A tarot-kártya inkább az „okkult” szóhoz kapcsolódó dolognak számított, egy szubkultúra részét képezte. Előbb juthatott a kifejezés hallatán bárki eszébe egy homályos szoba képe, ami valamilyen oknál fogva kendőkkel van teleaggatva, mintsem a Twitter vagy az Instagram. Ehhez képest az elmúlt időkben a tarot betört a mainstreambe, és ami még meglepőbb, az öngondoskodás köreiben ütötte fel a fejét.
A tarot-kártya régen és ma
Eredetileg a tarot-kártya nem az okkulthoz tartozott – írja a Chatelaine. A 14. századi Olaszországban tarocchi néven futó kártyajáték volt, amely a mai bridge-hez hasonlított. Négy „szín” tette ki a kártyákat: a kardok, a kelyhek, az érmék és a pálcák. Ennek kiegészítésére csináltatott az olasz nemesség győzelmi lapokat, amelyeken részletgazdag allegorikus illusztrációk szerepeltek.
Az okkultba a 18. század közepe táján került bele a tarot-kártya a francia okkultistáknak köszönhetően. A legelterjedtebb változata a Rider-Waite-Smith pakli, amelyet 1910-ben adtak ki, és amely szimbolikája több kultúrából is merített, például a középkori olaszéból, az ókori egyiptomiból, a görög-rómaiból és a keltából. Összesen 78 lapból áll a pakli, a Kis Arkánum 56 és a Nagy Arkánum 22 lapjából.
A Vogue 2020-as cikkében arról számolt be, hogy lényegi növekedés történt a pandémia alatt a tarot-szolgáltatások felkeresésében, valamint a tarot-kártyához kapcsolódó keresések száma is jelentősen megnövekedett. Egy amerikai tarot-t és egyéb kártyajátékokat árusító cég alelnöke pedig azt nyilatkozta, hogy 30 százalékkal megnőtt ebben az időszakban a tarot-kártya-eladás. A divat világában is jelentős szerepet kapott a tarot-kártya: a Dior 2021-es tavaszi kollekcióját ez ihlette meg.
Tarot-kártya és a közösségi média
A közösségi médiában is felélénkült a tarot-kártya iránti érdeklődés a Vogue szerint. Az egyik legfelkapottabb twitteres tarot-influenszer, Jessica Dore 2021 októberében könyvet jelentetett meg Tarot for Change: Using the Cards for Self-Care, Acceptnace, and Growth (Tarot-val a változásért: Hogyan használd a kártyákat öngondoskodásra, elfogadásra és fejlődésre). Ahogyan a könyv címéből is látszik, a tarot-kártya elkezdett eltávolodni a jóslástól, és közelíteni az önfejlesztés felé. A válaszokat már nem a kártyától várja a zöldfülű közönség, hanem saját belső világától, amihez a kártyákat használja fel hídként asszociáció segítségével.
Ugyanis Dore a pszichológiai elméletekkel köti össze a tarot-kártyát. Jungi felfogáshoz hasonlóan a kártyákat mint archetípusok szimbólumait látja, olyan történetek részleteit, amelyek mindig is foglalkoztatták az emberiséget. Értelmezése egyszerre köti össze a régi mítoszokat a pszichológiával és a tarot-kártyával, és arra buzdítja követőit, hogy egy-egy kártyát felhúzva töprengjenek el azon, hogy hogyan jelent meg az életükben az adott szimbólum, van-e jelenleg megoldandó lelki problémájuk vele.
Tehát nem a jövő kutatása, hanem a jelen felderítése lett a tarot új célja.
Mitől népszerű a tarot-kártya manapság
A Chatelaine cikk írója, Suzannah Showler azt derítette ki, hogy a legtöbb tarot iránt érdeklődőt összeköti a meditációs rituálé és útmutatás iránti vágy, a döntéshozatal megkönnyítése és a saját intuícióik gyakorlása, amelyet addig kényszeresen elnyomtak.
Dore azt mondta a Vogue cikkében, szerinte az általános bizonytalanság ösztökélte az embereket arra, hogy a tarot-kártyához forduljanak.
A klímaválság, a közösségimédia-figyelem aratása és a kapitalizmus kései szakasza mind elbizonytalanítóan hatnak az emberekre, és elveszett gyerekként érezhetik magukat.
A Chatelaine cikkében megszólaltatott torontói kártyaolvasó és asztrológus Liz Worth szerint a tarot-kártya célja, hogy visszavezesse az embereket saját erejük felismeréséhez, és függetlenségük kialakításában segédkezzen. Tehát saját magukhoz vezeti vissza az embereket.
A tarot-kártya mint önismeret és öngondoskodás
Úgy tűnik, a 21. század elkezdte eltávolítani a tarot-kártyát az okkult jövendőmondástól, és egy önismereti, öngondoskodási forma felé tereli. Többé már nem a jövő kémlelése, hanem a jelen felderítése a cél.
