Kíváncsiak voltunk, miért is olyan jó két szalagon lógva izzadni, ezért kipróbáltuk a TRX-et, ami nem is olyan rég tűnt fel a hazai konditermekben. A történet szerint az eszközt arra fejlesztették ki, hogy az amerikai katonák bármilyen körülmények közt tudjanak edzeni. Ez annyira jól sikerült, hogy a módszer elhagyta a katonaságot, és több tízezren kattantak rá. A két felfüggesztett heveder segítségével több száz fajta gyakorlatsort lehet elvégezni, így az edzést sem megunni sem megszokni nem lehet. Mivel az edzés során a test súlyával dolgozik az adott személy.
Kiss Anikó egy éve hetente háromszor jár TRX edzésre. Előtte sokat futott, napi 10 km volt a penzuma. Véleménye szerint a TRX azért jó, mert amellett, hogy izmot épít, megunhatatlan, javítja a tartást, segíti a fogyókúrát, és folyamatos fejlődési lehetőséget biztosít. " Nagyon megerősödtem, és olyan izmaim is dolgozni kezdtek, melyekről nem is tudtam. Szeretem, hogy a gyakorlatok során az egész test dolgozik, hiába edzek mondjuk lábra, attól még nem csak a lábam formálódik. Ahová én járok, ott sokat dolgozunk a szabadban, például felrakjuk egy faágra a szalagot. Egyedül ugyanakkor nem edzenék, mert fontos, hogy az edző mindig korrigál, bár azért az elmúlt egy év alatt belejöttem. Annak ellenére, hogy itt látványos fogyást nem lehet várni, nagyon hamar átalakult a testem, és sokkal jobban bekapcsolódnak a törzsizmok a mozgásba, mint bármilyen más sportnál."
Természetesen kíváncsi voltam, mit istenít a fél világ. Egy gyógypedagógus vezetésével vágtam bele életem első TRX tanfolyamába. Velem együtt 7-en ismerkedtünk meg az alapgyakorlatokkal. Volt aki kezdődő csontritkulását akarta megállítani, más csak erősödni szeretett volna, és olyan is akadt, aki az otthoni használathoz keresett előkiképzést.
Az elején csak azt próbálgattuk, mi is a helyes tartás, hogyan kell billenteni a csípőt és tartani a keresztcsontot, hogy megfelelő szögbe kerüljünk. Valószínűleg ez a legnehezebb, akik jobb testtudattal rendelkeznek mint én, minden valószínűség szerint könnyebben megtanulják. A szalagot kipróbáltuk elölről, hátulról és oldalról, sőt fekve is. Az egyik gyakorlatban mindössze annyi volt a feladat, hogy háton fekve, a sarkunkat a szalagba téve, felemeljük a csípőnket. Aki azt hiszi, hogy ez könnyű, az nagyon téved. Hiába erős a fenék vagy a has, ha a törzsfeszítő izmok nem tartanak, akkor az egész egy kínszenvedés.
Az óra után – bár itt a cél nem az edzés volt, csak a gyakorlatok elsajátítása – úgy éreztem magam, mint akit kicsavartak, és fellógattak a plafonra, igaz másnapra enyhült a kín.
