Mitől jó a szex? Dr. Hevesi Krisztina mutatja be a legfontosabb összetevőket

Mindannyian jó, sőt jobb szexuális életet szeretnénk: vágyainkban egyszerre izgalmas és meghitt, biztonságos és újító az együttlét, aminek a végén mindkét fél elégedetten piheg, és senkiben nem marad hiányérzet. De vajon mi a titka a jól sikerült aktusnak és annak, hogy az ember összességében, hosszú távon is elégedett lehessen a szexuális életével? A méret a lényeg? Netán a gyakoriság számít, vagy az, hogy legyenek minél inkább változatosak az együttléteink?

Az ország egyik legismertebb szexuálpszichológusa, dr. Hevesi Krisztina szexedukációs YouTube-csatornáján, a Szexkluzívon rendszeresen jelentkezik rövid, tömör és közérthető tartalmakkal. Videóiban terápiás praxisa, egyetemi tanári gyakorlata tapasztalatait osztja meg egy-egy témában, és a feldolgozás során a hozzá intézett nézői kérdésekre is válaszol. Egyik legnézettebb videója az örök kérdést járja körül: Milyen a jó szex? Az előadás legérdekesebb tanulságait összegezzük.

Hogyan is mérhetnénk?

Amikor a szex minőségét szeretnénk megítélni, amikor arról gondolkodunk, mitől tud igazán jó lenni, sokszor egzakt mutatókat keresünk: méretek, gyakoriság, időtartam stb. A tudományban – érhető okból – még inkább jelen van ez a szemlélet, hiszen ahhoz, hogy a szexuális élet különböző pszichés vagy fizikai zavarait, elakadásait kezelni tudjuk, fontos, hogy egzakt meghatározása lehessen magának a problémának. A tudomány ezért folyamatosan vizsgálja a szexuális élet minőségének kapcsolatát olyan változókkal, mint életkor, méret, a szex gyakorisága és időtartama, a szexuális tevékenység jellege, a partner attraktivitása, unalom stb. 

Alapvetően nincs is baj a kategorizációval, még ha az a szakorvosi praxisból is kitűnik: nagyon ritkán szűkíthető le ennyire egy szexuális probléma, és rendre több tényező szerepéről kell beszélni. A probléma inkább akkor jelentkezik – mondja a szakértő –, ha a hétköznapokban, saját párkapcsolatunk kapcsán is leragadunk annál, hogy az együttlétek számából vagy gyakoriságából indulunk ki, és pláne tévúton járunk akkor, ha a kapott számainkat másokéival kezdjük összevetni. Ezek a számszerűsítések ugyanis könnyen elvárássá nőhetik ki magukat, vagy kipipálandó és így a legkevésbé sem élvezetes teendővé degradálják az együttléteket, ami már önmagában garancia arra, hogy a szexuális életünket ne tartsuk igazán jónak. 

Rendben, akkor mit ne vizslassunk árgus szemekkel?

  • Az, hogy milyen gyakran van szex, önmagában például biztosan nem teszi jóvá, vagy épp gyatrává a szexuális életünket. Egyrészt mert nincs olyan objektív mérce, ami megmutatná, hogy valóban mennyi a sok vagy a kevés. Az ideális mennyiség minden ember számára, minden párkapcsolatban az, amivel jól lehet működni, ami kielégülést okoz, mégsem sok vagy terhes. Boldog, tartalmas és szexuálisan kielégítő kapcsolat lehet az is, ahol heti egy alkalommal vagy annál is ritkábban van szex, de éppígy nem mond se jót, se rosszat a párkapcsolat minőségéről az, ha mindennap együtt vannak a pár tagjai. Ha ez mindkét félnek így komfortos, akkor szuper. Fontos megjegyezni azt is, hogy a szexben, ahogy egyébként az élet sok más területén is érdemes a mennyiség felől a minőség felé törekedni, és nem az esetszámot, hanem az elmélyülést növelni inkább. 
  • Szintén felszínes lenne, ha a szexet csak annak időtartama alapján akarnánk meghatározni, és jó szexnek csak az akár órákig tartó, tantrikus együttlétet, rossz szexnek pedig a rövid, gyors numerát tartanánk. Bár tény, hogy a nők jelentős részének néhány percnél több előjátékra van szüksége az együttlét előkészítéseképp, sőt a férfiak egy jelentős része is szeret minden szempontból megérkezni a közös időtöltésbe, az órákon át tartó egymással foglalatoskodás nincs mindenki ínyére. Főleg, ha a behatolásos rész nyúlik igen hosszúra. Utóbbinak ugyanis sokszor hangulatvesztés, sőt akár fizikailag kellemetlen kidörzsölődés is lehet a vége. Amikor a szex időtartamának esetleges növelése az igény egy nő részéről, az nagyon sokszor nem a „fűrészelős” szakaszra, hanem az előjátékra vonatkozik. De akár pár perc, akár egy fél napot átívelő szeánsz a nálatok jellemző együttlét, ha mindkettőtöknek így a jó, akkor szuper, zenénk is van hozzá.
  • Megint csak nem kerülünk közelebb ahhoz, hogy mi a jó szex, ha a méretekből indulunk ki. És nem azért, mert a méretnek semmiféle jelentősége nincs; kérdezzünk meg erről egy férfit, akit mikropénisszel áldott meg a sors, vagy azt, akinek olyan nagy méret adatott, amivel aktust már nem is igen lehet folytatni. Ha viszont a szélsőségek közötti még mindig csaknem végtelen formai és méretbeli változatosságra gondolunk, ott már jóval kisebb jelentősége van ennek. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak a férfiak méretei, a nőkéi is jelentősen eltérhetnek egymástól, és kis és nagy pénisz számára is léteznek nagyon is ideális találkozások. 
  • A szex minőségének szempontjából sokszor felmerül a variabilitás kérdése is, vagyis hogy jobb lesz-e attól a szex, ha egy (heteroszexuális) együttlétben nemcsak vaginális, de anális és orális szex is van, vagy épp ezek vannak túlsúlyban. Ebben a tekintetben – mondja a szakértő – minden és annak az ellentéte is igaz lehet. Praxisában ugyanis találkozott olyan párokkal, akik éltek-haltak az anális szexért, de olyannal is, ahol a nő vaginizmusa miatt az anális szexszel próbálkoztak, és nem voltak vele megelégedve. Hasonló a helyzet az orális szexszel is. A férfiak és nők kívánságlistáján is sokszor előkelő helyen szerepel, a szexuálpszichológus praxisában azonban sok olyan esettel is találkozott, amikor valaki a szexnek ebben a formájában nem tudott feloldódni. 

