg, és csalódtam a saját érzéseimben. Kevésnek tartottam. Az elmúlt egy év azonban valahogy láthatatlan fonalakkal szorosan összeszőtt bennünket, most már bármi történik vele, velem, velünk történik. Egyébként, ha mindhármunkat együtt talál a reggel, a srác ébredés utáni vigyora mindent visz…

Mesélnél arról egy kicsit, hogyan élsz? Kik vesznek körül, a magánéletben barátkozós
vagy hallgatag vagy-e?

Zenék, írott és íratlan szövegek, valamint emberi hangok terében élek, és itt is dolgozom. A munkám alapvetően igényli a másik ember felé fordulást, érdeklődést és nyitottságot, amit nevezhetünk természetes kíváncsiságnak is. Ezzel együtt van egylépésnyi távolság a váram körül. A csend ajándék.

Várhatunk új könyvet tőled A szív útjai után? Ha igen, témájában továbblép-e a 30-as egyedülálló, de érzelemgazdag férfi történetétől, és ha igen, milyen irányba?


Úgy képzelem, hogy az emberi lélek maga a sűrű, rengeteg erdő, amelyben bármilyen kaland megeshet. Mindannyian bent vagyunk az erdőben – engem pedig elsősorban azok a történetek érdekelnek, amelyek a sötétben kezdődnek, és amelyekben szörnyek jönnek, de ha megharcolunk velük, előbb vagy utóbb felsejlik a fény. Igen, lesz új regény, új hősökkel – újra a rengeteg erdőből.

A könyveden és a rádiós munkádon kívül mit említenél még meg, ami szakmailag sok örömöt jelentett neked?

Mások jól sikerült munkái. Például Aaron Sorkin dolgai. Ő egy amerikai író-forgatókönyíró, akinél egyensúlyban van az ész és az érzelem, ravasz sztorikat talál ki, intelligens humorral. Neki köszönhetjük Az elnök emberei című sorozatot is. Itthonról Lévai Balázs jelenéseit említeném, meg a Pudingpróba című kulturális szösszeneteket a magyar királyi televízióban, amíg volt. Ők okosan újítanak.

A rádiózás mellé miért épp most kaptál kedvet kikacsintani az online média felé? Vagy fordítva történt – a reggeli műsorod összekötő szövegei inkább írott sajtós múltról árulkodnak, mint rádiósról. Szóval hogy is kezdődött?


Sok minden voltam, a lista hosszú, talán még impozáns is, de ezek a munkák inkább saját képességeim és határaim kitapintásáról szóltak. A rádiózás és az írás már a megállapodást jelenti, a filmírás az, amivel még próbálkozom. Az online új lehetőségek és kihívások elé állított mindannyiunkat, és számomra az egyik legizgalmasabb vonása az, hogy új esélyeket ad egymás elérésre és megértésére.

Mióta ismeritek egymást Annamarival? Új keletű kapcsolat vagy réges-régi barátság?

Még Bridget Jones hozott össze minket egy rádiós műsorban… „Annamari, ő Bridget, amit tudni kell róla, benne van a naplójában. Bridget, ő Annamari, aki szakember, és pillanatok alatt átlát az olyan egyedülállókon, mint Te is vagy, de az a helyzet, hogy mindenkin átlát, rajtam is, viszont nem mutatja, hogy mindent tud. Ismerjétek meg egymást!” Valahogy így indultunk, és azóta is beszélgetünk. Az ő jelenléte minden fórumnak súlyt ad.

Mi az, amit a Dívány olvasóinak hétről hétre adtok?

Annamari az a fajta vitapartner, akivel kemény gondolati ellentétek esetén is sikerül lágy stílusban dulakodni. Nevezhetjük egyfajta verbális aikidónak. Azt külön kedvelem benne, ahogy ezer nyelven beszél, mindenkivel a sajátján, ám mindez mégis az övé marad. Nemrég megkérdeztem tőle, hogy a pácienseit tekintve egyszerre hány történetben van benne. Kiderült, hogy mindenre és mindenkire emlékszik… Szóval fel kell kötni a nadrágot, de én meg így szeretem.

És miért pont a Dívány a kiválasztott női lap?


Egymás mellé heveredünk és dumálunk. Van erre jobb hely?

Végül mit üzensz ebben a pillanatban a nőknek a férfiról? Olyat, ami segít nekik megérteni, hogy működik egy férfi, és hogyan segíthetnek neki érzelmileg kibontakozni…

A válasz fehér alapon fehérrel írva így szól:




Tari Annamáriával készült interjúnkat itt olvashatod: Kettős látás
Oszd meg másokkal is!
Érdekességek