Hatalmas gorillával találta szemben magát ez a férfi: nem fogod elhinni, ami utána történt

Mai kattintásvadászat-paródiánk főhőse, Sir David Attenborough, aki talán legsikeresebb saját sorozata, az Élet a Földön egyik jelenetében egy nőstény hegyi gorillával találja magát szemben a ruandai dzsungelben, ahelyett azonban, hogy megriadna, halk, improvizált monológgal fordul a kamera felé, melyben ezeknek az állatoknak az érzékenységéről és nemes természetéről beszél.

Május 8-án ünnepli 94. születésnapját Sir David Frederick Attenborough, a természetfilmezés úttörője, aki korát meghazudtolva továbbra is rendkívül aktív, tévésorozatai mellett a természetvédelem ügyében is gyakran felszólal a nyilvánosság előtt. Műsorai révén a világ talán legtöbbet utazó emberének számít, hét évtizedes karrierje során brit kulturális ikonná nőtte ki magát (bár ő maga kifejezetten utálja az efféle jelzőket).

Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?

Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.

Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.

A London agglomerációjához tartozó Isleworth kisvárosban született, három fiútestvér közül a középsőként. Bátyja, a 2014-ben elhunyt Richard Attenborough elismert színész és filmrendező volt. Édesapja a Leicesteri Egyetem professzora, később igazgatója volt, a család az egyetem campusán élt. David gyerekként kezdett érdeklődni a természet iránt, köveket, fosszíliákat, kisállatokat gyűjtött, olykor hobbiból besegített az egyetem zoológiai tanszékének munkájába. Nem véletlen, hogy a természettudományos pályát választotta, a Cambridge Egyetemen tanult földrajztudományt és zoológiát. Diploma után egy ideig a haditengerészetnél szolgált, majd gyerekeknek szánt ismeretterjesztő könyveket szerkesztett, végül úgy gondolta, a rádiónál keres munkát. Habár elutasították a jelentkezését, a BBC fejesei tehetségesnek gondolták a fiatal tudóst, ezért állást ajánlottak neki az akkoriban gyerekcipőben járó televíziónál.

A tévéhez bekerülve a főnökei tanácsára Attenborough kezdetben nem ült a kamera elé – ugyanis azt mondták neki, túlságosan nagyok a fogai, ezért nincs jó megjelenése –, inkább szerkesztőként, háttérmunkásként dolgozott a BBC dokumentum- és riportműsoraiban. Már ekkor több természettel foglalkozó műsorban közreműködött, a nagy kiugrásra pedig 1954-ben került sor. Szerkesztőként összebarátkozott Jack Lesterrel, a londoni állatkert hüllőházának vezetőjével. Meggyőzte Lestert, hogy stábjával elkísérhesse őt egy nyugat-afrikai állatmegfigyelő és begyűjtő expedícióra, melyet aztán Zoo Quest címmel tévésorozat formájában dolgoztak fel és prezentáltak a BBC képernyőjén. Az eredeti terv szerint Attenborough szerkesztőként és producerként vett volna részt a műsorban, melynek Lester lett volna a házigazdája. Lester azonban az expedíció során elkapott egy trópusi betegséget és ágynak esett, így végül Attenborough-nak kellett beugrania helyette a műsorvezetői szerepbe.

A Zoo Quest hamar nagy siker lett a tévénézők körében. Az eredeti sorozatot 1963-ig hat folytatás követte, melyekben Attenborough a világ számos pontjáról, Afrikából, Dél-Amerikából, Madagaszkárról, stb. jelentkezett hétről hétre, az emberek pedig gyakran megállítottak az utcán azzal, hogy árulja már el, sikerült-e befogni azt az állatot, ne kelljen a jövő hétig izgulniuk. Itt honosította meg azt a távolságtartó megfigyelő módszert, mely a védjegyévé és a természetfilmek általánosan bevett módszerévé vált. Közvetlen stílusának, kedves, anekdotázós modorának köszönhetően hátizsákos felfedező figuráját könnyen megkedvelték a nézők, szívesen kísérték el őt utazásaira a képernyőn keresztül. Megszervezte a BBC Natural History Unit névre hallgató önálló természetfilmes osztályát, melynek keretein belül saját műsorait is készítette. 1965-ben kinevezték a BBC kettes számú adójának műsorokért felelős menedzserévé, később pedig a csatorna programigazgatójává. Működése alatt igyekezett bővíteni a képernyőn látható kulturális és tudományos tartalmakat, és hozzá köthető több híres műsor – köztük a Monty Python Repülő cirkusza – megrendelése és engedélyezése. 1972-ben a csatorna főigazgatójává kívánták kinevezni, ő azonban inkább visszalépett, és otthagyva addigi állását, úgy döntött, szabadúszóként folytatja a természettudományos sorozatok készítését.

