A jegygyűrűt megtartani önkínzás - Mit csinálsz az ajándékaiddal szakítás után?

Zanza!

Az illatgyertyáját dühösen égettem el, azt képzeltem, hogy ő lángol, és ahogy fogy a gyertya, úgy fogy az a csodás dolog is, ami egykor kettőnk közt volt – mesélte Péter, aki így próbált szabadulni a kapcsolat emlékétől is. Ha szakításra kerül a sor, kérdéses az ajándékok jövője. Összeállításunk szerint a biciklitől nehezebb megválni, mint más tárgytól.

Érdekes oldalra bukkantunk a minap: az Exboyfriend Jewelry olyan ékszerek eladására specializálódott, amelyeket tulajdonosuk az exétől kapott, de már nem tart rá igényt. Az oldal pikantériája, hogy minden egyes eladásra kínált ékszer mellett ott virít a tárgy tragikus sztorija, aminek szakítás lett a vége. Így az, aki megveszi, tisztában lehet vele, milyen múltú ékszert vállal magára.

Szakítás után szanálni kell

Az oldal egyébként - nevével ellentétben - a női exektől kapott cuccokat is szívesen látja. Ez a bizarr, de praktikus oldal így juttatta eszünkbe azt az ismerős szituációt, amikor nem tudunk mit kezdeni az ex cuccaival.

Egy szakítás általában már önmagában annyi kellemetlenséggel jár, hogy az ember legszívesebben az egész kapcsolatot meg nem történtté tenné, de ha már beleszaladt, kénytelen az összes ezzel járó nyűgöt a nyakába venni. Természetesen ezek közül az érzelmi rendrakás a legkeservesebb, de sokak szerint a szó szoros értelmében vett kirámolás is javallott, ha szeretnél végleg megszabadulni minden, az exszel kapcsolatos emléktől. De vajon mi alapján érdemes szelektálni? Hulljon az összes? Vagy a kedvesebb, netán értékesebb darabokat azért nem bűn megtartani?

Holdkő az elviselhetetlen férjtől

Az exektől származó cuccok eladását megkönnyítő Exboyfriend Jewelry egyik felhasználója egy feltűnő és nagyméretű ezüsttel futtatott holdkő-fülbevalót kínál eladásra. Az ékszer története: „Hozzámentem egy férfihoz, akiről azt hittem, ismerem. A vicces az volt a dologban, hogy amint az ujjamra került a gyűrű, a férjem úgy gondolta, hogy végzett, tovább már nem kell boldoggá tennie. Követelőzött, kiabált, a végén pedig már meg is csalt. Túlságosan is el voltam foglalva azzal, hogy gondoskodjak róla, így nem vettem észre, mit csinál a hátam mögött”.

A bilincset azért megtartottam

Az általunk megkérdezettek körében azok vannak többségben, akik inkább megszabadulnak az említett tárgytól, mint hogy – sokszor fájdalmas módon – őrizgessék. Nem kell hozzá nagy szakértőnek lenni, hogy belássuk: a kellemetlen (vagy kellemes, de már elmúlt) emlékeket őrző tárgyak gyakran valóban negatív energiákat képesek felszabadítani. Kata (32) például elmondta: „Nekem meggyőződésem, hogy energetikailag nagyon rossz megtartani exektől kapott tárgyakat, főleg ha nagy érzelem is kapcsolódik az adott tárgyhoz, például egy gyűrűhöz. Én inkább kidobálok mindent”.

Péter (34) valóságos ördögűzést hajtott végre az extől kapott tárgyain, bár azt, ami nagyon tetszett neki, azért megtartotta. „A tőle kapott illatgyertyát dühösen égettem el, és azt képzeltem, hogy ő lángol, és ahogy fogy a gyertya, úgy fogy az a csodás dolog is, ami egykor kettőnk közt volt, de immár másodosztályú burleszkké silányult, zongorakíséret nélkül”. A 3 kötetes Edgar Allan Poe-sorozatról viszont úgy döntött, nem tehet róla, és most is kiemelt helyen van, bár sokat kellett füstölőznie, míg „letisztította róla az emlékét”. „Viszont kölcsönadtam neki egy Apollinaire-könyvet, amit azóta sem láttam. De a bilincs nálam maradt...”

Könyv marad, gyűrű megy

Úgy látszik, a könyv egyike azoknak az objektumoknak, amelyek túl értékesnek bizonyulnak ahhoz, hogy az ember nyugodt szívvel váljon meg tőlük: Eszter (36) bevallása szerint csak könyvet nem dob ki, egyébként minden mást a kuka kegyeire bíz. Borinak (30) általában problémái vannak az elengedéssel, ezért mindig úgy érzi, jobb, ha nem tartja meg, amit kapott.

