Az európai festészet egyik legnagyobb hatású és legemblematikusabb életművét megalkotó németalföldi mester, Hieronymus Bosch művészetét mutatja be a Szépművészeti Múzeum. A július közepéig látható tárlaton közel kilencven műalkotással találkozhat a nagyközönség. Bosch különleges világát megelevenítő, a késő középkor szellemi és vizuális kultúráját megidéző bemutatón a németalföldi mester teljes festői életművének közel felét, tíz saját kezű festményt állít ki a múzeum.
A kiállítás azokat az örök emberi témákat járja körül, amelyeket Bosch oly eredeti módon, enigmatikus képi nyelvezettel fogalmazott meg a művein: az erény és a bűn közötti választás, a hit és az igazság kérdései, a vágyak korlátlan megélése és féken tartása vagy az emberi lét szellemi minőségének kérdése. A mester saját kezű festményei és rajzai mellett a kiállításon az életmű előzményeihez kapcsolódó alkotások, továbbá műhelyének és követőinek legjellegzetesebb remekművei is láthatók. A július 17-ig látható nagyszabású kiállítás egyik főműve a párizsi Louvre-ból kölcsönzött, Bolondok hajója című festmény. Hieronymus Bosch, aki élete nagy részét 's-Hertogenboschban, a Piactéren álló házában és annak környékén töltötte, számos vallásos körmenet, farsangi felvonulás, hercegi ceremónia szemtanúja lehetett. Megfordult ezeken a város valamennyi lakója: tehetős polgárok és kétkezi munkások, szerzetesek és apácák, zenészek és mutatványosok, valamint a társadalom peremén élő koldusok, csalók, sarlatánok. Bosch sajátos nézőpontból tekintett az emberre: a tárgyilagos jellemzés vagy az idealizálás helyett az emberi természet árnyoldalát, a gyarlóságokat és a bűnt ábrázolta humoros megközelítésben. Moralizáló műveivel görbe tükröt tartott a néző elé.
A Bolondok hajója bal szárnya volt a töredékes formában fennmaradt Vándor-triptichonnak, amely a korabeli világi társadalom romlottságát állította pellengérre. Művén a hajó az instabil földi lét allegóriája, amely – mihaszna utasaival a fedélzetén – a megsemmisülés felé halad: aki helyet foglalt rajta, vidám énekszóval, leendő sorsáról mit sem tudva hajózhatott a pokol felé.
A párizsi Louvre-ból érkezett, Bolondok hajója című táblakép mulatozókkal teli csónakot ábrázol, amelyhez úszó alakok közelítenek. A hajóorr bal felé néz, a csónak távolodik az egykori triptichon elveszett középképétől, és a néző megszokott olvasásirányával ellentétesen, jobbról bal felé halad. Kormányrúdjaként egy nagy kanál szolgál, árbócaként pedig egy fa, amelynek tetején egy bagoly lakik, az északi hagyományban a gonoszság erőinek baljós madara. A fa aljánál nagy, kerek palacsinta, a farsangi búcsúk eledele lóg, amelynek két oldalán egy szerzetes és egy apáca ül tátott. Az ivászat mindenhol jelen van. A csónak oldalán borhűtő lóg, a hátuljában pedig egy hordót látunk. Egy másik apáca kancsóval támad egy férfira. Az egyik úszó alak kupát szorongat, egy másik pedig poharat hord a fején. A legfontosabb szereplő azonban a jelmezes bolond, aki szintén bort kortyol egy kupából, miközben egy ágon ücsörög a hordó felett. Hagyományos öltözetét szamárfül díszíti. A bolondok hajójának kapitány nélküli útját a bomlás és a féktelenség kíséri, végállomása pedig az enyészet és a kárhozat.
