Pavel Somov, Ph.D. pszichológus, az Eating the Moment, Present Perfect, Lotus Effect című könyv szerzője a Huffpost Livingnek írt cikkében arról számol be, hogy az érzelmi evést (vagyis amikor éhség helyett valamilyen érzelmi töltetből eszünk) gyakran félreértelmezzük és gyakran démonizáljuk. Holott ez csupán azt jelenti, hogy azért eszel, hogy jól érezd magad, de gyakran nevezik megszállott (kompulzív) evésnek is. Valójában nem ez a probléma.
Az érzelmi indíttatású túlevés és a tudattalan érzelmi evés az, ami mind lélektanilag, mind fizikálisan a bajok forrása lehet. Az érzelmi evés egyik oka lehet a stressz elleni küzdés, mükődhet is, ha mértékkel és tudatosan végezzük. Persze pont ez a legnehezebb.
A pszichológus rávilágított arra is, hogy az érzelmi evés elkerülhetetlen. Azért eszünk, mert szeretünk enni és mert jólesik, az íz pedig az egyik legfontosabb tényező ebben. Ha valami nem finom, nem is esszük meg. Az, hogy mitől lesz finom egy étel, azt erősen az érzelmeink és az agyunk befolyásolja.
Amellett, hogy az érzelmi evés hátterében a jóérzés keresése áll, néhányan azért is esznek, hogy csökkentsék az érzelmi distresszt. A napi rohanásban meglehet, már csak az evés a biztos pont, ami csökkenti a feszültséget, és borítékolható a megnyugtató hatása. Utánajártam, hogy milyen különböző indokai és ceremóniái lehetnek még emellett.
Az étel rögzítése vigaszként a legnagyobb baklövés
Krisztina (32, állatkereskedő) nem a saját élményét osztotta meg, hanem azt, amit a környezetében lát. Meglátása szerint minden barátja érzelmi evő, akik úgy hiszik, minden túláradó érzésre enni kell. Őt szerencsére nem így nevelték, így utólag is köszönetet mond édesanyjának, amiért szembe ment azzal a generációs tanítással, miszerint ételt nem hagyunk a tányéron, vagy hogy az étel jutalom. Krisztina azóta is hálás azért, hogy sosem kellett többet enniük, mint akartak, és így nem is híztak el komolyabban soha, pedig négyen vannak testvérek, négyféle pszichével. Nincs olyan, hogy ha jó vagy, ehetsz, ha nem, akkor nem – mondja Krisztina, aki vélhetően majd maga is ebben a pozitív és megengedő szellemben fogja nevelni gyerekeit, akik tovább viszik a jó példát.
Barbara (24, főiskolai hallgató) Krisztinával ellentétben átélte az étellel jutalmazás rítusait, ami még gyerekkorában vésődött be számára, kitörölhetetlen módon. A nagymamája mindig vett neki cukorkát, ha végzett a balettóráján vagy az úszással. "Mondanom sem kell, gyerekként mindkét mozgásformát utáltam, és senki nem gondolta, hogy meg kéne próbálni valami másra elvinni, inkább a hisztit próbálták csökkenteni. Ez nem is motiváció vagy jutalmazás, hanem lefizetés volt" - mesélte. "Sajnos a mai napig így működöm, ha végzek valami fárasztó dologgal, úgy érzem, jár nekem valami finom és ez elég leküzdhetetlen."
Az evés kiváló időhúzás, ha nincs kedved dolgozni vagy tanulni
Virág (29, író) általában két helyzetben eszik, akkor, ha valójában nem is éhes. Ha nagyon rossz kedve van: ilyenkor valamilyen édes ízű ételre vágyik. A másik eset az, amikor valamilyen nagyon fontos munkán dolgozik és elengedhetetlen, hogy az tökéletes is legyen. Mivel ekkor szokás szerint az utolsó percben áll neki, de közben feszült, hogyan fog sikerülni, akkor kvázi időhúzás gyanánt képes minden otthon fellelhető élelmet megenni. Ez párhuzamba állítható a vizsgázók rémével, amikor is a tankönyv helyett egyre gyakrabban nyitjuk ki inkább a hűtőszekrény ajtaját, csak hogy teljen az idő. Bár ezzel a stressz-szint is nő.
Virág szerencsésebb alkat, bár nem szorulna rá, de a pótcselekvésként történő evés és a stressz kombinációjából mindig pár kiló mínusszal jött ki. Barbara, ahogy Virág is, szintén használja az evést, mint a munka abbahagyásának, elodázásnak lehetőségét. Szerinte ez inkább arról szól, hogy nem tudunk rendesen kikapcsolni, pihenni - a kis szünetet is legalizálni kell valami létfontosságú tevékenységgel. Barbara most fejezte be a szakdolgozatát, és érdekes módon az összes csaptelep vízkőtelenítve van a lakásban, emellett annyi új ételt tanult meg főzni, amit korábban kb. egy év alatt szokott.
Édes, krémes, ami megnyugtat
Viktória (32, étteremkritikus) akkor eszik, főleg magvakat vagy aszalt gyümölcsöt, ha szomorú vagy valami felbosszantja. Ha ezeket otthon éppen nem találja meg, akkor lemegy érte és megveszi. Végső esetben ő is inkább az édes íz mellett voksol és dobozos jégkrémet kanalaz. Az édes íz és a krémes állag együtt különösen nyugtató hatású tud lenni. Valamennyire talán az anyatejes szoptatás élményét hozhatja elő tudattalanul is, ami megnyugvást hoz a lelkünknek, testünknek egyaránt.
