Bujkálnom kell, mint az éjszakai állatoknak? A transz- és homofób törvénytervezetről

GettyImages-555172303

Nem látom a templomot, a parkot, alattunk a boltba, munkába igyekvő embereket. Csak ülök, és bámulom, hogyan pattogott le az erkély korlátjáról a festék. Ezt csinálom húsz perce. Hogy vagy, Babám, lép ki hozzám a Szerelmem, Aki Szintén Nő. Péntek reggeli álmos fej, kockás pizsi. Két bögre kávé van nála, az egyiket leteszi elém az asztalra. Még mindig olyan, mintha lenyomtak volna a víz alá, válaszolom. Tegnap óta én is folyton a sírás határán vagyok, rohadt megalázó ez a pedofiltörvény. Mi közünk nekünk ehhez? Nyilván semmi, szorítom meg a kezét. Hallgatunk. Lehet, kár volt elvállalni a cikket, sóhajtom. Olyan jó lenne lelépni pár napra, vagy sorozatokat nézni. Tudomást sem venni az egészről. Biztos kitalálsz valami jót, mosolyog rám. Van már ötleted?

Legszívesebben leírnám, mekkora szarháziak. Csak káromkodnék, meg üvöltenék, de azt nem lehet. Hétfőn fog megjelenni a cikk, szóval nem én leszek a leggyorsabb. Mondjuk, sosem én vagyok a leggyorsabb. Tényleg nem, Babám, nevet, kétoldalt megjelennek arcán a gödröcskék. Tudod, szeretném valahogy átélhetővé tenni. Annyira unom, hogy mindig onnan kell kezdeni, kik a transzok, a melegek, a leszbikusok, a biszexuálisok. Most megint magyarázzam el, hogy a pedofília teljesen más, mert az a gyerekek iránti szexuális vonzalom? De azt sem akarom, hogy tele legyen lózungokkal. „Én olyan világban szeretnék élni, ahol…” Jesszusom, amennyiszer én már ezt hallottam. És mi lett belőle? Pfff. De kuncsorogni sem szeretnék, vagy azt bizonygatni, hogy ugyanolyan vagyok, mint bárki más. Nem, nem vagyok ugyanolyan. 

Nem házasodhatok össze veled, és nem fogadhatunk örökbe. Igazságtalan, szemét dolog, süti le a szemét a Szerelmem, Aki Szintén Nő (röviden hívjuk Szaszinak). Mostanában még attól is félek, amikor megölelsz az utcán, teszem hozzá. Tényleg? Ezt nem is mondtad. Engem annyira nem érdekel, ki mit gondol, lepődik meg. Hát én azért mindig figyelem a szemem sarkából, van-e valaki, akinek nem tetszik, hogy együtt vagyunk. Akiből kinézem, hogy egyszer csak odalép, beugat, vagy szó nélkül leköp, felpofoz. Totál kimerítő ez az állandó készenlét. És ez még a főváros, érted. Fel vannak hergelve az emberek. Mire befejezem, megkondul a harang. 8 óra, hosszan zúg, kivárjuk. Na de vannak dolgok, amiket mindenképp bele kell írni a cikkbe. Szeretnéd együtt összeszedni őket, ajánlja Szaszi. Előbb gyere, hozzunk ki egy kis reggelit, mondja, enni csak kell valamit.

Először is, hogy mi ez az egész

Kezdjük azzal, nyújtom ki a hüvelykujjam, hogy van ez a pedofilellenes törvénycsomag. A Kaleta-ügy kapcsán kezdte előkészíteni a Fidesz. Újra az asztalnál ülünk, egyikünk sem bír enni, érintetlen előttünk a tálcán a kalács. Június 10-én, csütörtökön nyújtották be a módosítást, mondom. Nem fogom ától cettig idézni, majd belinkelem a Telex anyagát. A lényeg, hogy megtiltaná a kormány, hogy 18 év alattiak számára elérhető legyen minden olyan tartalom, amely a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg. Nem lehetnének LMBT-embereket ábrázoló reklámok. Nem lehetne a transzneműségről, többségitől eltérő szexuális irányultságról beszélgetni iskolai foglalkozásokon. Nem tarthatnának iskolai érzékenyítést, szexuális felvilágosítást LMBT-szervezetek és más civil csoportok, csak a jogszabályban kijelölt szervek. A kormány eddigi megnyilvánulásai alapján (gender szak betiltása, hagyományos nemi szerepek propagálása, női princípium, szüljünk unokákat, stb.) sok jóra nem lehet számítani.

