A politika élvonalába saját erőből, magát mélyről felküzdve kerülő Lincoln Kentucky államban született 1809. február 12-én. Apja tehetős, de műveletlen földbirtokos volt, édesanyja egész életében írástudatlan maradt. A család a különböző birtokviták miatt gyakran költözködött államról államra az USA akkor még vadnyugatnak számító középnyugati részén. A fiatal Lincoln favágással és más, a pionírokra jellemző kétkezi munkákkal kereste a kenyerét. Vadászni nem volt hajlandó, mert irtózott attól, hogy állatokat öljön. Habár csak tizennyolc hónapot járt iskolába, igyekezett autodidakta módon művelni magát: könyveket olvasott, széles körű műveltséget szerzett. Huszonegy évesen otthagyta a családját és önálló életet kezdett. A Mississippi folyó partján, New Salemben telepedett le, ahol többek között révészként és boltosként kereste a kenyerét, majd katonának szegődött az indiánok elleni harcokban. Az 1830-as években ügyvédi irodát nyitott az illinois-i Springfieldben, amit iskolázatlansága ellenére is sikerrel vezetett. Megházasodott, és másodszori próbálkozásra, a Whig Párt tagjaként bekerült az állam törvényhozásába.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Idővel Illinois állam egyik legismertebb whig politikusa lett. Támogatta a választójog kiterjesztését minden fehér férfira, azokra is, akik nem rendelkeznek földbirtokkal, és kezdettől ellenezte a rabszolgaság intézményét – mind erkölcsi, mind gazdasági szempontból. Kongresszusi képviselőként ellenezte a Mexikó elleni háborút, később pedig az ún. Kansas–Nebraska-törvény ellen foglalt állást. Az 1854-ben Stephen A. Douglas demokrata szenátor által benyújtott törvény úgy próbálta rendezni a rabszolgaság kérdését, hogy szabad kezet adott az államoknak, engedélyezik-e a rabszolgaságot saját területükön. Lincoln és a törvény ellenzői úgy látták, ez a módosítás kiterjesztené a rabszolgaság intézményét az országban. A Whig Párt kettészakadt a vitákban, a törvényt ellenző képviselők kiváltak és megalapították a Republikánus Pártot. A republikánusok hamarosan az ország második legnagyobb politikai erejévé nőtték ki magukat a Demokrata Párt mögött.
Az 1850-es években kiéleződött a konfliktus az északi és a déli államok között. A rabszolgaság kérdése ennek csupán egy része volt, valójában főként gazdasági kérdések, a két országrész eltérő berendezkedése közötti ellentétek okozták a problémákat. Lincoln ekkor már országos hírű politikus volt, és több párton belüli riválisát legyőzve végül ő lett a republikánus elnökjelölt az 1860-as választáson. A megosztott demokraták több jelöltet is állítottak, akik egymástól vették el a szavazatokat, így Lincoln könnyű győzelmet arathatott. Megválasztása végleg feltüzelte a kedélyeket: hét rabszolgatartó déli állam kivált az Unióból, és megalapította a Konföderációs Államokat (később további államok is csatlakoztak hozzájuk). Az új elnök nem ismerte el a Konföderáció kiválását, és tárgyalásos úton próbálta rendezni a kérdést.
Hiába az elnök minden igyekezete, a konfliktus háborúhoz vezetett: 1861 áprilisában a Sumter-erőd ostromával megkezdődött az amerikai polgárháború. Lincoln elnöki hatáskörén jócskán túllépve saját maga vette kezébe a háború irányítását. Bevezette a sorozás intézményét, növelte a hadsereg létszámát és az önkéntesek szolgálati idejét, elrendelte a Konföderáció tengerpartjának blokádját. Az első két évben az északiak kevés sikert értek el, miközben az államadósság folyamatosan növekedett. Az Unió hadserege végül 1863 júliusában, a gettysburgi csatában aratta első nagy győzelmét Lee tábornok konföderációs serege fölött. A győzelem megfordította a háború menetét, és elérte, hogy az európai államok ne ismerjék el legitimnek a Konföderációt. Az elnök az itt elesett katonák temetőjének felavatásakor mondta el híressé vált gettysburgi beszédét, melyben egy minden ember egyenlőségét garantáló államberendezkedés mellett kötelezte el magát. A beszéd máig az amerikai polgárok önmeghatározásának fontos része.
A véres háború közepette, 1862 szeptemberében írta meg Lincoln történelmi jelentőségű Előzetes Emancipációs Kiáltványát, mely mindörökre szabadnak nyilvánította azokat a rabszolgákat, akik az északiak által elfoglalt déli területeken élnek. Bár a következő év januárjától életbe lépett törvény jóval kevesebb ember számára hozta el a szabadságot, mint azt sokan hiszik, elindította a rabszolgaság eltörlésének folyamatát, és első ízben garantálta a feketék jogi egyenlőségét. A felszabadított rabszolgák többek között megkapták azt az emberi méltóságot, hogy vezetéknevet viselhettek. Lincoln 1864 őszén másodszorra is megnyerte az elnökválasztást, beiktatási ceremóniája volt az első, melyen színes bőrű vendégek is megjelenhettek. A háború az északiak győzelmével ért véget, az 1865. évi 13. alkotmánykiegészítés pedig véglegesen eltörölte a rabszolgaságot az ország teljes területén.