Mi számít még?

Annak, hogy mitől jó a szex, számtalan vetülete van, és a fentiek, bár önmagukban nem jó mutatók, mégis szempontok lehetnek, amikor saját szexuális életünkről gondolkodunk. Ezek mellett még nagyon sok figyelembe veendő kérdés van. Erőteljesek lehetnek a nemi különbségek (sztereotipikusan: a nők több gyengédségre vágynak, a férfiak sokszor szívesebben próbálnak ki új dolgokat), és a szexuális irányultságunk, valamint az életkor előrehaladtával is mást és mást nevezünk jó szexnek, ráadásul nem tudjuk magunkat függetlenné tenni a neveltetésünktől, vallásunktól, vagy annak a társadalomnak az elvárásaitól sem, amiben élünk.

De ami talán a legfontosabb, az az, hogy a jó szexet eleve csak páros szex esetén tudjuk vizsgálni. A szexuális problémák ugyanis jellemzően olyanok, amelyek önkielégítés során nem jelentkeznek, illetve ha fenn is állnak, nem feltétlenül jelentenek problémát. Ha egy férfi maszturbál, senkit nem zavar, ha hamar elmegy, végül is csak időt takarít meg, a korai ejakuláció ebben a megközelítésben értelmezhetetlen. Éppígy nem szokott probléma lenni azzal, ha egy nőnek több időre van szüksége, míg hangulatba jön, hiszen önkielégítéskor pontosan annyit szán rá, amennyit szükséges.

Ha pedig párkapcsolatot, szexuális kapcsolatot és annak minőségét firtatjuk, a lényeg, hogy az abban részt vevő két fél illeszkedjen egymáshoz. Illeszkedjenek a szexszel kapcsolatos elvárásaik, habitusuk, nyitottságuk, és képesek legyenek a kommunikációra, hogy az egyébként természetes kisebb különbségeket közös nevezőre tudják hozni.

Vagyis akkor mitől jó a szex?

Mindenkit megnyugtatunk és le is egyszerűsítjük a választ: a szex attól jó, hogy a résztvevői élvezik. Minden más másodlagos ehhez képest. Ha mindkét fél jól érzi magát benne, ha nincs benne teljesítményre (lásd még méretre, időtartamra) vonatkozó elvárás, sem megfelelési kényszer, ha lehetőség van önfeledten élvezni az egészet, abból fantasztikus dolgok tudnak kisülni. Ennek nemcsak az a titka, hogy a nő megélhesse, hogy ő a vágy tárgya, a férfi pedig saját erős vágyát és azt, hogy hódítani képes, hanem a minderről való folyamatos kommunikáció, aminek a segítségével nagyon jól együtt tudunk működni, de emellett képesek vagyunk saját vágyaink artikulálására is. Ha ez megvan, nyugodtan el lehet engedni a számolást és a méricskélést: jó lesz a szex.

És te mit gondolsz? Mitől jó a szex?

Oszd meg másokkal is!
Mustra