Boldog karácsony válás után? Elmondom, hogy csinálom

Tizenhárom éves voltam, amikor elváltak a szüleim, a születésnapom előtt pár héttel jelentették be a dolgot. És hogy gyerekfejjel mi tűnt az egészben a legrosszabbnak? Hogy a szülinapom után alig egy hónap van karácsonyig.

Egészen addig a karácsony volt számomra a nagybetűs ünnep, imádtam a hangulatát, a készülődést, a családi hagyományokat. Minden évben annyira tökéletesnek tűnt ez az időszak, mintha napokon keresztül egy Hallmark-sorozatban éltem volna. Mindennek megvolt a maga ideje, a tökéletesen működő rendszer, amiben egyszer a nővérem, a következő évben pedig én raktam fel a fa tetejére a csúcsdíszt.

Érdekes, hogy a válást követő első születésnapomra nem emlékszem, a soron következő karácsony emlékei viszont még így, több mint tíz évvel később is élénken élnek bennem. Délután megpróbáltunk úgy csinálni, mintha mi sem történt volna. Együtt volt a család, csak mi négyen, feszengve adtuk át egymásnak az ajándékokat a fa körül. Mondanám, hogy még a szüleimnek is annyira friss volt a válás, hogy elfelejtettek egyeztetni egymással, és ugyanazt az ajándékot megkaptam mindkettőjüktől, de a következő évek ünnepei sem zajlottak zökkenőmentesen.

Lehetne boncolgatni, hogy vajon mi mindent hoztam magammal ebből az időszakból, hogy végül a saját gyerekem apjával is karácsony előtt nem sokkal mentünk szét, de inkább elmondom, hogy mi az, amit elvált szülők gyerekekeként, többszörösen patchworkcsaládban élve megtanultam az ünnepi időszakkal kapcsolatban.

Fogadd el, hogy nem lesz tökéletes

Függetlenül attól, hogy kik alkotják a családot, elváltatok, vagy már új kapcsolatban éltek, a gyerek nagy eséllyel nemcsak veled, de a másik szülővel is fog találkozni az ünnepek alatt. Én viszonylag szerencsés vagyok, a legtöbb rokonunk egy városban él, a nagyszüleimet meglátogatni pedig mindig több szervezést igényel, tekintve, hogy Erdélybe kiruccanni nem egy félnapos program. Mivel már elég nagy voltam, amikor elváltak a szüleim, volt beleszólásom abba, hogy az ünnepek alatt melyiküknél hány napot szeretnék tölteni, ők pedig elfogadták, hogy jobban szeretek otthon aludni, mint a külön élő szülőmnél.

Kisebb gyerekek vagy vidéken élő nagyszülők esetén viszont általános megoldás, hogy a téli szünet egyik felét itt, a másik felét ott tölti a gyerek, így ezekbe a napokba kényelmesen belefér a karácsonyozás és a rokonlátogatás is. A gyerekem apjával mi az egyszerűség kedvéért – és mert a kettőnk közti kommunikáció még sokszor hagy némi kívánnivalót maga után – a hivatalos papírokban foglaltak szerint rendezzük a karácsonyt. Minden páros ünnep második napja apás nap, tehát december 26-án megy el a gyerek, ami nemcsak azért szuper, mert ezzel bármikor tudok tervezni, hanem azért is, mert (és én ennek különösen örülök) szenteste együtt tudunk ünnepelni.

Előfordulhat az is, hogy az ünnepi ráhangolódás időszakába esnek a másik szülőnél töltött napok. Vannak olyan hagyományaitok, amik már a karácsony előtti heteket érintik, például adventi kalendárium vagy az itthon is egyre népszerűbb elf on the shelf, vagyis a manó a polcon? Egy kis rugalmassággal ezekről sem kell lemondanod. Nálunk az adventi kalendárium ajtaja rendszerint reggel nyílik, de az apás napokról hazaérve este pótoljuk be, ami kimaradt.

Itt az idő, hogy új hagyományokat teremtsetek!
Itt az idő, hogy új hagyományokat teremtsetek!Fotó: VioletaStoimenova / Getty Images Hungary

Elvált szülőként az egyik legnagyobb kihívás számunkra (és a szüleim számára is az volt), hogy megtanuljuk félretenni a sértettséget, a gyerek érdekeit szem előtt tartva kompromisszumkészen és rugalmasan álljunk egymáshoz. Nekem mindig nagyon fontos volt, hogy az ünnepeket az adott napon ünnepeljük, de beláttam, hogy sokkal egyszerűbb és kevésbé stresszes, ha egymáshoz igazodunk, hiszen a gyereknek úgyis az alkalom a fontos, nem pedig a dátum. Na meg persze az, hogy szülei legalább karácsonykor ne marják egymást.

Megszokni, hogy vannak ünnepek, amiket a gyerek nélkül töltök, nehezen ment. Főleg az elején, amikor ha ő elment, teljesen egyedül maradtam. Hónapokba telt, mire megtanultam élvezni az egyedül töltött napokat és elengedtem az állandó idegeskedést, hogy vajon éppen mi történik a gyerekkel, elég jól érzi-e magát. Ilyenkor igyekszem úgy beosztani az időmet, hogy beleférjen minden, amit könnyebb a gyerek nélkül elintézni, és miután minden kötelezettségemet kipipáltam, jut idő magamra is. Ez pedig nemcsak nekem fontos, de a gyereknek is jobb, ha a kipihent és türelmes verzióm fogadja, amikor hazaér.

És végül, minden családban vannak olyan értékek, amikről különbözően gondolkodunk. Hozzánk például – a fent említett erdélyi vonalat továbbörökítve – szenteste az angyal jön, míg a gyerekem apjához a Magyarországon nagyobb népszerűségnek örvendő Jézuska hozza az ajándékokat, de a meglepetések mennyiségét tekintve is van különbség. Nálunk inkább a karácsonyi hagyományokon, az együtt töltött idő minőségén van a hangsúly, az apai oldalon sokkal inkább meghatározó az ajándékok mennyisége és azok értéke. Ezek miatt ne aggódj, nem kell versenybe szállni egymással. A gyerek sem azt fogja nézni, hogy kinél jobb a karácsony, hiszen pontosan tudja, hogy hol mire számíthat – és most nem az ajándékok mennyiségére gondolok. A legjobban pedig annak fog örülni, hogy együtt lehet azokkal, akik szeretik és akiket szeret.

Mustra

Kérjük, támogasd munkánkat te is azzal, hogy engedélyezed a hirdetések megjelenítését az oldalon. Lapunk bevételi forrását ezek a hirdetések jelentik, így elengedhetetlenek ahhoz, hogy cikkeinket ingyenesen olvashassátok.

A hirdetések megjelenését engedélyezheted külön a Dívány.hu oldalra is, vagy a kiegészítő program teljes kikapcsolásával az összes általad látogatott site-ra.