Nem akarta, hogy mindenki csak a melleimet nézze

Csütörtöktől jön a mozikba az 1982-es klasszikus Tron, avagy a számítógép lázadásának folytatása. Az egyik főszereplő Olivia Wilde, aki a Doktor House Tizenhármasaként szerzett magának hírnevet, és ez a film az első komoly kitörési lehetősége a gyöngyvászon felé.

Fotó: 2010 Jon Furniss
Fotó: 2010 Jon Furniss

Tegnap este tartották a Tron: örökség díszbemutatóját. Hogy tetszett?

Nem akarok szerénytelenek látszani, de minden várakozásomat fölülmúlta. Jellemző színészbetegség, hogy a forgatás alatt csak azokkal a jelenetekkel foglalkozunk mélyebben, amiben szereplünk is – mondjuk azokkal őrületes részletességgel –, és a többi eléggé elsikkad, elhalványul. Szóval ilyenkor teljesen friss szemmel lehet nézni az egész filmet, hiszen utoljára akkor láttuk így egészben, amikor a forgatókönyvet olvastuk, az meg általában legalább egy évvel azelőtt volt. Úgyhogy most így egyben látni az egészet, mindenki játékát megcsodálni, nagyon klassz volt. És ez most nem ilyen jópofizás, tényleg nagyon sok esetben csak néztem ki a fejemből, hogy azt a mindenit, ezt szépen odakenték a kollégák. Nemcsak a színészek, hanem a vizuális effektekért felelős srácok is: ilyenkor nagyon felvillanyozó tud lenni azzal szembesülni, hogy milyen csodát művelnek azokkal a jelenetekkel, amiket fölvettünk. De a legjobb mégis azt látni, hogy megérte az a sok meló és energia, amit beleöltünk.

A filmben az eredeti film több mint negyedszázados Jeff Bridgesét is fölhasználták számítógépes trükkökhöz. Gondol arra, hogy a jövőben önnel is megtörténhet hasonló?

Szerintem ez egy nagyon érdekes elgondolás volt, hogy így fiatalították meg Jeffet, és nekem azért is volt ez nagyon furcsa, mert mindig eljátszottam a gondolattal, hogy milyen klassz lenne, ha mondjuk egy filmbe lehetne tenni Clint Eastwoodot, Vanessa Redgreave-et, Julie Christiet, és így visszafiatalítani őket, és egy tinikomédiát csinálni velük. Most már ezt meg lehet csinálni elvileg. De ami még fontosabb volt ezzel kapcsolatban, hogy szembesülnöm kellett azzal, hogy el lehet tölteni akármennyit számítógépes fiatalításra, a színész ereje fogja az egészet beindítani. És ha az nincs meg, vagy nem elegendő, akkor az egészet ki lehet vágni a fenébe. Ebben a filmben lenyűgöző a számítógépes utómunka, komolyan mondom, de Jeff tehetsége nélkül nem sikerült volna életre kelteni a figurát. És azért az valahol nagyon mélyen megnyugtató, hogy nem a sok károgónak lett igaza, akik, amikor ez az egész 3D-s őrület beindult, megkongatták a vészharangot. Lehet, hogy már csak egy zöld háttér a díszlet, és így sokkal több energiát kell beleölnünk abba, hogy át tudjunk élni bizonyos szitukat, mint amikor fel volt építve az egész helyszín, de akkor is.

A filmben teljesen új Olivia tűnik föl, kinek az ötlete volt ez a stílus?

Cora stílusát többen raktuk össze, örömmel mondhatom, hogy nekem is komoly részem volt a kitalálásában. Mivel ő az eredeti filmben nem szerepelt, elég sokat kellett dolgozni a karakterrel, de éppen emiatt elég nagy szabadságunk is volt, ellentétben például Jeff vagy Bruno figurájával. Egyszerre akartunk egy kemény, hősies és okos, ugyanakkor kislányos figurát. Szerencsére a rendező is ellenállt a kísértésnek, hogy Corából egy egyszerű femme fatale-t faragjon – pedig olyan szexi jelmezzel, mint amit viselek, az lett volna a legkönnyebb út. De Joe nem akarta, hogy mindenki csak a melleimet nézze. Elég sokat szöszöltünk egyébként a figurán, számtalan mailt váltottunk, órákat beszéltünk telefonon, és nagyon sok különböző hatásból gyúrtuk össze, kezdve Jeanne d’Arctól egészen a koreai buddhista harcosokig.

És a smink? A frizura?