„Eljegyzési gyűrűt például önsanyargatás lenne megtartani, azt visszaadtam az exemnek. A közös tárgyainkat nem vittem magammal, és egyet sem azok közül a bútorok közül, amiket én vettem és közösen használtunk. Dóri (32) viszont egy gyűrűt a húgának adott tovább, mert viszonylag értékes volt, de később megbánta. „Zavart, amikor hordta, meg is kértem, hogy ne viselje, ami fura - inkább ki kellett volna dobni vagy eladni” – morfondírozott. (Most már tudjuk, hogy talán itthon sem ártana egy exektől kapott ékszerek és ajándéktárgyak elpasszolására szolgáló site, valószínűleg lenne keletje.)

Ha viszont egy olyan tárgyról beszélünk, amely már önmagában is annyira feltűnő, hogy folyamatosan felhívja magára  a figyelmet, feltehetően sokkal könnyebb meghozni a döntést. "Kaptam a volt fiúmtól egy óriási plüssállatot, ami később iszonyúan irritált: olyan tüntető volt a jelenléte a lakásban, hogy körülbelül 5 perc gondolkodás után odaajándékoztam egy ismerősöm gyerekének, amikor adódott egy ilyen alkalom” – meséli Ivett (26).

A kétkerekűek kivételnek számítanak

Talán az értéke vagy a praktikussága teszi, de az expasiktól kapott bicikli, robogó mintha kivételt képezne az azonnal elpasszolandó tárgyak sorában. Bori, aki arról számolt be, hogy még az általa vett, de közösen használt bútorokra sem tartott igényt, egyedül az exétől kapott biciklit nem adta vissza: azóta is használja és nagyon szereti. „Azon túl, hogy ez praktikus döntés volt, egy gyakorlatnak is gondoltam, hogy tudom-e úgy használni, mint egy hétköznapi tárgyat, és nem mint egy tőle kapott ajándékot. És már tudom”.

Ivett (26) korábbi megszólalóinktól eltérően nem hajigál ki mindent fejvesztve, kevésbé drasztikus módon csak elrakja a hasonló tárgyat szem elől. Az extől kapott robogójával viszont némileg meggyűlt a baja. „Egy ideig volt egy olyan furcsa egybeesés, hogy a szakítás utáni évben mindenféle baja lett. Akkor nagyon el is kezdtem utálni, mintha tényleg minden, a fiúval kapcsolatos indulat ebben manifesztálódott volna. De aztán mégse adtam el, inkább megjavíttattam, mert amikor kaptam, nagyon örültem neki, bunkónak éreztem volna magam, ha nem teszem. Pedig esküszöm, volt olyan pillanat, amikor ki akartam hajítani a konténerbe, csak nem találtam a környéken”.

Annánál (29) fordított volt a helyzet, a fiú tőle kapta a biciklijét, majd a szakítás után érdekes dologra lett figyelmes: „Láttam, hogy a korábban tőlem kapott biciklijével fotózta az új nőjét egy plakáthoz. Nem tudom, ezzel azt akarja-e mutatni, hogy nem fontos neki, vagy tényleg nem fontos neki, hogy tőlem kapta”.

Ha meg tudsz bocsátani neki, már nem feltétlenül akarod kiirtani a nyomát

"Van igazság benne, hogy mindent el kell engedni, továbbadni, ami egy régi élethez tartozik - ugyanakkor van folytonosság, meg olyan dolgok - nem csak tárgyak - amiket meg akarsz tartani magadban a másikból" – mondja Anna (29).

"Talán nem kell mindent kipucolni, eldobni, sok mindenben épül az ember egy kapcsolatban, amit visz tovább magával. Ha meg tudsz bocsátani a másiknak, amiért nem sikerült az egész, akkor már nem is feltétlenül akarod kiirtani a nyomát az életedből."

Amikor nem válsz meg tőle – Ez a ritkábbik eset

Vannak a sorsnak olyan furcsa fintorai, amikor az ember egyszerűen olyan szituációban találja magát, hogy ha akarná, akkor sem tudna megválni a volt kedvestől kapott stafírungtól. Annának például egy nagyobb anyagi válság miatt szinte a teljes őszi-téli ruhatárát az exe vette: „Miután szakítottunk, iszonyú kínosan éreztem magam, de nem tudtam lecserélni. Most meg már nem érdekel, szóval biztos nem fogok kidobni mindent".

Ez a ritkábbik eset, de valóban akadnak olyanok, akik nem különösebben zavartatják magukat az ilyen tárgyak társaságában. Ebben persze feltehetően az  a szempont is közrejátszik, hogy milyen módon váltak el egymástól, közös, kedélyes megegyezéssel, vagy éppen egy fájdalmas, mindkét felet komolyan megviselő huzavonával. Julinak (33) például több képe és szobra van a volt fiújától: „Soha nem válnék meg tőlük, nincs is semmi rossz érzésem az egésztől, sőt”.

Címlapfotó: Nick Johnson
Blogmustra