A transz és nem heteró embereket reprezentáló vizuális anyagok, filmek, sorozatok szintén V-ös besorolást kapnának, tehát csak 22:00–5:00 között lehetne sugározni őket. Az internetet is érintené az új szabályozás. A Humen cikke szerint kiterjesztenék a 2014-ben létrehozott ún. Gyermekvédelmi Internet-Kerekasztal hatáskörét, amely először felkeresné a szolgáltatót a gyermekekre veszélyesnek ítélt tartalom eltávolításáért, vagy a megfelelő életkori besorolásért, ha pedig ez nem történik meg, eljárást indítana ellene a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál. Veszélyben lesz minden LMBT-honlap, blog, cikk. Hát, Babám, mintha nem is léteznénk. Régi lemez, hogy legyünk a négy fal között, de most már az egész nyilvánosságból akarnak eltüntetni minket, mondja feldúltan Szaszi. Mintha éjszakai állatok lennénk, akik nappal meghúzzák magukat valami üregben. 

Frontális támadást indított a kormány az LMBT-emberek ellen
Frontális támadást indított a kormány az LMBT-emberek ellenBudapest Pride

Így élnénk ezután 

A törvénytervezet tucatnyi ponton sérti az európai jogot – durva cenzúrára, tiltásra, kirekesztésre ad lehetőséget. Bevezetését követően úgy tűnik, a diákok aligha találkozhatnak majd a nem heteró irányultságok vagy a transzneműség témájával a suliban. Nem lennének interaktív órák a témában, nem hívhatnák el a tanárok a Melegség és Megismerés Programot, nem lenne élőkönyvtár, ahol beszélgethetnének érintettekkel. Nem lehetne majd elmondani, melyik történelmi személyiség, híres művész volt egyébként buzi. Festők, írók, költők, köztük jó eséllyel a Himnusz szerzője, Kölcsey is. Iskolai bántalmazás esetén nem lehetne közösen fejleszteni az elfogadást, mert szóba sem lehet hozni az LMBT-témát. A bántalmazó nem fejlődhet, a bántalmazott nehezen fog segítséget kapni. 18-as karikával, éjjel menne a Glee, a Dawson és a haverok, a Grace klinika, a Született feleségek, a Xéna, a Betty, a csúnya lány, és még sorolhatnánk. Vagy majd kivágják a transzbuzi karaktereket, mint tőlünk keletebbre. A Híradóban este 10 előtt nem mehetne le a Pride-ról tudósítás. Ha engem elhívnának tévébe, rádióba, csak éjjel szerepelhetnék, vagy nem beszélhetnénk a megélt valóságom jelentős részéről. 

És az újságírással mi lesz? Gondolom, ha írok egy pszichó cikket párkapcsolatokról, nem rakhatok majd bele két nőről vagy két srácról is képet, mert rögtön 18+-os kategória. Őrület. Vagy ha megírok egy az LMBT-emberek mentális egészségével foglalkozó anyagot, az is 18+-szal mehet majd. Különben szerintük népszerűsítem a transzneműséget és a többségitől eltérő szexuális irányultságokat a gyerekek körében. Ja, ezt a népszerűsítést sosem értettem, mondja Szaszi. Mintha bárki is transzbuzi lenne attól, hogy filmben, mesekönyvben látott ilyen embert, olvasott róla, vagy személyesen ismer egyet. Mondjuk, minket, teszem hozzá. Tényleg rohadt félelmetesek vagyunk. Két kócos, pizsamás arc az erkélyen. 

