tökéletes ölelés

Az ölelés az egyik legkorábbi módja annak, hogy kifejezzük szeretetünket, törődésünket valaki iránt. Ahogy fejlődünk, úgy nő a szertartás bonyolultságai is. Máshogy ölelünk meg egy kollégát, egy barátot, egy nagynénit, és megint máshogy a szerelmünket. Azt is nehéz eldönteni, meddig tartsuk karjaink között az illetőt: közeli ismerősöknél, családtagoknál rendben van a hosszú ölelgetés, de mi a helyzet a többiekkel? Mit tegyünk, hogy ne váljunk félreérthetővé? Hová illik tenni a kezeinket? A tudomány választ ad minden kérdésre. 

Az Acta Psychologica című folyóiratban publikált kutatás során 45 nőnemű főiskolai hallgató állt sorban bekötött szemmel, majd mindegyiküket megölelte egy kutatónő. Három időtartamot próbáltak ki, az 1, az 5 és a 10 másodpercig tartó ölelést. A karjait is hol a nyakuk köré fonta, hol a derekuk köré, illetve váltogatta is ezt a kétféle pózt. Reakcióik alapján megszületett az eredmény: a legrövidebb ölelések bizonyultak a legkevésbé élvezetesnek, míg az 5-10 másodperceseket azonos örömmel fogadták. Az ölelés stílusa nem tűnt ennyire fontosnak, ám a legmagasabb pontszámot a keresztező testtartás kapta. Azaz az ölelő egyik karját a váll fölött, a másikat a váll alatt vezeti el, így közelíti azokat a másik hátán. 

A kutatás második része már nem szigorúan laboratóriumi körülmények között zajlott. Egy főiskolai kampuszon 100 pár diákot kértek fel, hogy öleljék meg egymást. A kutatók feljegyezték közelségüket, magasságukat és nemüket elemzés céljából, de nem adtak konkrét ajánlást arra vonatkozóan, hogy melyik testtartást és időtartamot válasszák. Itt is a keresztezett karos póz vitte a pálmát, a két fél kapcsolatának mélységére való tekintet nélkül. Ám a legtöbb résztvevő azonos magasságú volt, ami könnyen lehetővé tette ezt. Egy alacsonyabb nő nehezen tudna megölelni egy magas férfit keresztezett karokkal, ahogy a férfinak is kényelmesebb, ha a nála alacsonyabb partner vállára teheti a kezét a dereka helyett. Az a fajta ölelés, amely során a férfi a nő derekára teszi a kezét, a nő pedig a férfi nyaka köré fonja azokat, már intimebb testtartásnak bizonyult a tesztalanyok szerint. Ezt inkább közeli barátnők alkalmazzák, a férfiak pedig romantikus kapcsolatok számára tartják fent. 

A tökéletes ölelés 

A barátságos ölelés tehát tartson 5-10 másodpercig, és a karokat lehetőleg keresztezzük, így elkerülve a túlzott intimitás látszatát is. Nem illendő a másikat erősen magunkhoz szorítani, megemelni. Érdemes tekintettel lennünk idősebb rokonaink törékenységére is. No de melyik oldalra induljunk el? Ezzel kapcsolatos is végeztek kutatásokat. Egy 2018-as tanulmány kimutatta, hogy a legtöbb ember a jobb oldali ölelést részesíti előnyben, annak ellenére, hogy a bal oldali ölelések gyakoribbak pozitív és negatív helyzetekben. A szakemberek szerint azért, mert ilyenkor a jobb agyféltekénk dominál, amely az érzelmek feldolgozása mellett a test bal oldalának mozgásáért felel. Ölelés közben az érzelmi és motoros hálózatok kölcsönhatásba lépnek, ezért mozdulunk bal felé. 

Ne tegyük kötelezővé!

A haptefóbiás, azaz érintéstől rettegő emberek számára az ölelkezés maga a kínszenvedés. Hányingert, hiperventilációt vagy akár pánikrohamot is átélhetnek, ha nem tudják elkerülni azt.  A fóbia okai ismeretlenek, a szakértők azt feltételezik, hogy trauma következményeként alakulhat ki. Ám sok olyan, az autizmus spektrumzavar valamely pontján elhelyezkedő ember él köztünk, aki mindenféle fóbia nélkül egyszerűen csak nem szereti, ha megérintik, vagy szoros közelségbe kerül valakivel. Ugyanez igaz a szociális szorongásban szenvedőkre is. A járványhelyzet erre még rátesz egy lapáttal, hiszen a másik emberben már potenciális fenyegetést is láthatunk a saját egészségünkre nézve. 

Mi a helyzet a gyerekekkel?

A rokonlátogatások idején a kicsik azt élik meg, hogy míg szüleikkel teljesen természetesen ölelkeznek, bújnak össze, addig hirtelen mindenki mást is meg kell ölelni a családból. A negatívum a kell szóra érvényes. Sokan úgy vélik, az adott rokon megsértődik, ha a gyerek nem megy oda puszit és ölelést adni neki (bár ilyenkor joggal merül fel a kérdés, kinek a jólétéért vagyunk felelősek, a saját gyerekünkéért, vagy egy felnőtt, magáért kiállni képes rokonéért?) Ám ha felelős, maga és mások testének korlátait tiszteletben tartó emberkét szeretnénk nevelni, akkor nem szabad rákényszerítenünk, hogy fizikai közelségbe kerüljön olyanokkal, akikkel nem szeretne. Ha ezen bármelyik rokon megsértődik, akkor beszéljünk vele, de ne a gyerek előtt – sőt a legjobb, ha még a találkozás előtt egyeztetjük, hogy szülőként úgy döntöttünk, nem tesszük kötelezővé az ölelkezést. Így elkerüljük a konfliktust és tiszteletben tartjuk a gyerek jogát arra, hogy ahhoz közeledjen, akihez tényleg szeretne. Ez egy jó apropó arra is, hogy felnőttként elgondolkodjunk azon, kiket öleltünk már meg kötelességtudatból, miközben utáltuk az egész procedúrát. Idén talán nem kell ezt tennünk. A szoros testi kontaktus akkor az igazi, ha valódi örömteli szándék áll mögötte mindkét fél esetében.