Na például a haj az abszolút Jeanne d’Arc-os. Egy harcos csajnak, akinek az elsődleges feladata a cybervilágban, hogy Flynnt védelmezze, nem lehet kis hableányos, ide-oda szálló hajkoronája. Praktikusnak kellett lennie, tehát rövidben gondolkoztunk, és adtunk neki egy ilyen kicsit robotos, élettelen fazont, hogy illeszkedjen a Tron világához.
A sminknél inkább arra koncentráltunk, hogy elkülönüljön a többi programtól, hogy jól megkülönböztethető legyen. Még talán az is, hogy legyen egy kicsit emberibb, élettel telibb a textúrája – de persze mindezek mellett meg kellett őrizni azt a sápadtságot, hiszen ő végeredményben mégis csak egy program.

Az elmúlt évben a karrierje elég meredeken ívelt fölfele. Mennyire volt ez megterhelő?

Eléggé, de nem foglalkozom vele, mert egész végig úgy éreztem, hogy én vagyok a legszerencsésebb ember a földön. A Tron óriási lépés volt nekem, olyan feladat és olyan kihívás, amihez eddig nem volt szerencsém. Sosem gondoltam volna például, hogy akciófilmben fogok főszerepet játszani, de azóta teljesen rákattantam a dologra, hál' istennek meg is kerestek ilyen munkákkal. Amit persze nagy örömmel vállaltam el, például John Favreau rendezésében a Cowboys and Aliens is ilyen.

Cora szerepe elég megterhelő lehetett fizikailag, sokat kellett edzeni ahhoz, hogy jól meg tudja oldani az akciójeleneteket?

Hát… elég kemény volt. Az edzéseket a House forgatások mellé kellett beilleszteni, úgyhogy szép napjaim voltak. Olyan korán kellett kelnem, amilyen korán épeszű ember nem kel föl, irány az edzőterem, ott pár óra kemény edzés, crosstraining, kardiózás, harcművészet – mikor mi volt a napi menü. A filmben Cora nagyon sok MMA (Mixed Martial Arts) elemet használ, úgyhogy azzal kellett főleg foglalkozni. Az elején megbeszéltük a kaszkadőrcsapattal, hogy én szeretnék elég sok mindent saját magam csinálni. Azt mondták: „oké, de ahhoz elég sokat kell edzened”. Könnyelműen belementem, de tényleg nagyon sokat kellett edzenem, teljesen átformálta az alakomat a tréning. Ez egyébként nagyon fontos része volt a karakter kialakításának, mert akkor értettem meg igazán, hogy milyen egy ilyen izmos, feszes testben mozogni, hogy ez a fizikai átváltozás mennyi mindent megváltoztat az emberben belül is. És megváltoztat persze sok mindent kívül is. Ahogy jársz, vagy ahogy állsz.


A forgatás után abbahagyta az edzéseket?

Igen, és nagyon jó volt kicsit leengedni. Minden ilyen edzéshez nagyon komoly diéta társul, amit nagyon szigorúan be kell tartani, és én tartottam is. Csak közben egyfolytában állítgattam össze a fejemben azt a menüt, amit az utolsó nap el fogok fogyasztani. A férjem olasz, úgyhogy hatalmas tál tésztákról álmodoztam egyfolytában.

És egyszer sem csábult el?

Nem lehet. Ott vannak a világ legjobb edzői, a legprofibb szakemberek, és maximálisan odateszik magukat mindenben. Lesült volna a pofámról a bőr, ha nem tartom be szigorúan az általuk előírt diétát. Nem ronthattam el az ő áldozatos munkájukat egy szelet pizzával.

A jelmez nagyon szorosan követi a test vonalat, nem volt ebből probléma? Pont most mondta, hogy mennyire megváltozott a tréning során a testfelépítése.

Hát ezekkel a jelmezekkel az volt a helyzet, hogy nem elasztikusak. Olyanok voltak, mint egy kitinpáncél. És nem lehetett rajta igazítani, vagy részeket megváltoztatni, úgyhogy a vége elég kemény volt néhány ponton. Szerencsére pont akkorra lett vége a forgatásnak, amikor már alig bírtam elviselni azt a hacukát.



Önnek a House miatt hatalmas meleg rajongótábora van, mit gondol, fognak tudni kezdeni valamit ezzel a filmmel és a szereppel?

Hát azt nem tudom, hogy mint melegek fognak-e tudni kezdeni vele valamit, de attól még lesz számtalan másik olyan pont, amihez tudnak majd kapcsolódni. A film üzenete, az emberségről, az emberi mivoltról, az emberi kapcsolatokról univerzális, nem hiszem, hogy meleg vagy nem meleg határvonal mentén kellene felosztani a dolgot. Ez a történet egy apa és fia egymásra találásáról is szól, amihez szintén elég sokan tudnak majd kapcsolódni szerintem.

Az interjúért köszönet a Fórum Hungarynek

Oszd meg másokkal is!
Mustra