A ’70-es években kezdte forgatni három leghíresebb sorozatát, az ún. Élet-trilógiát, melyeknek köszönhetően világszerte megismerték a nevét. A három éven keresztül készített, 1979-ben bemutatott Élet a Földön széria, melynek központi témája az evolúció folyamata és a természetben játszott szerepe volt, több mint 500 millió nézőt csalt a televízió elé. Attenborough itt is a jól bevált receptet követte: közvetlenül, saját szemén keresztül kalauzolta el a nézőket a világ különböző tájaira, hogy megmutassa a természet sokszínűségét, a tudományos mondanivalót izgalmas, látványos jelenetekkel és kellemes sztorizással fűszerezve. Az egyik leghíresebb jelenetben a műsorvezető egy nőstény hegyi gorillával találja magát szemben a ruandai dzsungelben, azonban ahelyett, hogy megriadna, halk, improvizált monológgal fordul a kamera felé, melyben ezeknek az állatoknak az érzékenységéről és nemes természetéről beszél.

Az Élet a Földönt az 1984-es Az élő bolygó és az 1990-es Az élet megpróbáltatásai követte. A trilógia Magyarországon is nagy sikert aratott, idehaza Végvári Tamás hangján ismerhették meg a nézők Attenborough barátságos, nagy tudású személyét (Végvári halála után színészkollégái, Papp János és Szersén Gyula vették át tőle a szerepet). Szintén rengeteg néző volt kíváncsi Attenborough olyan sorozataira, mint a mediterrán régiót bemutató Az első édenkert (1987), az Antarktisz élővilágáról szóló Élet a fagyban (1993) és az óceánok életét bemutató A kék bolygó (2001). A műsorvezető-természetfilmes mindig élen járt a filmes-televíziós technika legújabb vívmányainak használatában is. Gyakran különleges módszereket vetett be a megfigyeléshez: A növények magánélete (1995) című sorozatban timelapse felvételek segítségével gyorsítva mutatja be a virágok, növények növekedését és viselkedését, A madarak életében (1998) CGI animációval keltenek életre kihalt fajokat, Az emlősök életében (2002) pedig infrakamerával merészkedik a stáb olyan állatok búvóhelyére, ahol korábban a sötét miatt nem lehetett felvételeket készíteni.

Attenborough-t 1985-ben munkássága elismeréseként Erzsébet királynő lovaggá ütötte, majd 2005-ben megkapta a tudomány és a művészetek területén kiemelkedőt alkotó személyeknek járó Order of Merit rendjelet. Kutatók mindeddig több mint húsz újonnan felfedezett állat- és növényfajt neveztek el az iránta való tiszteletből. Ezek közé tartozik például egy új-guineai hangyászsün (Zaglossus attenboroughi), egy dél-amerikai lepkefaj (Euptychia attenboroughi), illetve egy Peruban élő békafajta (Pristimantis attenborough). Attenborough idős kora ellenére sem vonult nyugdíjba és állt le a filmezéssel: az utóbbi két évtizedben megújult erővel vetette magát a munkába. Bár az utóbbi években már inkább csak narrátorként működik közre, és – érthető módon – nem utazik el a stábbal a világ egzotikus tájaira, az általa készített, nevével fémjelzett sorozatok (Bolygónk, a Föld I-II., A kék bolygó II.), a  továbbra is a lehető legmagasabb színvonalat képviselik, és döbbenetes felvételekkel kápráztatják el a nézőket.

Attenborough, aki fiatalkorától kezdve nagy erővel szállt síkra a természet kincseinek megőrzéséért, az utóbbi években különösen aktívan vesz részt a klímaváltozás elleni küzdelemben, és számos platformon (köztük műsoraiban is) felhívja a figyelmet a globális felmelegedés veszélyeire. Emellett számos környezetvédő szervezet tagja és alapítója. Jane Goodall-lal és más híres természetvédőkkel együtt védnöke a Population Matters (A népesedés számít) nevű szervezetnek. Munkabírását és ifjúi lelkesedését példázza, hogy a BBC által április végén indított, a koronavírus-járvány miatt otthon maradt tanulók oktatását segítő online iskolatelevízió munkájába is bekapcsolódott: ő tart virtuális előadást a diákoknak a Föld térképével kapcsolatban és állatismeret-témában.

Ha lemaradtál a tegnapi kultbaitről, ide kattintva pótolhatod:

Mustra

Kérjük, támogasd munkánkat te is azzal, hogy engedélyezed a hirdetések megjelenítését az oldalon. Lapunk bevételi forrását ezek a hirdetések jelentik, így elengedhetetlenek ahhoz, hogy cikkeinket ingyenesen olvashassátok.

A hirdetések megjelenését engedélyezheted külön a Dívány.hu oldalra is, vagy a kiegészítő program teljes kikapcsolásával az összes általad látogatott site-ra.