A CIG Pannónia számos kutatást készített már, hogy felmérje: miként gondolkodnak a magyarok a saját egészségükről, és milyen egészségügyi szolgáltatásokra van igényük. A kutatássorozat egyik szakaszában azt mérték fel, milyen betegségektől rettegünk leginkább, most pedig arra keresték a választ, mivel magyarázzuk a betegségeinket, és milyen mértékben vagyunk egészségtudatosak. Az eredmények láttán már nem lehet csodálkozni azon, hogy a magyar egészségügyi mutatók ennyire rosszak.
A kutatás elején megkérdezték, mennyire érzik magukat egészségesnek a válaszadók. Összességében közel felük érezte egészségesnek magát, és csak ötödük mondta azt, hogy baj van az egészségével.
Mivel a várható élettartam Magyarországon rövidebb, mint a legtöbb európai országban, megkérdezték, hogy ennek mi lehet az oka. Nyitott kérdést tettek fel, azaz a válaszolók szabadon fejthették ki véleményüket. Mégis minden negyedik megkérdezett úgy gondolja, hogy a stressz, az idegesség, a túlhajszoltság tehető felelőssé a rövidebb életért; az összes említett ok közül ez került az első helyre. A probléma súlyát jól mutatja, hogy saját bevallásuk szerint a válaszadók kétharmadát is gyakran éri stressz.
A lista második helyén olyan ok szerepel, amely inkább tekinthető külsődlegesnek, azaz nagyrészt független az elhatározásainktól: ez a pénztelenség és az (ebből eredő) alacsony életszínvonal. Ezek után viszont megjelennek azok az okok is, amelyek tőlünk és a döntéseinktől függenek: az egészségtelen táplálkozás (3. legtöbb említés), a káros szokások (4. legtöbb említés), a mozgás és a sport hiánya (6. legtöbb említés). Érdekes, hogy a lista végére a genetika került, azaz ismét egy olyan körülmény, amelyre nincs hatásunk.
Az emberek tehát a rövidebb élet legfőbb okai között olyanokat jelöltek meg, amelyek döntően a külső körülményekre vezethetők vissza és amelyeken nehéz változtatni (stressz, túlhajszoltság, pénztelenség), ugyanakkor nagyon kevesen gondolják, hogy az egyéni döntéseknek semmi szerepük nincs, mert már minden eldől a születésnél (genetika).
Amikor viszont arra kérdeztek rá a kutatás során, mely tényezők járulhatnak hozzá a három leggyakoribb rettegett betegség (szívinfarktus, stroke és rosszindulatú daganat) kialakulásához, a válaszadók a genetika szerepét tartották meghatározónak. Mindemellett ezen megkérdezetteknél is hangsúlyos okként jelenik meg a stressz, az egészségtelen táplálkozás és a rendszeres mozgás hiánya.
A válaszadók a stresszt hozzák leginkább összefüggésbe a rettegett betegségektől való fenyegetettség érzetével, ezt követi a dohányzás, majd az alkoholfogyasztás. Azok a válaszadók, akik úgy érzik, aránylag stresszmentesen tudnak élni, sokkal kevésbé tartanak a szívinfarktustól vagy a stroke-tól, mint azok, akiket gyakran ér stressz.
Mindezek alapján kijelenthető, hogy a válaszadók tisztában vannak az egyéni felelősség súlyával, azzal, hogy az egészségtelen életmód és a káros hatások negatívan befolyásolhatják az emberi élet hosszát és minőségét. Ezt erősíti meg az az összefüggés, hogy azok a válaszadók, akik egyáltalán nem sportolnak, sokkal nagyobb arányban vélik, hogy fenyegeti őket egy-egy rettegett betegség, mint azok, akik saját bevallásuk szerint aktívan, vagy legalább alkalmanként sportolnak.
Ehhez képest a válaszadóknak csak az ötöde sportol rendszeresen saját bevallása szerint. További 35 százalék alkalmanként sportol, 43 százalék viszont soha. Amikor pedig azt kérdezték, ki mit tesz az egészségéért, akkor majdnem minden harmadik ember azt válaszolta: semmit.