Veszélyes kép
Veszélyes képnd3000 / Getty Images Hungary

Nem megvéd, hanem egymás ellen fordít minket

A törvénytervezet mögött meghúzódó legnagyobb torzítás, hogy két csoportra oszt minket: vagyunk MI, és vannak ŐK. MI mindannyian heteró emberek vagyunk, az összes gyerekünk heteró, az összes szerettünk, ismerősünk heteró. Transzok meg pláne nem vagyunk. Velünk szemben vannak ŐK. Idegenek, buzik, transzok, és azokká akarják változtatni a gyerekeinket is. Ellenségek. Minél több ártatlan lelket meg akarnak téríteni, hogy aztán együtt süllyesszék káoszba szép magyar hazánkat. De mi, a kormány, majd megvédünk titeket tőlük. Ezért hálából szavazzatok ránk… vagy elég, ha nem szavaztok azokra, akik velük vannak. Megállok, kortyolok egyet a vizemből. Tudod, ez az egész oltári nagy hazugság. Azt kellene észrevenni, hogy ŐK MI vagyunk, MI pedig ŐK. 

A szülők, a tanárok maguk is lehetnek transzbuzik. Szinte mindenki ismer, szeret ilyen embereket. Bárkinek lehet LMBT rokona, barátja, kollégája, és bizony, a gyerekéről is kiderülhet, hogy nem heteró vagy nem azonosul a számára születéskor kijelölt nemmel. Egyszerűen sokfélék vagyunk, mi, emberek, és ez totál természetes. Mindenkinek joga lenne ahhoz, hogy biztonságban, önazonosan éljen. Hányszor írtad már ezt le, Domi? Sokkal többször, mint valaha akartam. Nagyon nyomasztó, hogy a különbségeinket még mindig arra használják, hogy egymás ellen uszítsanak minket, és politikai tőkét kovácsoljanak belőle. Ahelyett, hogy a békés együttélést segítenék. És mi ezt hagyjuk. Na de a nagy szavak helyett jöjjenek inkább a számok. 

Narancssárgán innen és túl
Narancssárgán innen és túlVitezslav Vylicil / Getty Images Hungary

Ezt mondják a kutatási adatok   

Láttad a civil szervezetek sajtóközleményét? Van benne egy csomó kutatási adat arról, hogy LMBT-diákok milyen erőszaknak vannak kitéve az iskolában. Azért párat én is beleveszek a cikkbe, hogy a témában kevésbé jártas olvasók is lássák, mi a helyzet. A Háttér Társaság és az MTA Szociológiai Kutatóintézete által végzett LMBT Kutatás 2010-ből például kiderül, átlagban ki mikor jött rá az azonos nemű emberek iránt érzett vonzalmára. A visszaemlékezések alapján a férfiak 13,4; a nők 14,4 éves korukban. De vannak, akik már egész kis koruktól fogva megélik, tudják, hogy nem heterók vagy nem ciszneműek. Fenti vizsgálat azt is kimutatta, hogy az LMB-diákok 64; a transz fiatalok 56 százaléka volt kitéve verbális zaklatásnak a társak részéről, minden 5. résztvevőt pedig fizikai agresszió is ért az iskolában. Megdöbbentő eredmény, hogy LMB-tanulók 53 százaléka, transz fiatalok 27 százaléka nem érzi magát biztonságban az iskolában! A kérdőívek felvételét megelőző egy hónapban 26 százalékuk hiányzott legalább egyszer. 

Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia is végzett 2019-ben egy giga méretű vizsgálatot a témában. Ők a 36 hónapon át tartó adatfelvétel során több mint 120 ezer 11–19 év közötti tinédzsert vontak be a kutatásukba. Azt találták, hogy míg a cisznemű fiúk 9,8 és a cisznemű lányok 17,6 százaléka követett már el életében öngyilkossági kísérletet, addig ez a szám a transz lányok esetében 29,9; a nem bináris transz fiataloknál 41,8; a transz fiúknál pedig 50,8 százalék volt! A háromszor nagyobb öngyilkossági kockázat mellett persze komoly veszély a lemorzsolódás, a magántanulóvá válás is. Az LMBT-serdülőknél ráadásul nagyobb arányban írtak le koncentrációs nehézségeket, pszichoszomatikus tüneteket, valamint az egészségkárosító viselkedések megemelkedett szintjét. A tinik sokszor alkohollal, dohányzással, drogokkal igyekeznek oldani az ellenük irányuló előítéletekből eredő feszültségeket.

