Az énképet és az önértékelést jelentősen meghatározza a testképünk, vagyis az az attitűd, ahogyan saját testükhöz viszonyulunk. Különösen igaz ez a kamaszlányokra, akiknél a változó test vélt vagy valós tökéletlenségei hatalmas súllyal esnek latba. Ugyanebben az időszakban, azaz a kamaszkorban a lányok egy jelentős része abbahagyja a sportolást, ráadásul minél elégedetlenebb egy lány a testével, annál kevésbé valószínű, hogy sportolni fog. Mégis, mit tehetnénk, hogy kamaszlányaink ne boruljanak ki két plusz kiló miatt, és néha elmenjenek futni? Például mutogathatnánk nekik sportoló nőket.
A testképet már gyerekkortól kezdve lényegesen befolyásolja a környezet véleménye, amibe beletartoznak a társadalmi elvárások, és természetesen a média által közvetített értékek. Ez utóbbiak jelen pillanatban a szexuálisan vonzó és alacsony testsúlyú, azaz vékony és dögös nőket helyezik a kamaszlányok és felnőtt nők elé példaként - kezdjük ott, hogy minden nőnek átlagosan hat kg-t kellene fogynia ahhoz, hogy vonzó legyen.
Nem sportolok, mert szégyellem a testemet
Úgy tűnik, a nők vagy jobban vevők a testképüket negatívan befolyásoló üzenetekre, vagy szimplán többet kapnak belőlük - az azonban biztos, hogy elég hamar sikerül elbizonytalanítani a kislányokat. Már az óvodáskor végén (5 éves korban) jellemző, hogy a lányok érzékenyebbek a testre, alakra vonatkozó visszajelzésekre. A további évek során a helyzet egyre romlik: míg az általános iskola első osztályosoknak "csupán" 17,4 százaléka, addig az ötödikeseknek már több mint fele szégyelli a testét.
Serdülőkorban aztán végképp elszabadul a pokol: a kamaszlányok ugyanis egyre elégedetlenebbek a testükkel és minél elégedetlenebbek, annál kevesebbet sportolnak. Ez részben a testtel kapcsolatos negatív hozzáállásnak köszönhető: a testét szégyellő kamaszlány nem szívesen vetkőzik le tesióra előtt, szégyelli a mozgását, és inkább rendszeresen kihagyja még a kötelező órát is. Kilenc és 18 éves kor között egy kutatás szerint a lányok fizikai aktivitása 83 (!) százalékkal csökken. Pedig a rendszeres sport nem csak a testképre lenne pozitív hatással, hanem javítja a tanulás hatékonyságát és csökkenti a depresszió esélyét is a serdülő korosztályban.
Szexi, vékony nők vs. sportoló nők
Az idealizált, szexi, nagymellű félmeztelen modellek tömeges jelenléte a médiában (óriásplaktoktól az internetig) tehát hátrányosan befolyásolja a kamaszlányok testképét, mint az közismert. De mi a helyzet a sportoló nőket ábrázoló fotókkal? Egy amerikai kutatás szerint sokkal jobban járnánk, ha sportoló nőket nézegethetnénk. De nem azokat, akik alkalomadtán bikinire vetkőznek, hanem konkrét sportolónőket sportolás közben.
A kutatók 350 kamaszlánynak és 250 fiatal nőnek mutogattak fotókat sportolónőkről sportolás közben, szexualizált sportolónőkről (mint amikor a dezodorreklámban szexin csillog az izzadt dekoltázsuk és dögösen rájuk tapad az edzőruha), szexualizált modellekről és nem szexualizált modellekről. A szexis nők fotójának nézegetése jelentős testkép-torzuláshoz, a test tárgyiasításához vezetett, míg a sportoló nők nézegetése nem volt ilyen hatással. A szakemberek arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy több nem szexualizált sportoló nőt kellene mutatni a médiában, ha azt szeretnénk, hogy lányainknak viszonylag egészséges testképe legyen.
De hol nézegessünk sportoló nőket?
Ennek ellenére a sportközvetítésekben és sportújságokban jóval kevésbé jelennek meg a nők, mint a férfiak - amikor pedig megjelennek, akkor a képek inkább a nőiességet és a szexualitást hangsúlyozzák, nem pedig a sportteljesítményt. Egy 25 évet felölelő vizsgálat szerint bár a nők részvétele a versenysportokban az utóbbi évtizedekben nőtt, ez egyáltalán nem jelenik meg a médiában: még mindig viszonylag kevés nőt láthatunk sportolni.
A kutatás jó hírrel is szolgál: korábban a sportolónőket sokkal inkább szexualizálva ábrázolták, ez a tendencia csökkenni látszik. A kutatók a tartalomelemzések során még azt is megfigyelték, hogy a férfisportokat (foci, baseball, amerikai foci) általában izgalmasan, akár túljátszott lelkesedéssel közvetítik, addig a női sportok esetében a közvetítések gyakran inkább csak tényszerűek és unalmasak. A szakemberek szerint fontos lenne, hogy a tévében és az egyéb sportközvetítésekben a sportolónők ugyanolyan arányban és ugyanolyan színvonalon jelenjenek meg, mint a férfiak.
Egy másik kutatás során hat hétig követték figyelemmel három helyi, Los Angeles-i tévéadó és egy országos, amerikai sportcsatorna műsorát. Az eredmények elég lehangolóak: a női sportokat bemutató közvetítések aránya elképesztően kevés volt. A szakemberek szerint ez a jelenség azt közvetíti a kamaszlányok felé, hogy ugyan sportolhatnak, ha akarnak, de a világ erre nem kíváncsi, a sport azért valójában inkább a férfiak dolga.
Ez tényleg így van?
Bár nem nézünk túl sok sportközvetítést, azért láttuk már párszor a tévében a női kéziseket vagy épp a kajakosokat, nem szexualizált képeken, hanem munka közben, és a riporter többnyire eléggé lelkesnek tűnt. Ezért kíváncsiak lettünk, mi történik, ha beírjuk a google-be, hogy „sportoló nő”. Tényleg szexképek fognak szembejönni? Hát... az első három cikktalálat a következő: „A legjobb sportolónők, akik levetkőztek”, „Az év magyar sportolója” és „A 11 legszebb sportoló csaj”. A képtalálatok között is nagy arányban szerepelnek a férfimagazinoknak levetkőző, vagy csak bikinireklámnak pózoló csajok, bár találunk kosarasokat is mezben a pályán, szóval a helyzet nem teljesen reménytelen.
További nehézség lehet még, hogy a sportolónők, vagyis azok, akik foglalkozásszerűen űzik a versenysportot, általában izmosabbak, vékonyabbak és persze ügyesebbek a nagy átlagnál. Ha kamaszlányként a pályán látjuk őket és nem a férfimagazin kinyithatós naptárában, az máris nagy előrelépés. De lehet még ennél is tovább menni: bármilyen elvetemült ötletnek hangzik, láthatnánk több fotót laikus nőkről, akik nem versenysportolók, csak hobbiszinten sportolnak. A Sport England portál az idei év elején indított egy efféle kampányt, amiről mi is hírt adtunk - az ő kisfilmjükben és fotóikon valódi nők izzadnak realista élethelyzetekben.
