Leszünk-e bombanők két hónap alatt?

A télen felszedett plusz kilók miatt egy barátnőmmel úgy döntöttünk, nyárra formába hozzuk magunkat különböző edzésformákkal. Az étrendünkön is változtattunk (legalábbis próbáltuk betartani az előírtakat), és próbáltunk kevesebb alkoholt fogyasztani, vagyis olyat,amelyiknek kevés a kalóriatartalma. A terv az volt, hogy két hónapig edzünk – különböző mozgásformákat kipróbálva, és megnézzük, melyikünk mivel és mennyit fogy. A végeredményről majd nagyjából egy hónap múlva tudunk beszámolni, az viszont már most is látszik, hogy mostanáig milyen eredményeket értünk el, mi volt a legnehezebb, és mikor jött el az érzés: edzeni nem is kínszenvedés.

A koncepció

Zk: konditeremben edzek, Serák Csaba személyi edzővel és gymstickezem.

Zs: Néha egy kis koca TRX-et beiktatva, edzővel gyúrok. Otthon Rubint Rékát és Jillian Michaels 30 day shredjét tolom.

Az első hét zseniális

Zk: Attól függetlenül, hogy szinte alig volt olyan gyakorlat, amit tökéletesen meg tudtam volna csinálni, élveztem. Akkor még naivan úgy gondoltam, pár felüléstől és lábemelgetéstől újra karcsú és fitt leszek. Ez az elképzelés gyorsan szertefoszlott, és úgy a harmadik héttől felváltotta a csalódottság. Itt jött egy kisebb bűnbeesés (értsd: temérdek édesség), majd a megbánás – de ne siessünk ennyire előre.

Az első héten még tartott a lelkesedés, rendesen csináltam a gyakorlatokat, odafigyeltem az étkezésre, és vártam a csodára. De amikor a második héten ráálltam a mérlegre, és szörnyülködve nyugtáztam, hogy a kilók nemhogy lementek volna, hanem szaporodtak, kezdtem gyanakodni. Pontosan 2,5 kilóval lettem több, mint mielőtt belefogtam az edzésbe. Az edző és a barátok is azzal nyugtattak, hogy „ez így normális, ez csak izom, előbb-utóbb beindul a fogyás is”, de ettől nem lettem lelkesebb. A ruhák, amiket addig magamra tudtam erőltetni, már mind kicsik voltak. Kicsit összetörtem, és egyre kevésbé volt kedvem edzeni. Éjszakánként rendszeresen azt álmodtam, hogy gumicukrot eszem, reggel meg csak tojás vagy müzli landolt a tányéromon.

A bűnbeesés

A harmadik hét után – amikor már napok óta nem változott a súlyom – pánik tört rám. Lementem a közeli kisboltba, vettem egy nagy zacskó gumicukrot, és lelkiismeretfurdalás nélkül tömtem magamba az egészet. Így indultam el edzeni. Mivel az édesség meghozta az életkedvemet, ismét lelkesen, jót edzettem.

Közben Zs-vel folyamatosan konzultáltunk, és abszolút azonos véleményen voltunk az elmúlt pár hétről: kínszenvedés!

Azt taglaltuk, hogy nem tudjuk, mikor jön el az a pillanat, amikor azt fogjuk érezni: edzeni jó, és nem csak valami kínos kötelesség. Elképzelni sem tudtam, hogy eljön-e az az idő, amikor élvezni fogom, hogy egy zárt teremben – kigyúrt pasik között – ki tudom kapcsolni az agyam, és csak boldogan izzadok a futópadon vagy valamelyik alakformáló gépen.

Aztán a negyedik héten minden megváltozott

Szokásomhoz híven, edzés előtt ráálltam a mérlegre, ami ezúttal kevesebbet mutatott(!), mint az előző héten. Nem akartam hinni a szememnek, megkértem Csabát is, hogy nézze meg. Azt hiszem, utoljára azután voltam ilyen boldog, hogy befaltam a zacskó gumicukrot. A hét végére további kilóktól szabadultam meg, ami annyira fellelkesített, hogy még jobban odafigyeltem a kajára, és amikor csak tudtam, edzettem.

A testem elkezdett formálódni, és annak ellenére, hogy csak 3 kilót adtam le, feszesebb lett a hasam és a karom, a fenekem meg sokkal formásabb. Azt vettem észre, hogy várom az edzést, és hogy egyre jobban mennek a gyakorlatok, egyre többet tudunk csinálni mindenből. Az állóképességem sokkal jobb lett, nem lihegtem, amikor az ötödik emeletre gyalog kellett felmennem (sőt, inkább választottam ezt az utat, mint a liftet), jólesett gyalogolni A-ból B-be, és az önbizalmam is nőtt.

Nos, most itt tartok: a lelkesedés megvan, és már van olyan gatyám is, ami rám jön. Még pár hét van hátra a két hónapig; kíváncsian várom, hogy mi lesz a végeredmény!

