Generációnként változó az emberek hozzáállása ehhez a témához, de általánosan ma is tabunak számít a bérezésről beszélgetni. A Baby boomer generáció (1940–1959 között születettek) mindenáron elkerülik ezt a kérdést, de a fiatalabb generációk már nyitottabbak a témában – derül ki Christine Hourd cikkéből.
Nőként társadalmilag kondicionált szorongás társulhat pusztán a kérdés feltevéséhez is. Hiszen tradicionálisan a nők feladata a gondoskodás, a férfié a pénzszerzés. Pénzügyben tárgyalni tehát kifejezetten idegen lehet a nőknek, mivel ezt elsődlegesen férfias témának tekinthetik, ami a saját nemi identitásukkal ellentétes helyzetbe hozza őket.
A pénz továbbá hatalommal is társul: akinek több pénze van, annak hatalma van a kevesebb pénzzel rendelkező felett – világít rá Lynne Twist The Soul of Money (A pénz lelke) című könyvében.
Tehát ha megkérdezed egy kollégádat, ő mennyit keres, és kiderül, hogy kisebb a bére, azzal elveszed tőle a kettőtök közötti egyenlőséget, és magad alá helyezed a harapási sorrendben.
De az a fél sem jár jól, akiről kiderül, hogy kevesebbet keres. Kérkedésnek tűnhet, ha bevallod, többet keresel, mint a barátaid. Sőt, akár a pletykák és ítélkezés tárgya lehetsz, ha hencegni kezdesz anyagi helyzeteddel.
A nemek közti bérkülönbség csökkentése és a vállalati átláthatóság
Az Amerikai Egyesült Államokban 90 éve vitathatják meg egymást között a munkavállalók a béreiket büntetlenül, ehhez képest a legtöbb vállalatnál még mindig jobban preferálják a titoktartást ez ügyben. Az amerikai privát vállalatok csupán 10 százaléka hozza nyilvánosságra a bérezési adatait.
Elsősorban azért választják a titoktartást, mert így több pénzt spórolhatnak: főként a női dolgozókon.
Általánosan az amerikai nők ugyanis 18 százalékkal kevesebb fizetést kapnak ugyanazért a munkáért, mint férfi társaik. Még rosszabb a helyzet a színes bőrű nők esetében: az afroamerikai nők 38 százalékkal, a latin-amerikai nők pedig 46 százalékkal keresnek kevesebbet a férfiaknál. Nyugdíjba vonuláskor válik igazán érezhetővé ez a különbség, amit a korábbi bérek függvényében kapnak meg.
Az Európai Unión belül átlagosan 14,1 százalékos a bérkülönbség a nemek között, Magyarországon ez a szám pedig a 18,2 százalékot éri el az Eurostat 2019-es adatai szerint.
Az Institute for Women Policy Research (IWPR, Nőpolitikai Kutatóintézet nonprofit kutatószervezet) szerint a nők sokkal jobban járnak, ha olyan cégnél dolgoznak, amelyik nyilvánosságra hozza a bérezési adatait, mivel a nemek közötti bérkülönbség náluk csupán 11 százalékos. Ez azért alakulhatott így, mivel ezeknek a cégek könnyebben magukra vonhatják a közvélemény felháborodását, tehát érdekükben áll, hogy ne keressenek sokkal kevesebbet női dolgozóik.
Hogyan kérdezz rá mégis mások bérére anélkül, hogy kínossá tedd a helyzetet?
Ha a vállalat, ahol dolgozol, nem teszi nyilvánossá a bérezési adatait, akkor bizony nincs mese, muszáj összeszedned minden bátorságodat, muszáj legyőznöd minden berögzült viszolygásodat az etikett megsértésével szemben, és kénytelen leszel megkérdezni munkatársaidat a bérükről. Tartsa benned a lelket, hogy ezzel a nyugdíjas éveidet teszed simábbá, tehát hosszú távon is nyersz azzal a pár perc kínossággal, amit ez a téma magában hordoz.
Ráadásul nem muszáj teljes feszültségben lezajlania ennek a beszélgetésnek! Három tipp a gördülékenyebb és kellemesebb beszélgetésért a fizetésekről:
- Oszd meg az indokaidat, miért teszed fel a kérdést! A kontextusba helyezés segít a másik félnek abban, hogy empatizáljon veled, és máris könnyebb dolgod lesz.
- Biztosítsd a másikat, hogy a megbeszéltek kettőtök közt maradnak! Ha megnyugtatod a másikat, hogy senki sem fogja tőled megtudni, mennyit keres, az megnyugtatja a másikat.
- Társalgó hangnemben tálald a témát! Ha nem egy harcos közvetlenségével szegezed a másiknak a kérdést, nem ijeszted el attól, hogy választ adjon.
Ne feledd, a végén mindenki jobban jár, ha nyíltan lehet a bérekről beszélni, mert csökkenti a fizetésbeli különbséget azonos munkákért!
