zöld város

Németország délnyugati részén, a sváb régió hegyei és a sűrű erdővel borított Schönbuch park között fekszik a kilencvenezer lakosú Tübingen, egy egyetemi város, amely lazán megszégyenítené a legtöbb Disney-mese helyszínét. Miközben a német városok nagy részét lebombázták a második világháború során, Tübingen egyetlen bombát kapott csak, így az óváros ritkán látott módon tárja elénk a múlt titkait: macskaköves sikátorok, régi faházak, hullámzó csatornák, a csendesen csordogáló Neckar folyó, és az általa alkotott, virágok borította sziget: itt tényleg megállt az idő. 

Tübingen nemcsak szépségéről és kivételesen napos időjárásáról híres – még ez is, igen –, de takarékosságáról is. Miközben rendkívüli történelmi értéket képvisel, a város halad a korral, nem is akárhogyan, törekedve a nemzetközi és környezetvédelmi szemléletre. Nemcsak lehetővé teszik az alternatív energiák, illetve életmód megélését, de határozottan bátorítják is. Az önkormányzati lakások egész hálózatot alkotnak, ahol a főzést és az élelmiszer-vásárlást közösen szervezik, és többnyire kihagyják belőle az állati eredetű termékeket. Az ott lakó emberek és környezetük gyakran politikailag aktívak, folyamatosan napirenden tartják a társadalmi és ökológiai témákat, koncertek, előadások, fesztiválok és bulik szervezésével járulnak hozzá a kulturális élethez. Az ilyen rendezvényeken kínált ételek is vegánok. Tübingen emellett hivatalos résztvevője a Veganuarynak, azaz annak a kihívásnak, amely arra ösztönzi az embereket, hogy egész január hónapban vegán módon étkezzenek. Fontos város ez egy olyan országban, amely a kolbászáról híres. 

A zöld város, ahol ingyen lehet buszozni

A zöldpolitikusok már 1979 óta tagjai a kerületi tanácsnak. Ehhez adjuk hozzá, hogy a lakosság egyharmada diák, s máris érthető, a város hogy ad otthont ilyen modern, művelt közösségnek, amely tisztában van a környezetvédelmi kérdésekkel. Ez a fiatal és energikus szellemiség teszi lehetővé, hogy a fenntarthatóság működőképes legyen. Rengeteg vegán étterem és pékség található a városban, a házhoz szállítást elektromos járművekkel oldják meg, a parkolási díjak magasak, hogy sétálásra, biciklizésre ösztönözzék a lakosságot. Széles, jól karbantartott bicikliutak várják a sportos alkatokat, emellett egy 2022 februárjában elfogadott rendelet kimondja, hogy a továbbiakban nem közlekedhetnek autók a város központi utcáján, amely inkább a buszok és kerékpárok számára lesz fenntartva. Hétvégén és este 19:00 óra után ingyenesen utazhatnak a diákok a buszokon, szombaton pedig mindenki számára ingyenes az ilyen típusú közlekedés.

Vigyáznak a levegő minőségére

A házak többsége energiahatékony, s ahol szükséges a szigetelés vagy a nyílászáró cseréje, alternatív energiaforrások bevezetése, igyekeznek azt minden módon segíteni. A napelemes rendszerek megépítése több háznál egyenesen kötelező. Az eredmény egyértelmű: az elmúlt 15 évben 40%-kal csökkent az egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátás a városban, míg Tübingen gazdasága 40%-kal nőtt. Ám ehhez az kell, hogy minden fronton küzdjenek a bolygóért. Így történt, hogy még az eldobható műanyag csomagolásra, pizzásdobozokra és evőeszközökre is külön adót (Verpackungssteuer) vetettek ki.

Felbosszantották az óriáscéget

Ez az adó az, ami végül kiverte a biztosítékot a McDonald’snál. Az országszerte több mint 1500 étteremmel bíró étteremlánc arra panaszkodott, hogy nehéz személyre szabható megoldásokat kitalálni egy franchise-nál, és egységes keretrendszert szeretnének a városonként eltérő szabályozás helyett. Szépen megfogalmazva a hátuk közepére kívánják a többletköltséggel járó különadót, és minden eszközzel küzdenek ellene – miközben a gyorsétteremlánc 2020-ban csaknem 70 000 tonna hulladékot termelt. Van már benne tapasztalatuk: a csomagolási adó bevezetését a németországi Kassel városában már az 1990-es években javasolták, de a McDonald's perelt, és megsemmisítette a próbálkozást. A mostani ügyet 2022 tavaszán tárgyalták, s a település vezetése is megszólalt: ragaszkodnak hozzá, hogy egy városnak joga van ilyen adót meghatározni, és ezt még egy óriáscégnek is el kell fogadnia. Egy nemzetközi cég miért nem tud áttérni újrafelhasználható termékekre, ha a helyi kisvállalkozások képesek rá?

Zöld pokol?

Tübingen persze ellenérzéseket is kivált. Vannak, akik attól tartanak, hogy a városvezetés túl messzire megy: egy 2011-es Spiegel-cikk „zöld pokolnak” minősítette a helyet, a város – és az ország – egyik legzöldebb negyedét, lakóit intoleránsnak és álszent zöldnek mutatva be. Mások azzal érvelnek, hogy a település egy buborékban él, így pedig könnyű fenntartani a környezetkímélő életmódot. A tavalyi pert is elvesztette a város, a mannheimi bíróság a McDonald's javára döntött, mondván, hogy a csomagolási hulladékkal kapcsolatos szabályozás kizárólag a szövetségi kormány hatáskörébe tartozik. Tübingen vezetése érthető módon csalódott, hiszen megmutatták, hogy a zöldélet a valóságban is megvalósítható, működik, eredményeket hoz, az emberek nagy része boldog, elégedett és egészségesebb. Vajon mennyi időbe telik, mire ezt az óriáscégek és a simán csak fanyalgásból jelest érdemlő átlagemberek is belátják?