Verte és szexuálisan zaklatta nevelt lányát, aztán jött a kegyetlen bosszú

VIII. Henrik lánya, I. Erzsébet Anglia egyik legjelentősebb uralkodója volt, akinek regnálását aranykorként tartja számon a szigetország történelme. A „szűz királynő” sohasem ment férjhez és nem születtek gyerekei, ezért halálával vége szakadt a Tudor-ház vérvonalának.

Erzsébet a király és második felesége, Boleyn Anna gyermekeként látta meg a napvilágot 1533. szeptember 7-én Greenwichben. Anyja, a királyné – mivel nem tudott fiú örököst szülni – hamarosan kegyvesztett lett: Erzsébet még hároméves sem volt, amikor édesanyját kivégezték, őt pedig törvénytelen származásúnak nyilvánították és kizárták a trónutódlásból. Hadfieldben, külön udvarban nevelkedett, komoly, szófukar, koraérett kislánynak ismerte meg a környezete. Anyanyelve mellett olaszul, latinul, görögül és franciául is beszélt, történelmet, filozófiát, etikát tanult. Felnőttként is kerülte a pompát, az egyszerűségre, szerénységre törekedett. Fösvénysége nem ismert határokat, a legenda szerint egyetlen ruháját sem dobta ki, élete végén már háromezret őrzött a szekrényeiben.

Gyerekként jó viszonyt ápolt apja hatodik feleségével, Parr Katalinnal, akinek a könyvét három nyelvre lefordította. Később mégis megromlott a viszony kettejük között: a király halála után Katalin hozzáment Thomas Seymourhoz, aki bántalmazta és szexuálisan molesztálta a 14 éves Erzsébetet. Amikor ezt megtudta, az asszony kidobta házából a lányt. Katalin halála után Seymour – hogy továbbra is a királyi család mellett maradjon – megpróbálta feleségül venni Erzsébetet, de a lány nemet mondott, Seymourt pedig cselszövésért letartóztatták és bebörtönözték, valamivel később pedig kivégezték.

VIII. Henrik 1547-ben bekövetkezett halála után kilencéves fia, VI. Eduárd került a trónra. Az ifjú király azonban csak hat évig uralkodott, de még 1553-ban bekövetkezett halála előtt a királyi tanács Eduárd unokatestvérét, Lady Jane Greyt nevezte meg utódjául, és kizárta az öröklésből két féltestvérét, Erzsébetet és Máriát. Jane Grey mindössze kilenc napig volt királynő, őt Mária követte a trónon. Erzsébet nővérét nem véletlenül nevezte a nép Véres Máriának: erőszakosan próbálta visszatéríteni országát a katolikus hitre, a cél érdekében súlyos vérengzéseket rendezett. Ez idő alatt Erzsébet a Towerben raboskodott, később házi őrizetbe került, a protestánsok ugyanis benne látták reménységüket, ezért Mária joggal félthette tőle hatalmát.

Amikor Mária 1558 novemberében meghalt, végrendeletében mégis a nővérét nevezte meg örökösének. Trónra lépve Erzsébet – főminisztere, Robert Cecil tanácsára – visszaállította a protestáns vallást, de megtűrte a katolicizmust is, és nővérével ellentétben nem rendezett vérengzéseket. Csak 1570-ben szigorított vallási ügyekben, miután V. Pius pápa kiátkozta. Erzsébetet halála esetén unokatestvére, a katolikus skót királynő, Stuart Mária követte volna Anglia trónján. Ezt a lehetőséget a protestáns angol rendek óriási fenyegetésnek tekintették, ezért folyamatosan napirenden volt Erzsébet házasságának és a gyermekáldásnak a kérdése. A királynő azonban minden kérőjét visszautasította, ugyanis bármelyik dinasztikus kapcsolat ugyanannyi hátránnyal, mint előnnyel járt volna Anglia számára. A hajadon, gyermektelen uralkodóra a köznyelv hamar ráaggatta a „szűz királynő” jelzőt, melyet Erzsébet tudatosan vállalt, még azt is megengedte, hogy Anglia első észak-amerikai gyarmatát Virginiának kereszteljék. Szűziessége miatt bizarr legendák is szárnyra kaptak az uralkodóról, egyesek például hermafroditának, sőt férfinak gondolták.

Pedig a királynő egyáltalán nem élt szűzies életet. Több férfival is volt intim kapcsolata, legnagyobb szerelme Robert Dudley, Leicester hercege volt. Dudley – akivel Erzsébet még a Towerben raboskodva ismerkedett meg – a királynő legbizalmasabb tanácsadója volt, beleszólt az államügyekbe, a külpolitikába, és harcos protestánsként védelmezte az anglikán hitet. A pletykák szerint a férfi bejáratos volt a királynői lakosztályba, az udvari eseményeken gyakran „királyként”, Erzsébet oldalán jelent meg – mindezt még pikánsabbá teszi, hogy mindeközben nős volt. Egyesek azt feltételezik, hogy Dudley-nak és Erzsébetnek született egy fia, Arthur Dudley, aki néha felbukkant az udvarban. Idősebb éveiben a királynőnek ismét akadt egy fontos szeretője: Robert Devereaux admirális, Essex grófja. A férfi végül szerencsétlen véget ért: a lázadó írek pártjára állt, ezért Erzsébet összeesküvés vádjával letartóztatta és kivégeztette kegyencét.

