A pszichológiában fontos szerepe van a tanulásnak, amit a behaviorista megközelítés sokoldalúan vizsgál. A tanulás tapasztalatok hatására létrejövő viselkedésváltozás, így az, hogy miket sajátítunk el életünk során tudatosan vagy éppen tudattalanul, meghatározza a viselkedésrepertoárunkat. Viselkedésünk sok esetben mintákba rendeződik, és akkor is ahhoz a működéshez nyúlunk, ha nem éppen az a leghasznosabb vagy leghatékonyabb az adott helyzetben, de az adott ingerre így tanultunk meg reagálni. Ezt ma már tudjuk, de ehhez a századfordulón Ivan Petrovics Pavlov forradalmi felfedezésére volt szükség. Meg néhány kutyára és pár csengőre is.
Az első típusú tanulási módszer
A klasszikus kondicionálás során egy élőlény azt tanulja meg, hogy egy bizonyos eseményt egy másik fog követni. Pavlov kísérletében a kutyák elé tálakat helyeztek, amikbe húsport adagoltak. Megfigyelte, hogy a húspor megjelenésének hatására a kutyák nyáladzani kezdtek, tehát az étel látványa beindította a nyálelválasztást. Ezután fényjelzést vagy csengőt használt az étel megjelenését megelőző ingerként. Így idővel a kutyák már a fény vagy csengő hatására is nyáladzani kezdtek, akkor is, ha azt utána nem követte az étel megjelenése a tálban. Megtanulták összekapcsolni, hogy bizonyos ingerek megjelenésekor mi fog történni velük, és egy korábban teljesen semleges inger képes volt kiváltani egy fiziológiás, feltételes választ.
A klasszikus kondicionálás módszere az életünkben
Szerencsére mi nem Pavlov kísérleti laboratóriumában élünk, mégis sokféleképpen hat ránk a klasszikus kondicionálás. Emlékezzünk csak vissza az iskolai csengőszóra, aminek hatására azonnal az osztálytermek felé vettük az irányt, vagy a buszpályaudvaron felharsanó tipikus dallamra, amire tudtuk, hogy figyelni kell, mert valami fontos bejelentés következik. A kondicionálás az érzelmeinkre is hathat. Ha például karácsonykor mindig almás-fahéjas gyertyát égetett a nagymama, akkor bármikor, amikor ezt az illatot érezzük, a nagyi karácsonyára asszociálunk.
Nemhiába szeretnek az üzletek kellemes karácsonyi dalokat játszani, vagy finom illatokkal operálni, mert ezek hatására szívesebben vásárolunk az adott üzletben.
Sajnos a félelem és a negatív érzések igen könnyen kondicionálhatóak. Erről szól a híres „Kis Albert”-kísérlet is: kezdetben Albert nem találta félelmetesnek a szőrös patkányt, majd hangos, erős, félelemkeltő zajokkal kísérve adták a patkányt a gyerek kezébe, aki ezután a félelem érzését az állathoz kapcsolta. A kísérlet fény derített arra is, hogyan generalizálódnak ezek az érzések újabb és újabb helyzetekre. Szegény Albert később már nemcsak a patkánytól, de egy sima szőrmedarabtól is megijedt. Ezt hívjuk generalizációnak, amikor az érzés más, addig semleges ingerekre is kiterjed. Ennek a kísérletnek a mentén sokkal jobban megtanultuk érteni a fóbiák kialakulásának módját.
Hogyan segíthet minket ez a tanulási módszer?
Nem csak hátráltathat minket a klasszikus kondicionáláson keresztül elsajátított viselkedés. Sok esetben fel is vértezhetjük magunkat a tudással, és erőforrásként is alkalmazhatjuk sokféle élethelyzetben. Néhány példa lehet:
- Alvás – Ha nehezen alszunk el, célravezető lehet kondicionálni magunkat egy finom ízre, amit az álmossághoz kötünk. Érdemes esténként, amikor már kezdünk elpilledni, egy finom italt készíteni. Legyen az egy kakaó vagy egy citromfű-, esetleg levendulatea. Kortyoljunk bele néhányat. Amint az agyunk összekapcsolja az ízt az utána következő alvás válaszával, szervezetünk ekként is fog reagálni.
- Kikapcsolódás, feltöltődés – Válasszunk egy kellemes, akár klasszikus zenét, ami után lepihenünk, relaxálunk, átkapcsolunk otthoni üzemmódba. Ez nagy kihívás a mindennapokban, de egy ezt jelző dallam segíthet minket az áthangolódásban.
- Családi kupaktanács – Használjunk mi is csengőt! Ha szeretnénk, hogy az egész család megjelenjen a vacsoraasztalnál vagy a nappaliban társasozni, ezek előtt a programok előtt használjunk olyan dallamot, amit idővel összekapcsolnak a közös élménnyel.
- Kutyatréning – A kutyák esetében sok esetben alkalmazhatunk kondicionálást, erre alapszik a klikkeres tanítás is, de egyszerű kondicionálás az is, ha a sétákra ugyanazt a cipőt vesszük fel. Már a cipő kopogása, látványa önmagában sétára invitálja az ebet.
A CIKK SZERZŐJÉRŐL
Szabó Jennifer a Dívány pszichológus szakértője.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
