Mindent a hatalomért – ahogy a nagykönyvben meg van írva

1469-ben, a mai napon született Niccolò Machiavelli, aki A fejedelem című értekezésében sajátosan választja ketté a hatalom és az erkölcs kérdésköreit, megállapításai máig aktuális viták gyújtópontjai.

A reneszánsz Firenze és a kora újkori Európa egyik legnagyobb hatású gondolkodója, a modern politikatudomány megteremtőjeként számon tartott Niccolò Machiavelli 1469. május 3-án született, tekintélyes, de elszegényedett polgárcsalád sarjaként. Ügyvéd édesapja, akinek hobbija az akkor még újdonságnak számító nyomtatott könyvek gyűjtése volt, gondoskodott fia humanista neveléséről, aki így megismerte a klasszikus műveltséget, latinul és görögül is megtanult. Kezdetben Niccolò is jogi tanulmányokat folytatott, és egy bankház megbízásából ügyvédként tevékenykedett. Politikai karrierje 1498-ban indult, amikor kinevezték a bel- és hadügyekkel foglalkozó második kancellária titkárává, majd a diplomáciai kapcsolatokért felelős Tízek Tanácsának titkára lett.

Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?

Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.

Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.

Ekkoriban viharos idők jártak Machiavelli szülővárosában: VIII. Károly francia király elfoglalta Firenzét, és száműzte a városállamot addig irányító Medici hercegeket. A felfordulást kihasználva egy prédikátor, Girolamo Savonarola szerezte meg a hatalmat. 1498-ban azonban VI. Sándor pápa utasítására máglyahalálra ítélték az egyházi és uralkodói főhatalmakkal dacoló Savonarolát. Machiavelli ekkor kapta az említett magas pozíciókat, köszönhetően annak, hogy sem a Mediciekhez, sem Savonarolához nem fűzte szoros kapcsolat. Tizennégy évig szolgált hivatalában, ezalatt számtalanszor járt követségben külföldön. Megfordult a pápai udvarban, a francia király palotájában, a Német-Római Birodalomban. A legnagyobb hatást Cesare Borgia, VI. Sándor pápa fia gyakorolta rá, aki lemondott bíborosi rangjáról, hogy világi uralkodóként, Romagna hercegeként szerezzen hatalmat. A kegyetlen és állhatatos herceg hadvezérként Itália meghódításáról és egyesítéséről ábrándozott.

Machiavelli kancellárként fontos feladatának tartotta a városvédelem megszervezését és egy önálló firenzei hadsereg felállítását, ugyanis a város túlságosan függött a zsoldos katonáktól. 1512-ben, amikor a Mediciek megbízásából Raymond de Cordona spanyol zsoldosvezér ostrom alá vette Firenzét, Machiavelli Borgia herceg példája nyomán próbálta megszervezni a város védelmét, igyekezete azonban kudarcot vallott. A Mediciek visszatérése után börtönbe vetették, azonban nem tudtak vádat felhozni ellene, így hamar szabadon engedték. A Firenzéhez közeli Sant’Andreába költözött, és visszavonultságában megírta a tapasztalatait összegző nagyszabású politikafilozófiai művét, A fejedelmet. A huszonhat részből álló könyvben Machiavelli a Medici család ifjú tagjának, Lorenzo di Pierónak címezve az államvezetés mikéntjéről értekezik, számba veszi a hatalomgyakorlás gondjait, a helyes és helytelen uralkodói cselekedeteket, a jó és a rossz uralkodó tulajdonságait.

