A lány, aki mindig megugorja

Azért a kaszkadőr szakmát ritkán javasolja a pályaválasztási tanácsadó...

Nem is akartam az lenni. Válogatott sportoló voltam, taekwondóztam. 1996-ban éppen forgattak egy filmet, és Yvonne Scio színésznőnek kerestek dublőrt. Kevés ilyen alkatú kaszkadőr dolgozott akkoriban a szakmában. A szervezők lejöttek az edzésemre, és mivel én hasonlítottam a legjobban, engem választottak. Majd jött még pár felkérés egymás után, amiket nem akartam visszautasítani. 19 évesen érdekes volt ez a világ, jó volt bekerülni. Aztán az ember egyszer csak megszereti a szakmát.

Mi a specialitásod, ha van egyáltalán ilyen?

Nem is annyira a specialitás a kérdés, hanem az érdeklődés. Magyarországon négy szakága van a kaszkadőrségnek: gyalogos, lovas, autós és motoros. Én főleg gyalogos akciókat csinálok, tehát verekedést, ugrást. Minden szakág sokrétű, de a gyalogos a legszerteágazóbb. Ezeket a mutatványokat a közös edzéseink során is gyakoroljuk, de szinte mindenki egyénileg is képezi magát attól függően, hogy miben szeretne kiemelkedő lenni. Például ha valaki a vívást választja, akkor olyan mestert kell keresnie, aki a sportág legjellemzőbb mozdulatait megtanítja neki. Engem a lovaglás és az akrobatika érdekel, speciális edzésekre járok. Ezt viszont nekem kell önállóan megszervezni. Nagyon számít az is, hogy milyen kondiban vagyunk, hogy nézünk ki.

Tehát az edzések mellett oda kell figyelned arra is, mit eszel?

Húst például egyáltalán nem eszem, de azért fanatikus nem vagyok. Ha éhes vagyok, bekapok egy főtt krumplit vagy egy kis párolt zöldséget. Néha egy szelet torta is belefér.

Mi volt eddig a legnehezebb feladatod?

Nincs olyan, hogy nehezebb vagy könnyebb. Mindegyik feladat egyedi, soha nincs kétszer ugyanolyan helyzet. Minden az adott filmtől és a jelenettől függ. Lehet például sokkal kellemetlenebb egy biciklis esés, mint egy 15 méteres ugrás.

Másképp fogalmazok, mi volt eddig a legnagyobb fizikai fájdalmat okozó akciód?

Tavaly az Átok című produkció egy jelenetében autós gázolás szerepelt. Én voltam az áldozat. Ott igencsak beütöttem a vállam. Természetes, hogy fájt, de nem volt egy hatalmas ügy. Aztán a Fény ösvényei című filmben egy dupla, teljes alakos égés is volt. Ez azt jelenti, hogy egy kollegám és én tetőtől-talpig lángba borultunk. Hiába volt rajtunk megfelelő felszerelés, plusz jégzselé az arcunkon és a bőrünkön, ez azért nagyon meleg helyzet volt.

A legnagyobb ugrásod hány méteres volt?

Tavaly decemberben forgattuk a Mundruczó Kornél rendezte Frankenstein-terv című filmet. Az egyik jelenetben volt egy 15 méteres esés, amire másfél hónapot gyakoroltam. Ez az egyik legnehezebb fajta ugrás. Arccal előre indultam, majd egy kidőlő korlátnak köszönhetően hátra érkeztem. Egy akadály, mint ez a korlát, mindig kissé kiszámíthatatlanná teszi az akciót.
A dolog érdekessége az, hogy Magyarországon nincs olyan tornaterem, ami megfelel egy ilyen jellegű mutatvány technikai feltételeinek. A valódi magasságot csak a forgatási helyszínen tudtuk megoldani. Sok egyeztetés árán is csak háromszor tudtam kipróbálni az eredeti ugrást, ráadásul korlát nélkül, mert a díszletet csak magán a forgatáson használhattuk. Majd amikor a rendező meglátta a próbafelvételt, azt mondta, hogy nagyon kaszkadőrös, és nem is ezt kéri. A forgatásig csak négy nap volt hátra, szerencsére könnyebb ugrást kért, de azt is csak 5 méterről tudtam gyakorolni tornateremben. Teljesen más egy 5, illetve egy 15 méteres ugrás időbeosztása. A végén persze minden sikerült. Kaszkadőrként mindig számolunk azzal, hogy az utolsó pillanatban mást kérnek, mint amit begyakoroltunk.

Féltél már akciótól?

Ez nem a félelemről szól. Akció közben nem arra gondolok, hogy milyen veszélyes, inkább sportteljesítményként fogom fel. Egészséges drukk van bennem, hogy bárcsak jól sikerülne. Azt persze nem mondom, hogy jó érzés volt meglátni azt a 15 méteres tornyot, amiről le kellett ugranom, de ezt is megszokja az ember. Az egész életünk egy kalandtúra. Egyszer Amerikában edzőként dolgoztam egy tornatáborban. A nap végén a kollegák a vidámparkba mentek és kérdezték, hogy van-e kedvem velük tartani. Hát nem volt. (mosolyog)

Miben dolgoztál legutóbb?

A nagyobb kihívás a már említett Frankenstein-terv volt, de időben a legutolsó egy görkorcsolyás esés volt a Barátok köztben. Jelenleg pedig ismét forog a Tűzvonalban, remélem ott is lesz megint munka. Mi, kaszkadőrök szeretjük ezt a sorozatot, mert sok benne az akció. Nem olyan hatalmasak, de életszerűek, a magyar valóságot mutatják meg.

A kaszkadőrségen kívül van civil foglalkozásod?

Igen, több is. Mi, nők kevésbé tudunk csak a filmszakmára támaszkodni, a férfiaknak több a lehetőségük. Ritka az, hogy pont az én csapatomat keresik meg, pont egy akcióra, és pont olyan alkat kell, mint én vagyok. Ezért két, vagy inkább három helyen is dolgozom. Mivel a Testnevelési Egyetemen szereztem diplomát, egy fitneszteremben foglalkozom gyerekek mozgásfejlesztésével, csinálok baba-mama illetve terhes tornát. Aztán egy szállodában is dolgozom edzőként, ahol a kollegák elnézik nekem, ha forgatni kell mennem. Mindemellett az egészségügyi főiskolán gyógytornásznak tanulok, próbálom bebiztosítani a jövőmet.

Hogyan telik egy átlagnapod, ha egyáltalán van ilyen?

Minden napom más. Van, amikor reggel elmegyek órát tartani 10-12-ig, utána 14 órára bemegyek a szállodába, ahol este tízig vagyok. Utána megyek haza aludni. Ez az átlagnap. Ha nem átlag, akkor reggel futok egyet, utána otthon tanulok, majd megyek órát tartani, aztán edzés.
Ha meg forgatunk, akkor az a rutin, ami ki se alakult, mind borul.

Fotó: Kováts Dániel