szerelem politika randizás

A szerelem egy mindent elsöprő erő, az érzelmek minden akadályt félresöpörnek és áthidalnak…Vagy mégsem? Nagyon úgy tűnik, hogy létezik a világon egy olyan erő is, amely csírájában képes elfojtani a szerelem írmagját is: az ellentétes politikai nézetek. Azonban a politika mégsem kerekedik a szerelem fölé teljesen hatalmi harcában: megdöbbentő módon a randizási sikerek képesek megváltoztatni a heteroszexuális férfiak politikai nézeteit.

Így hat a politika a szerelemre

Több felmérés is készült az utóbbi időkben arról, hogy a politika miként befolyásolja a szerelmi sikereket. Talán eddig sem volt meglepő a többség számára, hogy a politika nem marad a hálószobán kívül, azonban egy 2020-as felmérés erőteljesen alá is húzta kétszer ezt a tényt. A Dating.com, egy online társkereső oldalakat tömörítő csoport, amely összesen 32 országban van jelen, és a kutatás idején körülbelül 73 millió társkeresővel rendelkezett, azt vette észre, hogy egyre többször merül fel a politika a felületeiken a társkeresők között. A megkérdezett társkeresők 84 százaléka mondta azt, hogy eszébe se jutna olyan emberrel randizni, aki ellentétes politikai nézeteket vall,és 67 százalékuk szakított ilyen jellegű konfliktus miatt korábban.

Egy 2022-es kutatás szintén hangsúlyozta a hasonló politikai nézetek fontosságát a szerelemben. Azt vizsgálták meg, hogy mennyire és miben hasonlítanak a kapcsolatban élők egymásra. Kiderült, hogy sokkal inkább volt összhang a párok tagjai között politikai nézeteikben és vallási hovatartozásukban, mint személyiségjegyeikben. Tehát ebből is az szűrhető le, hogy szerelmi életünket is meghatározza, milyen pártot támogatunk. 

Egy amerikai felmérés pedig azt találta, hogy 2018–2019 között a nők több mint fele a demokratákra, míg a férfiak fele a republikánusokra szavazott. Tehát kisebb átfedés volt az azonos politikai nézetű ellenkező neműek között, tehát kisebb eséllyel találhattak maguknak párt (feltételezve, hogy döntő többségük heteroszexuális volt), mint 2014-ben, amikor még kisebb volt a különbség a két nem tagjai között ebben a témában. Több embert kerülhetett el Amerikában a szerelem ebben az idősávban politikai hovatartozása miatt, ha összefésüljük a különböző kutatások általánosító eredményeit.

Így hat a szerelem a politikára

Azonban nemcsak a politikai nézetek formálják a szerelem világát, hanem a randizás során tapasztalt sikerek és kudarcok is képesek megváltoztatni egy társadalmi csoport politikai hozzáállását: a heteroszexuális férfiakét. Egy kutatás szerint a szexuálisan konzervatívabb emberek a monogámiában és a hagyományos értékekben hisznek, valamint jelentősen nagyobb eséllyel vallásosak, ellenzik a melegházasságot, és támogatják a hatóságokat, mint a szexuálisan liberális emberek. 

Ha ezt összevetjük két másik kutatás eredményeivel, amelyek azt találták, hogy a heteroszexuális férfiak (de a nők nem) pozitívabban állnak az alkalmi szexhez, ha azt a visszajelzést kapják, hogy remek randipartnerek, ugyanakkor ellenségesebbé válnak az ellenkező nem iránt, ha elutasítják romantikus közeledésüket a randiappokon, akkor logikus lenne azt állítani, hogy a randizásban sikertelen heteroszexuális férfiak politikailag konzervatívabb irányba fognak fordulni.

Ezt a teóriát tesztelte Francesca Luberti pszichológus egy kísérlet keretein belül. Fiatal, 18–25 éves heteroszexuális jelentkezőket gyűjtöttek, akiknek azt mondták, egy randizós játékban fognak részt venni. Mindenkinek készítenie kellett egy rövid videót saját magáról, amellyel jó első benyomást kelthetnek a potenciális partnerekben. A résztvevőknek ezután öt reakcióvideót küldtek, amelyben ellenkező neműek értékelték a bemutatkozójukat. Azonban a visszajelző videókat fizetett színészek készítették, amit korábban vettek fel, és véletlenszerűen sorsolták ki a kutatásban részt vevők között, ki fog pozitív és ki negatív visszajelzéseket kapni. 

A kutatás eredménye igazolta a kiinduló feltételezést. Azok a heteroszexuális férfiak, akik „népszerűtlennek” bizonyultak a kísérletben, kevésbé támogatták az alkalmi szexet, kevésbé támogatták a minimálbér emelését és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés bővítését, illetve kevésbé voltak boldogok, lelkesek és büszkék, mint a „népszerű” társaik. Luberti megjegyzi, a kísérlet eredményei a valós életben is megjelennek: az incel (önkéntelen cölibátusú) férfiak radikalizálódó nézeteiben, ami gyakran az erőszakos cselekedetekben történő megnyilvánulásáig fajul. 

Összességében tehát, noha a heteroszexuális nők politikai nézetein nem változtat, hogy mennyire népszerűek a randiappokon, és mennyiszer utasítják vissza őket, addig a kutatások alapján a heteroszexuális férfiak nem viselik olyan jól a romantikus visszautasítást, és még a politikai nézeteiket is képesek ebbéli sikerességükhöz vagy sikertelenségükhöz igazítani.