Gondolkodására rányomta bélyegét a korszak zűrzavaros itáliai politikája, a városállamok válsága. Véleménye szerint erős kezű vezetőre van szükség, aki egyeduralkodóként vezeti államát. Megkülönböztette az örökletes és az új keletű egyeduralmat: véleménye szerint az utóbbi a jobb, ugyanis becsületesebb a nép által létrehozott egyeduralmat szolgálni. Elvetette az Istentől való öröklés tanát, és úgy gondolta, bárkiből uralkodó válhat, aki kiérdemli. Az európai államberendezkedést a keleti despotizmussal összehasonlítva megállapította, hogy ahol nagyobb a szabadság, ott könnyebb az uralkodónak hatalomra kerülnie, de nehezebb megtartania a hatalmát, míg a jól kiépített, despotikusabb rendszerekben nehezebb megszerezni a hatalmat, viszont könnyű megtartani. Machiavelli nem az erényt, az erkölcsöt, hanem a politikai hasznosságot tartotta az uralkodói döntések legfontosabb mozgatórugójának. Szerinte hibás dolog az erkölcsi követelményeket érvényre juttatni a politikai cselekvésben. A cél szentesíti az eszközt – sugallja –, a fejedelem bármit megtehet annak érdekében, hogy a számára és állama számára hasznosnak, fontosnak tartott célokat elérje. Elismerte az olyan erények fontosságát, mint a jóhiszeműség és a nagylelkűség, azonban úgy gondolta, ezeket el kell vetni, ha a közjó érdeke úgy kívánja. Machiavelli a politikát mindig az aktuális körülményekhez igazodó gyakorlati dolognak tartotta, nem pedig magasztos eszmények kifejezésének.

A fejedelem, az egyik legnagyobb hatású politikafilozófiai mű korai kiadása
A fejedelem, az egyik legnagyobb hatású politikafilozófiai mű korai kiadásadcerbino / Getty Images Hungary

Machiavelli másik legismertebb műve Livius római történetíró első tíz könyvének elemzése (Discorsi), melyben a köztársaság felsőbbrendűsége mellett érvel, és újfent a népet összefogó, a viszályokon úrrá lévő, erős kezű vezetőt teszi meg a kívánatos uralkodónak. VII. Kelemen pápa megbízására megírta Firenze történetét is, emellett – mivel a színjátszás ekkoriban nagy népszerűségnek örvendett szülővárosában – több színdarabot is szerzett, legismertebb színpadi műve a Mandragóra című komédia, melynek főhőse orvosnak adja ki magát, hogy egy terméketlenséggel küzdő házaspár bizalmába férkőzzön és elcsábíthassa a feleséget. 1527 májusában ismét politikai válság robbant ki Firenzében – újfent köztársaság jött létre, a Medicieket száműzték a városból, és Machiavelli is kitagadottá vált. Alig egy hónappal később, június 21-én halt meg a birtokán, 58 éves korában. Legjelentősebb művét csak öt évvel a halála után adták ki. A fejedelem hamar nagy visszhangra talált, ezt jelzi, hogy a pápa tiltólistára tette, ugyanis nyíltan szembement Szent Ágoston keresztény erkölcsön alapuló politikai filozófiájával.

Machiavelli színműve, a Mandragóra számos filmes feldolgozást ért meg, a legismertebb ezek közül az 1965-ös, Alberto Lattuada rendezte olasz adaptáció, Philippe Leroy, Jean-Claude Brialy és a híres komédiás, Totò főszereplésével. A politikus-filozófus életéről és A fejedelem születéséről szintén egy olasz rendező, Lorenzo Raveggi készül filmet csinálni – habár a projektet 2016-ban jelentették be, még mindig fejlesztés alatt áll, és egyelőre kétséges, hogy elkészül-e valaha. Machiavelli legkülönösebb mozgóképes felbukkanására az 1966-ban forgatott – és mai szemmel már igencsak viccesnek ható – amerikai sci-fi sorozat, Az időalagút egyik epizódjában került sor. Hősünk az időutazás révén saját korából háromszázötven évet előreugorva a gettysburgi csatában találja magát, ahol nagy örömmel tanulmányozza a 19. századi hadviselés fortélyait, és megpróbálja befolyásolni az ütközet kimenetelét – amit természetesen a sorozat hősei nem hagyhatnak szó nélkül.

Olvasnál még kultbaitet? Kattints ide a tegnapiért:

Oszd meg másokkal is!
Mustra