A királynő trónra kerülésekor Anglia már jó ideje rossz viszonyban volt a katolikus Spanyolországgal, és a pápai kiátkozással a konfliktus kipattant. A feszültséget szította továbbá, hogy Erzsébet jó viszonyt ápolt a kalózokkal, különösen Francis Drake kapitánnyal, akinek föld körüli expedícióit is támogatta, érdemeiért lovaggá ütötte. A királynő megengedte a kalózoknak, hogy büntetlenül kifosszák a spanyol és portugál hajókat. Az egyre jelentősebbé váló tengeri kereskedelem, melyben az angolok vámokat vetettek ki és így jutottak jelentős pénzhez, szintén konfliktusra adott okot. II. Fülöp spanyol–portugál király 1588-ban legyőzhetetlennek tartott hajóhadát, a Nagy Armadát küldte Anglia ellen. Az út során azonban a hajók és a legénység jelentős része odaveszett, és ennek köszönhetően Erzsébet diadalmas győzelmet aratott a spanyolok felett. Ennek hála Anglia megerősítette pozícióit, és tengeri nagyhatalommá vált. Az Armada felett aratott diadalon felbuzdulva nyolc évvel később az angol hajóhad bevette Cádiz városát, elfogta a város több prominens tisztségviselőjét, és súlyos váltságdíjat kért értük.

A királynőnek a belső ellenséggel is gyakran meggyűlt a baja. Sikerült levernie az írek – fentebb már említett – lázadását, és megakadályoznia, hogy Angliától elszakadva önálló katolikus államot hozzanak létre. A Stuart Mária és Erzsébet közötti vetélkedésből végül az angol uralkodó került ki győztesen. Egy titkos levél alapján, melyben Mária elfogadta az Erzsébet meggyilkolására irányuló tervet, a skót királynőt elfogták és bebörtönözték a Towerben. Tizenkilenc évi raboskodás után, 1587 februárjában végezték ki. Erzsébet gyanakvó, sokszor már-már paranoiás természet volt, de erre természetesen megvolt az oka. Bonyolult udvari kémhálózatot működtetett, melynek tagjai az emberrablástól, fenyegetéstől, gyilkosságtól sem riadtak vissza. Több ezer besúgó szolgálta a királynőt, hogy elhárítsa a feléje irányuló belső és külföldről jövő fenyegetést.

Erzsébet uralkodása alatt Anglia gazdaságilag és politikailag egyaránt megerősödött, igazi nagyhatalommá vált. Nem véletlenül nevezik a történészek aranykornak ezt az időszakot. A szűz királynő nagy tehetséggel és kellő fondorlatossággal uralkodott, mestere volt a társalgásnak, magas intelligenciával és kiváló szónoki képességgel rendelkezett. Negyvenöt éves uralkodása alatt mindvégig népszerűségnek örvendett a nép körében. Még a hetvenhez közeledve is maga intézte az államügyeket, kocsikázott, táncolt, fogadta az idegen hatalmak követeit. 1602-ben több közeli barátja is meghalt, ami lesújtotta a királynőt. A következő tavaszon megbetegedett, levegőváltozás végett Richmondba ment. Itt érte a halál 1603. március 24-én. Utolsó napjaiban mozdulatlanul ült a székében, vagy feküdt az ágyban. Az ágya körül álló főurak megkérdezték tőle: „Ki legyen az utóda? A skót király?” Erzsébet már nem tudott felelni, csak egy legyintéssel nyugtázta a kérdést. Halálával kihalt a Tudor-dinasztia, az angol trónt Stuart Mária fia, VI. Jakab skót király foglalta el I. Jakab néven.

I. Erzsébet életéről számos filmfeldolgozás készült a mozi százhúsz éves történetében. Bette Davis kétszer is eljátszotta a királynő szerepét: 1939-ben a Kertész Mihály rendezte Szerelem és vérpadban Errol Flynn oldalán, majd az 1955-ös A szűz királynő című kosztümös filmben. Az 1953-as A fiatal Bess-ben Jean Simmons öltötte magára az ifjú Erzsébet jelmezét. A leghíresebb filmfeldolgozás az 1998-as Elizabeth, illetve folytatása, a 2007-es Elizabeth: Az aranykor, melyekben Cate Blanchett alakította a híres angol uralkodót. Mellékszereplőként Erzsébet alakja felbukkant a szintén 1998-ban bemutatott Szerelmes Shakespeare-ben is, Judi Dench alakításában. Érdekesség, hogy Blanchettet és Denchet ugyanabban az évben ugyanannak a karakternek az eljátszásáért jelölték Oscar-díjra (női főszereplő, illetve mellékszereplő kategóriában) – kettejük közül végül Dench vihette haza a szobrot. A 2018-as Két királynő Stuart Mária és Erzsébet viszonyát dolgozta fel, utóbbit ezúttal Margot Robbie keltette életre. Erzsébet egy jelenet erejéig felbukkan Virginia Woolf Orlando című regényében is: az ebből készült 1992-es filmváltozatban egy női kosztümbe öltöztetett férfi színész, Quentin Crisp játszotta a királynőt.

Tegnapi kultbaitünkben a Bambi írójáról derült, ki hogy első alkalommal egy merész erotikus regénnyel hívta föl magára a figyelmet.