Ezek a fiatalok mind magukra lesznek hagyva. De azok a tanárok, diáktársak, szülők is, akik támogatnák őket. Az iskola, amelynek nemcsak az oktatás, hanem a nevelés is a célja, nem fog tudni hatékonyan segíteni abban, hogy a kamaszok elfogadó, a különbségeket értékelni képes, egymással együttműködő emberekké váljanak. Marad a tagadás, az elfojtás, a rejtőzködés, a félelem. 

A te gyereked, unokád, tesód, rokonod is lehet az a gyerek, aki bajban van
A te gyereked, unokád, tesód, rokonod is lehet az a gyerek, aki bajban vanJohner Images / Getty Images Hungary

Pedig lehetne máshogy is

Meséltem már neked az országjáró kampányról, amit 5-6 éve szerveztünk? Tíz vidéki városba látogattunk el, a főtéren felvertünk egy nagy színes sátrat, az oldalán jól látható betűkkel ki volt írva: leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer, interszex. Wow, nem féltél, kérdezi Szaszi. Hát, voltak érdekes reakciók. De nagyon meghatók is. Egyszer – azt hiszem, Kaposváron volt , elugrottam egy kávézóba tölteni a telefonomat. Mire visszaértem, látom, hogy a legvagányabb önkéntesek sírdogálnak. Kérdezem tőlük, mi a baj, bántott titeket valaki? Kiderült, hogy ott járt egy nyugdíjas iskolaorvos. Hozott sütit, és elmondta, az intézményekben, ahol dolgozott, mennyit segített volna az LMBT-fiataloknak és a társaiknak is, ha többet hallhatnak erről a témáról. Kifejezte, milyen fontos, hogy kint vagyunk a téren, és sok sikert kívánt. Ez nagyon kedves. És miért sírtak rajta a többiek? 

Azt hiszem, ilyenkor kicsit saját magát is siratja az ember. Az egykori gimis énjét, aki nem merte elmondani a szüleinek. Egyedül őrlődött, szégyenkezett, nem volt az életében egy olyan felnőtt, akihez fordulhatott volna. Ha lenne még hely a cikkben, akkor ezt mind el kéne mesélni. Meg azt is, hogy milyen érzés, amikor találkozol egy remegő térdű tinivel, aki tíz évvel korábban akár te magad is lehettél volna. Ott áll előtted, össze van zavarodva. A vállára teszed a kezed, és azt tudod neki mondani, hogy bárhogy is alakul az élete, ha transz lesz, ha nem, ha LMB lesz, ha nem, akkor is értékes, szerethető. De ezeknek a gesztusoknak nincs helye egy olyan országban, ahol meg lesz tiltva a beszéd. Ő nem lát téged, te nem látod őt. Magára marad a félelmeivel. 

Így fejezheted ki a tiltakozásod 

  1. Gyere el a civil szervezetek által szervezett tüntetésre. Június 14. hétfő, 18 óra, Kossuth tér. A Fb-eseményt ezen a linken találod.
  2. Nem akarsz orosz mintájú homofób és transzfób törvényeket? Írd alá a petíciót.
  3. Van LMBTQI-ismerősöd? Kérdezd meg, hogy van, és fejezd ki, hogy mellette állsz.
  4. Legyél okosabb, mint a kormány. Ha el is fogadják ezeket az aljas törvényeket, te továbbra is legyél emberséges, szolidáris, és azt is tedd szóvá, ha mások a környezetedben előítéletes módon viselkednek.
  5. Beszélgess a témáról az ismerőseiddel. Mondd el, mi történik, oszd meg másokkal is, amit olvastál. Fontos, hogy az emberek ne csak a propagandamédiából tájékozódjanak.
Oszd meg másokkal is!
Mustra