Fotó:
Szécsi István / Dívány
"Azért kezdtem el futni, mert egy héten háromszor volt edzés, így ilyenkor ki lehetett szakadni otthonról"
"12 éves koromban akkorát estem egy váratlan jött gátfutás alkalmával, hogy az nagyjából a futó karrierem is összetörte."
Eddig két könyvet írt a futásról, mindkettőt saját pénzből jelentette meg, a bevétele itt is a gyerekeké.
Könyveit akkor írta, amikor lesérült.
"Nem készültem sosem olimpikonnak, de olyan futó voltam, akinek azt mondták, hogy fussak és én futottam, ameddig kell."
"Azonnal felpattantam, letöröltem magamról a vért, és onnantól tudtam, hogy nemcsak magamért futok ezentúl, hanem létrehozok egy alapítványt, ami jótékony futással fog adományokat gyűjteni."
"A pénzt száz százalékban a gyerekekre szeretném a jövőben is költeni; egyelőre négy otthont tudunk támogatni, de tudjuk jól, hogy ennél sokkal több támogatásra szoruló hely van."
"Igazság szerint soha nem vártam senkitől viszonzást semmiért. Viszont ezek a gyerekek olyan hálásak tudnak lenni, olyan nyugodtság tölti el őket, hogy végre nem kell az otthon falai között lenniük, hogy látni a boldog pillanatokat nekem sokkal több, mint fizetség."