Kelet és Nyugat határán - Mandalák a százforintos boltok termékeiből

Stephanie Senge német képzőművész a százforintos boltok tömegtermékeiből épít mandalákat, illetve a japán virágkötészet technikájával rendezi őket „csokorrá”. Humor és kritika egyszerre: Budapesten az alkotót kissé elkeserítette, hogy az általa felhasznált magyar termékek nagy része már nem magyar kézben van.

Tankák és reklámszövegek
Tankák és reklámszövegek

A Münchenben élő és alkotó Stephanie Senge közel tíz éve fedezte fel magának a nálunk csak százforintos boltokként vagy Euro-One shopokként emlegetett üzletek cikkeinek képzőművészeti lehetőségeit, és az itt árusított termékeket emelte alkotásainak középpontjává.

Ez önmagában még nem lenne túl izgalmas, hiszen rengeteg alkotó használja eszközként a különböző fogyasztási cikkeket és fogalmaz meg erős kritikát a fogyasztói társadalom elvakultságával és a kizsákmányoló áruházláncokkal szemben. A német képzőművész viszont a különböző országok „olcsóboltjaiban” forgalmazott cikkeket a hagyományos japán virágkötészet, az ikebana technikájával kombinálja, illetve „konzum-mandalákká” építi azokat.

Mandalát fogyasztási cikkekből?

A szanszkrit eredetű mandala jelentése kör, de van, aki szerint az elmével is kapcsolatba hozható. Mostanra elsősorban az istenségek, illetve a kozmosz hindu vagy buddhista vallási ábrázolásait nevezik így, amelyek évezredek óta eszközei és segítői a különböző meditációs gyakorlatoknak.

A fogyasztási cikkek és a szent tárgyak, az olcsóság és a legmagasabb szintű spiritualitás találkozik tehát Stephanie Senge alkotásaiban, amelyeket mindig az épp aktuális tartózkodási helyén – jelen esetben Magyarországon - készít el. A LudwigInzert (volt Józsefvárosi Galéria) ezúttal nem csak a művész magyar hatásra készült mandaláit és moribanáit (lapos tálban készült ikebana-alkotás) mutatja be, hanem Indiában megálmodott kollázsai, papírkivágással és ragasztással készített sorozatai is láthatóak.

Énekfüzet, földgömb, papírmérőszalag
Énekfüzet, földgömb, papírmérőszalag

A képzőművész kiállított alkotásai egyébként olykor kissé ellentmondásos érzéseket váltanak ki az emberből, hiszen helyenként a tininaplók ragasztgatott és rajzolt szösszeneteire emlékeztetnek, másszor viszont komolytalanságukban is felfedezni véljük az értékes, kitapintható üzenetet. A japán virágkötészeti technikával készült termék-ikebanái Japánban már csak amiatt is különös jelentőséggel bírtak, mivel az ottani 100 Jen-shopok tele vannak Made in China-feliratú termékekkel, és maga az ikebana is Kínából származott át Japánba.

Cipőkanál és kerékpárlakat a „csokorban”

Az itthoni százforintos boltokból beszerzett fogyasztási cikkek közül itt énekfüzet, papír-mérőszalag és földgömb szolgál az egyik ikebana alapjául, míg egy másik esetében kerékpár- lakat, játékbilincs és műlótuszvirág építi fel a csokorszerű szobrot. Magyar viszonylatban megjelenik a munkáskesztyű, a cipőkanál és a seprű is – csupa olyan cikk, amelyek mellett nap mint nap úgy megyünk el, hogy végig sem gondoljuk, kik, hol és mennyiért készítik ezeket.

Lakat, bilincs, lótusz
Lakat, bilincs, lótusz

Ahogy a KONZUM/MANDALA című kiállítás megnyitóján a művésztől megtudtuk, először járt Budapesten, és – ahogy azt utazásai során máshol is teszi – első útja egy szupermarketbe vezetett. Elmondása szerint ilyenkor azt figyeli, milyenek a termékek színei, nevei, és nem utolsó sorban, hogy milyenek az emberek. Első budapesti benyomásai alapján úgy fogalmazott: úgy érzi, hogy Magyarország Kelet és Nyugat keveréke, az emberek nagyon kedvesek és nyugodtak – némi rokonságot mutatva az általa útjai során megismert Japánnal és Indiával.

A reklám nem mindig ördögtől való

Ma már sokszor a reklámok akarnak forradalmiak lenni, mi már alig megyünk ki az utcára – adott hangot annak, hogy nem minden esetben kell ördögtől valónak tekinteni az egyes termékeket és az őket népszerűsítő felületeket: egy-egy reklámüzenet pozitívumot is hordozhat. A kiállítás központi alkotása egy, a szupermarketben beszerzett magyar élelmiszerekből és egyéb fogyasztási cikkekből összeállított, asztalra fektetett mandala.

Sokszorozva a reklám is lehet szép
Sokszorozva a reklám is lehet szép

Lájer Vera kurátor beszédében ezt „fékmandalának” nevezte, hiszen – ahogy az az egyes termékek begyűjtése során az alkotó számára is világossá vált – az itt látható édességek, kekszek és más termékek gyakorlatilag 100 százaléka csak névlegesen magyar, hiszen a legtöbb esetben a gyártóüzemek és márkanevek már nem magyar kézben vannak.

Nem minden magyar, ami annak látszik

Stephanie szerint nagyon érdekes, hogy például a világcég Maggi és Knorr milyen speciális, kifejezetten a magyarosság érzetét keltő designt alkalmaz az itt forgalmazott termékein. Ugyancsak ezt látjuk a Chio speciális, magyaros fűszerezésű chipsének csomagolásán, ahogy a háttérben a Budai Vár virít, de van itt Danone túrókrém is. Van, ahol a világcégek jelenléte a csomagolást látván nem ennyire egyértelmű: ilyen például a Győri Édes háztartási keksz, a Balaton szelet, a Tomi mosópor és a Negro is.

A magyar termékekből felépített mandala
A magyar termékekből felépített mandala

A színes, „magyar” termékekből álló mandala szépsége ellenére tehát kissé elkeserítő látványt nyújt – ám a LudwigInzert kiállításának november 22-i záróeseményén a még használható/ehető részeket legalább jól kiosztják majd a megjelentek között.

Oszd meg másokkal is!
Mustra