Miért jó személyi edzővel edzeni

Az tuti, ha nem lett volna Csaba a személyi edzőm, már az első héten abbahagytam volna az egészet – cikk ide vagy oda. Amikor nincsen senki, aki lelkesít, és a mérleg csak stagnál azon a bizonyos értéken (miközben csupa feszes testű csajt látni a teremben), szerintem mindenkinek elmegy a kedve az edzéstől. Ilyenkor jó, ha van valaki, aki megerősít abban, hogy nem szabad feladni, és ezt hitelesen is tudja előadni. Amellett, hogy szakmailag támogat (ami nagyon fontos, mert egyedül fogalmam sem lett volna hogyan álljak neki), a lelkemet is helyreteszi, és a táplálkozásban is rendkívül jó tanácsokat ad.

Ha könnyen feladós típus, változtatna az étrendjén, illetve a saját alkatának megfelelő edzéstervet szeretne, mindenképpen forduljon szakemberhez.

Otthoni anyázás Zs szemszögéből

Az otthoni edzést azért választottam, mert azt feltételezem, hogy egy csomó olyan ember van az országban, akinek vagy ideje, vagy pénze nincs edzőterembe járni, viszont szívesen megmozgatná a testét. Erre tökéletes lehet a DVD, vagy YouTube-videó, ez utóbbi főleg azért, mert annyit talál a neten, amennyit nem szégyell. Nem javaslom első körben az Insanity-t (legalábbis olyan puhány kanapélakóknak, mint én), de ha valaki már unja az összes aerobikórát, és lihegés nélkül nyomja a crossfitet, annak érdemes belevágnia. Én nem voltam ilyen merész, így egy könyvtárból kölcsönzött RR DVD-vel és Jillian Michaelsszel vártam a megváltást.

Az otthoni edzés másik nagy előnye, hogy naponta mindössze 30 percet (igazából 27 perc + levezetés) kell mozogni, ráadásul elég két súlyzó hozzá, meg egy akkora hely, ahol tudok ugrálni anélkül, hogy bárkit is zavarnék.

Pontosan látszanak a kritikus pontok
Pontosan látszanak a kritikus pontokDívány

Rubintról annyit, hogy idegesítően visít (leginkább akkor akarom megütni, amikor arról beszél, hogy most már bánhatom, hogy lenyomtam a tegnapi sütit), 60 percet végignyomni vele tehát mindenképpen elég nagy kihívás. Ez 20 perc láb/comb-, 20 perc fenék- és 20 perc hasgyakorlatot takar, amiből nekem az első nem megy, annak ellenére sem, hogy a fenekemmel van a legnagyobb gondom, a többi részét kisebb túlzással simán lenyomom. Igyekszem minden nap tornázni, és ha nem kerül a szemem elé nagyobb adag szénhidrát, akkor visszafogom magam. Ennek megfelelően nem lettem könnyebb (még), viszont az alakom változott.

A cél érdekében bevettem a zsírfagyasztást is (kuponnal vettem, így vállalható ára volt), ami olyat ígér, amit nehéz lesz tartani, azaz azt, hogy adott területen a zsír 26 százaléka tűnik el egy kezeléssel. Fogalmam nincs, hogy az adott terület (fenék, comb) hány százaléka zsír, így viszonylag nehéz lesz meghatározni, hogy eltűnt-e a 26 százalék, de dolgozom a megfelelő technikán.

Lelkesedés

Gyakorlatilag nulla. Sajnálom, de eddig nem igazán jött szembe olyan sport, amiért lelkesedtem volna. De dolgozom magamon, a pilatestől az aerobikig és az edzőtermi öngyötrésig minden megvolt. Ezúttal igyekszem komolyan venni a dolgot, főleg mert van motiváció, és hogy a táplálkozást is bekapcsoljam, elkezdem a Lizandra-programot, amit a nagyszájú, és néha elviselhetetlen Benedek Bence álmodott meg. Mivel stílusa ellenére eddigi eredményei igen látványosak, így félreteszem az affektálást, és belevágok az étkezési részbe. Bár nehéz elképzelnem, ahogy kimérek 50 gramm (5 deka) zabpelyhet, 2 tojásfehérjét (érti?!, a sárgája nem is jó!), hozzá 3 gramm fehérjét (nincs is itthon patikamérlegem), meg egy kis mandulatejet, és ezzel simán elvagyok tízóraiig – mindenesetre megpróbálom, mert különben 10 év múlva is azon fogok nyávogni, hogy miért nem vagyok 50 kiló.

A következő cikkben elmondjuk (és persze azt is fotókkal illusztráljuk), hogy pontosan milyen gyakorlatokat végeztünk, hogy miképpen étkeztünk és persze azt is, hogy hány kilót sikerült leizzadnunk.

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek