Lehet olcsó is egy jó esküvő

Igen, persze: két tanú, anyakönyvvezető, aztán vacsora a családnál. Egy ismerős pár példája azonban azt bizonyítja, hogy akár nagy esküvőt is lehet szervezni kevés pénzből. Csak merjünk felrúgni egy-két konvenciót.

Házasodni nem könnyű. Még akkor sem, ha az ember már eldöntötte, ki az, akivel hajlandó összekötni az életét. De tételezzük fel, megvan az ideális társ, és megszületik a döntés: összeházasodunk. Ettől a pillanattól fogva rokonok, reklámok, kollégák és teljesen ismeretlenek kezdik meg a rohamot jótanácsaikkal, javaslataikkal, tuti tippjeikkel vagy éppen kárálásukkal. Abban viszont mindannyian egyetértenek, hogy normális esküvőt nem lehet egy-másfélmillió forint alatt szervezni.

Pedig lehet. Igaz, kell hozzá néhány szerencsés véletlen, és merészség hogy merjünk nemet mondani az elvárásoknak.

Kezdjük azzal, hogy a történetben szereplő pár, Vera és Laci már három éve együtt éltek, mikor sor került az esküvőre. Ráadásul már a 30-as éveik közepén-végén jártak, és végigasszisztálták néhány ismerősük, kollégájuk és rokonuk esküvőjét. Ami arra kiválóan megfelelt, hogy pontosan tudják mi az, amit nem akarnak.

Vera kolléganője például a munkahelyén kapott hisztériás rohamot, amiért az esküvőszervező olyan színű székszoknyákat (jesszusom!) rendelt, amik a kolléganő szerint nem illettek az asztalközéphez. Ráadásul a szóban forgó kolléganő akkor már fél éve folyamatosan az esküvőjéről beszélt. Mindig. Mindenkinek.

Laci távoli rokononai azt méricskélték, hogy ki mennyivel szállt be a házasságba. Egy baráti pár majdnem elvált, mielőtt egyáltalán összeházasodtak volna, mert a vőlegény nem volt hajlandó fotóspróbára menni. Na ezeket a helyzeteket akarták Veráék messze elkerülni.

Abban mindketten egyetértettek, hogy saját pénzből szeretnék finanszírozni az esküvőt, és abban is, hogy ez a kettejük nagy napja lesz, ezért egyáltalán nem akarnak veszekedős, könnyes és ideges pillanatokat társítani hozzá.

A lakodalom

A pizzát mindenki szereti
A pizzát mindenki szereti

Vera nem akart senkit pusztán anyagi okok miatt kihúzni a vendéglistáról. De hol van előírva, hogy esküvőn csak a hagyományos, ötfogásos vacsorát lehet enni? Mindketten imádják az olasz konyhát, és az egyik környékbeli pizzériáról tudták, hogy rendezvényt is lehet náluk tartani. Többen voltak mint 40 fő, de május volt, így a teraszt is lehetett használni. A menü pizzából, salátákból és desszertekből állt, plusz kávé, capuccino és üdítő. A pizzériásoknak nem volt kifogásuk az ellen, hogy a pezsgőt ők vigyék, így persze jóval olcsóbban kijöttek. A tortában viszont nem volt kompromisszum. Vera és Laci esküvői idegeskedés helyett az eseményt megelőző hetekben cukrászdákat teszteltek. Hol barátokkal, hol kettesben. Végül a solymári Zazzi lett a kiválasztott. Ez nem tartozott a spórolós elemek közé, de annyira finom és különleges volt, hogy alig maradt belőle. A terem dekorációját a pár vásárolta meg, de a pizzéria munkatársai tették fel őket. Nem volt drága, viszont annál látványosabb a 120 logózott lufi a teremben és a teraszon. Ezen kívül még az asztalok közepén elhelyezett pici virágdíszek voltak, de nem is illett volna ennél több a pizzéria hangulatához. A lakodalom dekorációval, tortával, mindenestül 350 000 forint körüli összegbe került. Az örömanyákat kicsit győzködni kellett, az örömapák pedig örültek, hogy ennyivel is kevesebb gond miatt kell idegeskedniük - a végén mindenki rugalmasan állt a helyzethez. Vera szerint pedig nincs is ember, aki ne szeretné a pizzát.

Tortában nincs kompromisszum - a Zazzi mesterműve
Tortában nincs kompromisszum - a Zazzi mesterműve

A ruha

A menyasszonyi ruha kiválasztása inkább nyűg volt Verának. A pizzériába nem illett egy hagyományos, nagy abroncsos hattyújelmez, nem beszélve arról, hogy Vera egyéniségéhez sem. A választék ugyan hatalmas volt, de még egy hónap keresgélés után sem sikerült olyat találnia, ami igazán tetszett volna. Hozzáteszem, Vera ezalatt a hónap alatt csak netes keresgélést végzett, arra nem szánta rá magát, hogy elmenjen egy szalonba próbálgatni. Pedig az anyukája egy délután meghívta kávézni, bizalmasan a kezébe nyomott egy borítékot, és azt mondta, hogy tudja ugyan, hogy saját pénzből akarnak szervezni mindent, de a ruhán ne spóroljon.

Végül aztán éppen ebből a kávézásból hazamenet egy Fanatique butik kirakatában ott volt a ruha. Törtfehér, testhez simuló, háromnegyedes csipkeruha csodaszép, egyedi, éppen olyan amilyet Vera elképzelt. És 24 000 forint.

A fotós

A netből kiindulva az árak rettenetesen magasak, és nem nagyon lehet eldönteni, ki tehetséges, ki nem. Azok pedig, akik a honlapjuk alapján jónak tűnnek, sok hétvégére előre le vannak foglalva. De Laci szerint a jó fotós nagyon fontos, hiszen öregkorukban a képek alapján emlékeznek majd vissza az eseményre. Végül baráti tanácsra választottak fotóst: utólag visszagondolva nem érte meg. Laci egyik barátja és Vera öccse mindketten jobb fotókat csináltak, mint a profi fotós, akinek nem volt semmi baj a képeivel, csak az, hogy a szokásos esküvői fotók voltak, akárkiről készülhettek volna. Ezen felül Vera elég türelmetlen természetű, a harmincadik kép után már fellázadt és nem volt hajlandó tovább pózolni. Inkább meghívta a társaságot - négyen voltak, Laci, Vera öccse, a fotós meg ő - egy kora reggeli kávéra a Thermal Hotelbe, mivel a fotózás a Margitszigeten volt. A fotós 70 ezer forintba került, de Veráék azt tanácsolják, hogy ha van közeli rokon, vagy barát, aki tud fotózni, és van valamennyi érzéke a jó pillanatok elkapásához, akkor érdemesebb őt megkérni. Hitelesebbek lesznek a képek.

A dekoráció lufikból állt (illusztráció)
A dekoráció lufikból állt (illusztráció)

Smink, fodrász

A legjobb ilyenkor, ha az embernek van saját kozmetikusa, fodrásza, akit megbízhat az esküvői smink és frizura elkészítésével. Óvakodni kell azoktól, akik kifejezetten esküvői sminkesként hirdetik magukat, vagy ilyen néven kínálnak szolgáltatáscsomagot. Nem azért kell tőlük óvakodni, mert rosszul végzik a dolgukat, hanem mert sokszor annyiba kerülnek, mint ha a saját kozmetikusunkat kérjük meg erre, aki ráadásul valószínűleg jobban is ismeri az ízlésünket és az arctípusunkat.

Persze savanyú a szőlő: akinek van pénze, az biztosan örömmel fizeti be a család nőtagjait egy olyan szolgáltatásra, ahol reggel minden lányt, sőt még a vőlegényt is kisminkelik, és a sminkes a nap végéig pamaccsal a kezében rohangál a vendégek közt, hogy akcióba léphessen, ha valakinek kifényesedik az orra. Vera, mivel nem volt saját kozmetikusa, ismeretlenül jelentkezett be egy lakása közeli kozmetikába, ahol a sminkjét és a haját is megcsinálták, a kettő együtt volt 12 000 forint. Az eredmény jó lett, bár a sminkest alig lehetett lebeszélni arról, hogy egy egész doboz púdert ragasszon Vera arcára.

A virágok

A virágost az anyakönyvvezetői hivatalban ajánlották, mint partnerüket, ami azért volt jó, mert az anyukáknak szánt csokrokat ő vitette az anyakönyvvezetői hivatalba, meg azért, mert kiderült róla, hogy egy nagyon kedves hölgy, aki sokat segített a menyasszonyi csokor kitalálásában, és az árral kapcsolatos kérdések megoldásában. Az üzlete egyébként az újpesti piac sarkában van, a Király utca és a Mády Lajos utca sarkán. Az autó orrára a nagy öntapadós díszt javarészt örökzöldekből, meg néhány dekoratív virágból csinálta, így a virágdíszes honlapokon látott 15-20 ezer forintos minimum kocsidísz árak helyett ez csak 6000 forintba került. A menyasszonyi csokor is ugyanennyi volt, az anyukák csokrai egyenként 3000 forintba kerültek, a vőlegény zsebébe kerülő kis virágdíszt pedig nászajándékba kapták a virágosnénitől.

Az autódísz szép volt, de egyszerű
Az autódísz szép volt, de egyszerű

Az autó

Az autóval szerencséje volt Veráéknak, mert szerettek volna egy alkalmi, az övéknél nagyobb kocsit. Az eredeti terv autókölcsönző volt, de végül úgy alakult, hogy Vera öccse, aki egy autós magazint szerkeszt, éppen kapott egy hatalmas Skoda Superb-et tesztelésre. Ez lett az esküvői autó, Vera öccse pedig amellett hogy tanú és önjelölt fotós volt, még a sofőr szerepét is magára vállalta.

Mi, a barátok remekül éreztük magunkat ezen az esküvőn, és öröm volt látni, hogy rajtunk kívül mindenki más is. Egy percig sem tűnt úgy, mintha spórolós esküvőn lennénk, ugyanakkor a fiatal pár nem volt ideges, folyamatosan nevettek, nem voltak feszültek. Ahogy Vera szerette volna, egyetlen rokont vagy kollégát sem kellett lehúzni a vendéglistáról, a vendégek közül pedig senki nem érezte úgy, hogy erőn felül kellett fizetnie, mivel nem volt nászajándéklista és menyasszonytánc sem. Egyetlen dologról mondtak le - de ez is belefért volna a pizzéria rendezvényszolgáltatásába –, a táncos mulatságról este. Az estét szűk családi körben töltötték Veráék Budapest közeli nyaralójában.

Oszd meg másokkal is!
Mustra