Sokkoló adatok és kivezető utak a női hajléktalanságból

Kétszer annyi a nő a hajléktalanok között, mint korábban. Sokan súlyos bántalmazások után kerülnek utcára. Női férőhelyekből a hajléktalan-ellátó rendszerben nincs elég, ezért Budapesten több hajlék nélküli nő él az utcákon, mint amennyi a szállókon. A metodikában nincsenek speciálisan női hajléktalanok részére kialakított, bejáratott kivezető utak. Példa értékű kivétel az Üdvhadsereg által üzemeltetett Válaszút Háza Női Rehabilitációs Otthon.

Lányok, akik intézetben nőttek fel és onnan kikerülve csak az utca maradt nekik. Nők, akik egy válás után kerülnek egyszerűen az utcára. Asszonyok, akik családon belüli erőszak áldozatai. Sokan, akár gyerekkel is, az utcára menekülnek erőszakos partnerük elől. Nagyon nehéz helyzetben vannak ma Magyarországon azok a nők, akik a több éves, akár évtizedes hajléktalan létben elszenvedett sérelmeket, bántalmazásokat, megaláztatásokat szeretnék feldolgozni. A segítő intézmények leterheltsége és az egyénre szabott megoldások hiánya kilátástalanságot szül.

Találkoztunk egy példa értékű jó gyakorlattal az Üdvhadsereg által működtetett Válaszút Háza Rehabilitációs Otthonban. Itt elsősorban olyan aktív korú, munkaképes, egészségi, pszichés és szociális állapotukban visszafordítható módon károsodott nőkkel foglalkoznak, akik önként vállalják rehabilitációjuk érdekében az együttműködést. A Válaszút Háza lakóinak rendszeresen szervez olyan programokat, melyek segítséget, iránytűt adhatnak belső motivációik feltárásához és külső körülményeik megváltoztatásához.

Az intézményben számtalan pozitív példa van az újrakezdésre. Azon túl, hogy fedél kerül a rászorulók feje fölé, még számtalan – főként mentális – problémával kell megküzdenie az új életre vágyóknak. A Válaszút Házából egy olyan Hölggyel beszélgettünk, aki pszichiátriai kezelések és öngyilkossági kísérletek után került az intézménybe. A bekerülés után pár hónappal már volt ereje ahhoz, hogy felkeresse lányát, akivel addig semmilyen kapcsolatot nem ápolt.

„Az érzéseimet nagyon nehéz kifejeznem. Egyszóval csak annyit tudok mondani, hogy mióta helyreállt a lányommal a kapcsolatunk, azóta minden nap Anyák Napja van. Minden nap.”

Ahogyan ezt mondta - csillogott a szeme, és láthatóvá vált az a csoda, amit egy anya - gyermek kapcsolat tartogat az emberiség számára.

- Tavaly november óta állt helyre a kapcsolatunk.

- És előtte?

- 16 éves koráig felhőtlen volt, aztán rossz társaságba keveredett, amiből a jelenlegi férje segítette ki Őt. 17 évesen szülte az első unokámat. Ott lehettem a szülésnél. Életem egyik legnagyobb élménye volt. Utána kiköltöztek külföldre, meglazult a kapcsolatunk. Velem meg csupa rossz dolgok történtek addig. Amikor hazajöttek Magyarországra, már a Pszichiátriai Osztályon voltam betegként és hajlék nélkül. Öngyilkossági kísérletek sorozata következett. A lányom annyit csalódott bennem, hogy egy évre ismét megszakadt a kapcsolatunk.

Tévhit, hogy a hajléktalanok magányosak, mint ahogy tévhit az is, hogy a többség alkoholista és alacsony iskolai végzettségű. Kis segítséggel óriásit változhat az életük, meglazult kapcsolataik megerősíthetők. Van egy hely, Budapesten, ahol különösen jó eredményeket érnek a hajléktalan reintegrációban.

Oszd meg másokkal is!
Mustra