no

Egy kezdő hobbivarrónő viszontagságai - 2. rész

Kolléganőnk úgy döntött, hogy megtanul varrni, persze csak hobbiszinten, és rávettük, hogy minderről számoljon is be egy rövid sorozat formájában. Az első részben megtudhattuk, hogyan is érdemes tanfolyamot választani, és mi mindent kell beszerezni ahhoz, hogy otthon is tudjunk gyakorolni. A második részben kiderül, meddig jutott el a nyolchetes tanfolyam első felében.

86011541
Oli Scarff

Félelemmel vegyes izgalommal érkeztem meg a tanfolyam helyszínére, hiszen az utolsó varrógép, amit közelről láttam, a nagymamám régi Singere volt 25 évvel ezelőtt, és tartottam attól, hogy mi lesz, ha ez a hobbi se nekem való. Tudom, nem illik így nekivágni egy tanfolyamnak, de nem vagyunk egyformák. Kicsit tovább fokozta a szorongásom, amikor kiderült, hogy párhuzamosan haladók is lesznek majd a műhelyben, és vannak kezdők, akik már elvégezték az alaptanfolyamot. Sebaj, mindez elmúlt az első fél-egy órában, amikor is megismerkedtünk a varrógép felépítésével és használatával. Mivel a műszaki dolgok mindig is érdekeltek, ezért ezzel sikerült megnyerni.

Az első etap második felében azonban már nem volt menekvés, megkaptuk a kis mintás anyagdarabokat, amelyeken gyakorolhattuk többek közt a gombostűtűzést, majd az egyenes, az íves, a talpszéles, a francia és a szétvasalt varrást, a sarkon való befordulást, a félöltést és így tovább. Elsőre ez mind kicsit soknak tűnt, de szerencsére a varrótanfolyam honlapjáról PDF-ként letölthető egy képekkel gazdagon illusztrált segédanyag hozzá.

112686580
Oli Scarff

Ugyanez volt a helyzet két kis, pontosabban fél szoknyával is, amit az első négy hét fennmaradó részében készítettünk el. Ez már egy kicsit nagyobb falat volt, de megtanultunk gomblyukazni, cipzárt varrni kétféleképpen, övpántot, szűkítőt, lépéshasítékot, valamint rátett és svédzsebet készíteni. Persze a kedvencemet, a milis varrást is sűrűn kellett alkalmazni. Úgy érzem, ez utóbbit nem lehet elég sokat gyakorolni. Az íves dísztűzés néha rémálmaimban is kísért, de csak azért is menni fog. A kicsit komolyabb feladatoknál egyébként mindig szembesültem azzal, hogy egy fárasztó munkanap után mennyire nehéz koncentrálni, és mindezt hetente kétszer, este hat és kilenc között, főleg, ha az embernek semmi gyakorlata nincs. De valahol el kell kezdeni, és ugye a picsogástól senkinek nem lesz jobb... de azért a próbadarabokat inkább megtartanám magamnak.

Tippek egy kezdőtől kezdőknek

- Ha a munkanap végén nem sikerülnek úgy a próbadarabok, ahogy képzeltük, nem kell aggódni, gyakoroljunk hétvégén, vagy amikor elég kipihentek vagyunk, így biztosan nem marad el a sikerélmény.

- Ha lehet, az oktatótól mindenképpen kérjünk valamilyen segédletet a tanultakról, ez sokat segít. Persze vissza is lehet bontani az órákon készült próbadarabokat, ha valamire nem emlékszünk, de az előbbi megoldás kevésbé macerás. Legvégső esetben pedig maradnak a könyvek.

- Nem muszáj pénzt költeni gyakorlóanyagra, régi és vagy megunt lepedőket, terítőket, ágyneműket is feláldozhatunk a cél érdekében.

Ahogy közeledtünk a félidőhöz, mindent megtudtunk a Burdáról, volt egy kis anyagismeret is, és lezárásképpen kiválasztottuk a rendelkezésünkre álló szabásmintákból, hogy ki milyen szoknyát varr majd meg magának (egyúttal meg is tanultunk méretet venni). Az oktatónk azt is kiszámolta, kinek mennyi anyagot kell majd hoznia a következő órára. Előtte persze ellátott jó tanácsokkal, például felhívta a figyelmünket, hogy olyan anyagot vegyünk, amely legalább 80 százalékban természetes szált tartalmaz. Lehet, hogy ez könnyebben gyűrődik, de varrás közben könnyebb velük bánni. Jó, előtte még szükség van beavatásra, vagyis egy órán át meleg vízben kell áztatni a textilt, majd hideg vízben hagyni kell kihűlni. Azt hiszem, ez a legegyszerűbb része az egész feladatnak, de innen már nincs visszaút: ha minden jól megy, két hét múlva lesz egy s.k. szoknyám, négy hét múlva pedig egy nadrágom is.

Szóval, mennyi az annyi?

A nagyobb kiadásokat már korábban letudtam, és bár egyelőre halogatom az előző listában szereplő dolgok megvásárlását, de nem sokáig tehetem: az íves vonalzó és szabóolló bizony kelleni fog a gyakorláshoz (bár az előbbi talán nem annyira létszükséglet). A negyedik hét végén viszont be kellett szereznem az első, saját készítésű szoknyámhoz szükséges dolgokat. Jó, a 20 cm-es rejtett cipzárt egyelőre vadásznom kell, de íme a lista a többi kellékről:

- 1000 yard (kb. 914 m) műszálas cérna: 350 Ft (Röltex)

- 0,5 méter bélésselyem: 450 Ft (Máthé Textil)

- 30 cm szövetalapú vetex: 243 Ft (Máthé Textil)

- 80 cm duplaszéles szövet: 1168 forint (Máthé Textil)

A következő részben kiderül, hogyan készült el az első saját szoknya, és természetesen megmutatjuk a végeredményt is.

Oszd meg másokkal is!
no
Mustra