Leila (29, ügyvéd) úgy definiálja magát, mint tipikus stresszevő. "Engem megnyugtat az evés" – kezdi sorolni az élményeit. 'Egy fárasztó nap után, hazaérve nagyon nehéz megállnom, hogy ne vacsorázzak már semmit. Persze ez nem zabálás, de az érzelem ugyanúgy ott van mögötte, mert ezzel vezetem le a napi feszültséget." Mára elismeri, hogy régen komoly falási rohamai voltak, de ilyen szerencsére már évek óta nincs. A csoki (a leggyakrabban kedvelt édesség) nála is antidepresszánsként hat, de megállja, hogy nem eszik belőle nagy mennyiséget. Időnként egy-két kocka bele is fér, ha ez nem válik rendszerré. Nála éppen a szotyola vált be a nagy mennyiségű és többnyire felesleges étel elfogyasztása ellen, mert azt sokáig lehet enni, és szerinte sokkal egészségesebb, mint az egyéb nassolnivaló. Ő így védi ki a film alatti chips- és popcornnassolást is.
Mit tegyél, hogy ne függj az evéstől?
Mivel elkerülni úgysem tudod, hogy csak az élvezet kedvéért vagy a főnöködtől kapott hidegzuhany miatt nekiessél a hűtőnek, ezért inkább változtass meg néhány dolgot, hogy ne legyenek hosszú távú következményei a be nem tervezett étkezéseknek. A lényeg, hogy tudatosabb, relaxálóbb és minél táplálóbb legyen az étkezés.
- Fogadd el az érzelmi evést mint egy legitim megküzdési (coping) módot, nem mint egy megküzdési hibát.
- Amikor azért eszel, hogy megküzdj a stresszel és a problémákkal, először kezdd étvágygerjesztőként egy rövid relaxálással. Szentelj pár pillanatot annak, hogy megfigyeld, milyen a légzésed és szagold meg az ételt. Töltődj fel előre a pillanat teljességére.
- Kövess egy előre látható étkezési rituálét, aminek élesen elhatárolódik az eleje és a vége. Kezdd tudatos légzéssel, koncentrálj végig arra, hogy mit eszel és fejezd be az egészet egy egészséges adag ön-elfogadással.
- Használj néhány étkezési szokásodat megtörő technikát (például, hogy nem azzal a kezeddel eszel, mint amivel szoktál vagy nem odaillő evőeszközzel), hogy éberen, kérdőn és a jelenben tartsd a figyelmed, miközben a tudatos érzelmi étkezésre koncentrálsz.
- Ha rád tör a falási roham vagy az ehetnék, hogy visszaess egy tudattalan kétpofáraevés transzba, fontold meg a következő kármentesítő stratégiát: tudatosan válaszd ki azt, amit majd a tudatodat félretéve megeszel. Ahelyett, hogy például csak úgy egyben lenyelj egy zacskó M&M's csokis drazsét, válaszd helyette a sárgarépacsíkokat. Az a tény, hogy a sárgarépacsíkoknak nincs olyan jó íze, mint a csokis drazsénak, az teljesen mindegy ebben a helyzetben. Ne feledd, a kétpofára evés egyáltalán nem arról szól, hogy milyen íze van annak, amit magadba tömsz, hanem az önjutalmazás megnyugtató aktusáról.
- Ismerd meg, mik azok a kedvenc élelmiszerek, amiket szeretsz. A tudatos érzelmi evés egy kísérlet arra, hogy magaddal törődj. Így ha éppen ott tartanál, hogy evéssel kúrálnád magad, akkor bizonyára a legjobb gyógyszert választod ehhez. Engedd meg magadnak, hogy pontosan azt az élményt éld át, amit keresel. Ellenkező esetben azt kockáztatod, hogy azzal leszel tele, amit nem is akarsz megenni, és utána duplán rosszul fogod érezni magad.
- Kényeztesd magad a minőséggel, ne a mennyiséggel. A tudatos érzelmi evés nem arról szól, hogy ezzel fedezd a napi energiaszükségletedet vagy hogy mennyit eszel, hanem hogy mennyire élvezed az evést az adott pillanatban. Így ha a kedvenc ételeidet választod, fizess érte prémium árat és válaszd a legjobb minőségű ennivalót. Ez a pótlólagos anyagi befektetés valószínűleg felcsigázza majd az ízlelőbimbóid és segíteni fog, hogy lelassíts és tudatosan átéld a pillanatot, amikor csak magaddal törődsz.
- Ha azért eszel, hogy a stresszel megküzdj, akkor csak egyél. Az a javaslat, hogy „amikor eszel, egyél” a gerince minden tudatos érzelmi evéses módszernek. Ha leülsz, hogy a problémáidat evéssel oldd meg, kapcsold ki a tévét, tedd félre a könyvet és az újságot. Ha nem így teszel, akkor azt kockáztatod, hogy pont azt a pillanatot szalasztod el, amit a saját magaddal való foglalkozásra szántál olyan nagy elszántsággal. Így, ha csak a stresszt oldanál, csak azzal foglalkozz. Ha most éppen az evés a terapeutád, akkor ezt az eseményt csak magadra fordítsd.
Ha mindezeket elfogadtad és meg is valósítanád, akkor ne feledd, hogy egy új szokás kialakítása mindig hosszú időt vesz igénybe. Adj egy esélyt a tudatos érzelmi evésnek. Addig-addig alakítsd ezt az új stratégiát, amíg meg nem találod azt, amit hosszú távon és mértékkel be tudsz illeszteni az életedbe. Tudatosítsd magadban azt is, hogy nem fog elsőre sikerülni, de ettől ne érezd magad rosszabbul. Végezetül az érzelmi evésnek nem szabad, hogy érzelmi túlevés legyen a vége, mert nem ez a cél.