Az elnök ellen többször kíséreltek meg merényletet, 1861-ben például a Lincolnt beiktatására szállító vonatot próbálták felrobbantani. Négy évvel később egy elkeseredett konföderációpárti színész, John Wilkes Booth kísérte meg félreállítani az Unió elnökét az útból. Booth társaival először úgy tervezte, elrabolja és a déliek fővárosába, Richmondba viszi Lincolnt, terve azonban kudarcot vallott, ugyanis az elnök nem jelent meg a várt helyen. 1865. április 4-én a Konföderáció letette a fegyvert, a vereség elkerülhetetlennek látszott. Booth utolsó, elkeseredett lépésre szánta el magát: úgy döntött, végez az elnökkel, miközben két társa elteszi láb alól az alelnököt és a külügyminisztert. A merényletre április 14-ét látta ideálisnak, Lincoln ugyanis aznap este a Washingtoni Ford Színházban kívánta megtekinteni Az amerikai kuzinunk című vígjátékot.
Booth este tízkor pisztollyal a kezében belépett az elnöki páholyba, ahol Lincoln mellett a first lady, Henry Rathbone katonatiszt és menyasszonya tartózkodtak. A merénylő hátulról lőtte fejbe az elnököt, majd késsel nekirontott Rathbone-nak. Egy merész ugrással Booth a páholyból a színpadon termett, ahol így kiáltott fel: „Sic semper tyrannis! (Így járnak a zsarnokok!) Megbosszultam a délieket!” Habár Booth eltörte a lábát az ugrás közben, volt ideje elmenekülni a helyszínről, a közönség ugyanis a műsor részének hitte a hirtelen közbevágást. A merénylő egy virginiai farmon húzta meg magát, az üldözők azonban megtalálták. Miután nem volt hajlandó megadni magát, rágyújtották a farm épületét. Végül egy katona lőtte le Booth-t, amikor az támadólag ráemelte a fegyverét. Abraham Lincoln elnök életéért hiába küzdöttek az orvosok, a merényletet követő reggel belehalt sérülésébe.
Lincolnt máig a legjelentősebb amerikai elnökök között tartják számon. Városokat neveztek el róla, arcképe szerepel az ötdolláros bankjegyen és a Rushmore-hegyen. Születésnapja sok évig ünnepnapnak számított harminc amerikai államban, később George Washington születésnapjával egyesítve az Elnökök napja, február harmadik hétfője lett szövetségi ünnep. Számos vers – köztük Walt Whitman több híres költeménye – és több mint ezer dal őrzi alakját. Természetesen a filmesek is hamar lecsaptak a Lincoln-legendáriumra. Az elnök elleni merénylet fontos jelenete D. W. Griffith 1915-ös némafilmeposzának az Amerika hőskorának (mely a polgárháborút és az azt követő eseményeket a déliekkel szimpatizálva mutatja be).
Csak a legismertebb műveket említve: 1939-ben Henry Fonda játszotta a későbbi elnök ügyvédi éveit bemutató Ifjú Lincoln címszerepét, egy évvel később a kanadai Raymond Massey öltötte magára Lincoln jellegzetes manírjait az Abe Lincoln Illinois-ban című filmben. Massey annyira sikeres volt a szerepben, hogy később több filmben és a színpadon is újra meg újra eljátszhatta. Az 1982-es The Blue and the Gray című polgárháborús minisorozatban Gregory Peck játszotta az elnök szerepét. Steven Spielberg 2012-es drámájában, a Lincolnban Daniel Day-Lewis alakította az elnököt, aki mindenáron próbálja keresztülvinni emancipációs kiáltványát. Alakítását Oscar-díjjal jutalmazták.
Abraham Lincoln – vagyis egy idegen faj által kreált másolata – felbukkant az Enterprise csillaghajó fedélzetén a klasszikus Star Trek-sorozat egyik 1969-es epizódjában. A Kalandra fel! rajzfilmsorozatban Lincoln a Mars királyaként uralkodik. Az Abraham Lincoln, a vámpírvadász című regény és annak filmváltozata szerint politikai karrierje mellett az elnök a vérszívók elpusztítására tette fel az életét. Sőt, még ebből is készült kvázi paródia, Abraham Lincoln, a zombivadász címmel. A bájkeverő című vígjáték főhőse (Brandon Fraser) azt kéri a csábító alakban megjelenő Sátántól (Elizabeth Hurley), legyen ő az USA elnöke. Kívánsága teljesül: a Ford színházban találja magát a merénylet pillanatában.
Ha olvasnál még kultbaitet, kattints ide:
