Romkocsma helyett IKEA: így változnak meg a fogyasztási szokásaid, amint szülővé válsz

GettyImages-658912646

Egy - vagy több - gyerek érkezése drasztikus változást hoz mindannyiunk életébe – ezt az általános igazságot aligha cáfolhatja bárki is. Természetes életszakaszváltás ez elsősorban a nők életében - persze a családos férfiakra is kihat. Ugyanakkor számomra is megdöbbentő volt megtapasztalni, mennyire gyökeres is ez a fordulat az élet szinte minden területén. Nem, nem a párkapcsolat ellaposodására vagy a szexuális élet zéró szintre süllyedésére célzok, hanem a vásárlási és fogyasztási preferenciák totális átrendeződésére. Lássuk, a fogyasztás mely területei „esnek áldozatául” a gyerekvállalásnak, vagy helyeződnek át más területekre?

Menő belvárosi szingliként ráértél a plázákban korzózni és nyálat csorgatva a legújabb menő modellek felett a kirakatokat bámulni? Hát ezt gyorsan felejtsd el, ahogy a legújabb méregdrága Desigual ruhákat és színes edzőcipőket is (igen, igen, ezek voltak a gyengéim).Gyerekesként több oknál fogva nem lesz sem időd, sem lehetőséged ilyesmikre.

Belvárosból a külvárosba

Először is, nagy számok törvénye alapján nagyon valószínű, hogy családosként kiköltözöl a jobb levegőjű, szellősebb, zöldebb külvárosi családi házas övezetbe - ezt hívják szuburbanizációnak, a 20. század első felének amerikai tendenciái alapján. Természetes és törvényszerű, hogy gyerekesként biztonságot és stabilitást keres az ember a saját tulajdonformájában. Így lesz a belvárosi albérletezésből háromszobás családi ház az agglomerációban – hiszen ki szeretne pici gyerekkel kellemetlen helyzetbe kerülni egy albérlet felmondása esetén? Közismert, hogy gyerekeseknek nagyjából senki sem akar kiadni ingatlant a jogi háttér és a felmondás nehézségei miatt. Ez is érthető, de az is, ha valaki nem akar kellemetlen helyzetbe és a két szék közé kerülni, ha esetleg eladják a feje fölül a bérleményt vagy a tulajdonosnak az élethelyzetében változás áll be. Tehát hitel és saját ház, nyilván olyan helyen, ahol nem fogsz plázát találni.

A másik, talán még nyomósabb ok a kisgyerekkel való bevásárlás nehézsége. Erről is sok cikket olvasni napjainkban, pro és kontra. Vajon menjünk-e pici gyerekkel bevásárolni vagy sem? (Nem babával, az még megugorható, bár számomra megoldhatatlan kihívást jelentett a baba- és a bevásárlókocsi szimultán navigálása.) Sok anyuka arra hivatkozik, hogy nem tud máskor, máshogy bevásárolni, csak kisgyerekkel együtt. Nem titkolom, én nagyon ellenzem ezt a megoldást - bár nem is értem, miért van rá szükség az online rendelések korában, igaz, a netes rendelés némi többletköltséget jelent, amit én sem szeretek. A gyerek az gyerek (a 6 év alatti korszakról beszélek, amiről tapasztalatom van), követelőzik, visít, és nem, nem azért, mert neveletlen lenne, hanem mert még kicsi, és ösztönlényként működik.

Én nem várom el a környezetemtől, hogy ez hallgassa, elviselje, inkább próbálom elkerülni a kínos szituációt. És akkor még nem beszéltünk a fizetés előtti beleevés problémájáról – ez is elég sok vitát szokott szülni az anyukák és szakértő gyermektelenek körében. Egy bizonyos életkor felett persze már elvárható, hogy a gyerek megértse, előbb ki kell fizetni a terméket, mégis sok esetben úgy merül fel a kérdés, vajon hallgassuk-e mi, és még vagy ötven másik vásárló a gyerek fejhangú sipítozását, vagy engedjük meg, hogy még a pénztár előtt beleegyen -igyon az óhajtott termékbe. Nyilván az ember a járhatóbb utat választja, és odaadja azt a nyamvadt csokiszelelet. Nekem ezért még soha senki nem szólt egyébként az üzlet személyzetéből, se a vásárlók közül, empatikusak voltak. De ilyenkor valahogy meg tudom érteni, hogy a childfree mozgalom terjedését üzletileg meglovagolandó, terjednek a gyerekmentes övezetnek nyilvánított vendéglátóhelyek és szállodák.

Helyek gyereksarokkal

Így értékelődnek fel gyerekesként azok a helyek, amelyek kifejezetten a családokra építik az üzletpolitikájukat – mint például a kék-sárga skandináv bútoráruház-lánc üzletei. Sajnos egyértelműen férfiellenes kampányuk miatt nálunk tiltólistás lett az áruház (a családon belüli erőszakról van szó, de érthető, ha sok férfi sértve érzi magát), viszont korábban nagyon bevált az éttermi rész a játszósarokkal, sőt maga a gyerekosztály részleg is mintegy játszóházként funkcionált hideg és esős őszi és téli délutánokon – és nem, senki sem nézett soha ránk rossz szemmel ezért.

Azért közös vásárlás ritkán ilyen idilli
Azért közös vásárlás ritkán ilyen idilliImage Source / Getty Images Hungary

A címben említett romkocsmákra térve, ezek is részben a földrajzi távolság miatt kerülnek ki egy átlag családos mindennapjaiból, illetve az étteremi fogyasztás és a kisgyerek mint olyan közös nevezőre hozásának képtelensége miatt. Nyugodtan egy helyben ülni, lehetőleg nem nyafogva és visítva, izegve-mozogva, a földre szórva a kaját – szerintem képtelenség egy kisgyerek számára. És nem, már megint a jólneveltségről van szó. Hat év alatt vajon melyik gyerek képes erre? Hacsak nincs agyonfegyelmezve, ami hosszú távon elég kontraproduktív és nem mellesleg meglehetősen elavult nevelési módszer. Nem nyerő egy elnyomott, félős, csendre kényszerített gyerek, tekintve, hogy az életben boldogulás záloga elsősorban a magabiztos (nem öntelt), kiegyensúlyozott személyiség.

Tehát az éttermi fogyasztásnál is azok a helyekértékelődnek fel nagy valószínűséggel számunkra, ahol van játszósarok. Persze ez sem tuti módszer, onnan is ki-be fog mászkálni a gyerek, leginkább a nagy tálcákat egyensúlyozó pincérek lába alatt és/vagy a játszósarok ajtaját (ha van neki) hangosan csapkodva. És miért is járunk méregdrága étterembe, ha nem a nyugodt, kellemes környezetben fogyasztás élménye miatt? Hiába az etetőszék, ha a gyerek folyamatosan kikéredzkedik belőle. Szóval inkább a hamburgeres drive-in (egészségtudatos szülők most nézzenek félre), ha az ember jót akar magának.

Közlekedés

És itt van máris egy újabb összefüggés: az autós életforma és a gyermekes lét kapcsolata. Korábban én is tekertem a városban mindenhova, sőt az agglóba is 20-30 kilométeren belül. Két gyerekkel nálam ez már kizárt. Ennek is sok oka van, elsők között mondjuk az, hogy nem bírom megtartani a gyereket üléssel együtt, kettőt meg pláne, a padkázásról ne is beszéljünk. Igen, tudom, hogy sokan csinálják világszerte a gyerekkel bringázást – rövid távra még akár el is tudnám képzelni, bár nem tartom túl biztonságosnak most már autós szemmel nézve a közúton kerékpározást bringasávval vagy anélkül sem. Bár azt el kell ismerni, hogy az elmúlt években sokat fejlődött ebből a szempontból a közlekedési kultúra. A csomagok kérdésével viszont nem tudok mit kezdeni – sajnos krónikus csomaghurcolgató vagyok, így elég nehéz szinten tartani a magammal vitt dolgok mennyiségét – az autóval ez sem gond.

Sok aspektusa van az autó-kerékpár vitának akár környezettudatossági szempontból is, és nem is kifogásgyártásnak szánom ezeket a gondolatokat, egyszerűen számomra is érdekes ez az éles cezúra az életmód minden területén. Nyilván egy belvárosban lakó szülő másként gondolkodik erről, ahol a kerékpár az autó valós alternatívájaként merül fel - részben a belvárosi autó közlekedés tudatos ellehetetlenítése miatt.

És végezetül még pár szó a vásárlási szokások és a vágyak változásáról. Természetes, ha a gyerek és az ő igényei kerülnek előtérbe – azért a gyerekuralomig, a kindergarchyig ne jussunk el, ha lehet... A rendetlenség és a gyerekrajzok elburjánzása mellett persze más és máshogyan lesz fontos a vásárlásban is. Nem magunknak keresünk már új, csinos edzős és munkába járós ruhát – tekintve, hogy nagy valószínűséggel egyiket sem csináljuk már, hanem a Marketplace-en vagy a helyi csoportokban vadászunk olcsó és jó állapotú használt gyerekruhákra. A vágyaink fókuszpontja is áthelyeződik: körömlakk, parfüm vagysminkkészlet helyett egy szép térkő, fúrt kút az udvarra, egy utánfutó az autóra, egy jó fúrógép vagy egy jó kapa lesz az ember vágyainak netovábbja.

Nem jobb vagy rosszabb, csak más – új élet új szokásokkal, amely nem is tart örökké. Nem baj, ha életünk során ezt is megtapasztaljuk.

(A képek illusztrációk.)

Megjelent az új Dívány-könyv!

A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!

Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek