megbocsátás pszichológia

A megbocsátás természetesen nem azonnali, villámgyors dolog: sokat kell dolgoznod ahhoz, hogy képes legyél elfeledni a sérelmeket, és tiszta lapot adni a másik félnek. A haragtartás azonban sohasem vezet jóra: a felgyülemlett, feldolgozatlan negatív érzelmek frusztrációt szülnek, miközben megfelelő párbeszéd híján véglegesen megromlik a viszonyod ismerősöddel – miért állsz ellen mégis dacosan a megbékélésnek?

1. Félsz kimutatni az érzéseidet

Sokan ódzkodnak tőle, hogy nyíltan megvallják az érzéseiket, attól tartva, ez gyengének mutatja és kompromittálhatja őket a másik fél szemében – gyakran ez a félelem tart vissza, hogy megbocsáss másoknak, hiszen nem mered elmondani nekik, miként érzel velük és a téged ért sérelmekkel kapcsolatban, inkább csendben, magadban duzzogsz. A negatív érzések természetesen nem múlnak el attól, hogy nem beszélsz róluk: az egyetlen megoldás, ha őszintén megmondod a másiknak, miért haragszol rá, és közösen átbeszélitek a dolgot, míg végül eljutsz a megbocsátásig.

Ha nehezen tudod kimutatni az érzéseidet, kezdetnek érdemes egy közeli barátoddal, családtagoddal – olyan személlyel, akiben feltétlenül megbízol – beszélgetned a témáról, mígnem eljutsz oda, hogy képes leszel jobban megnyílni mások előtt.

2. Nem tudod féken tartani a dühöd                            

Olykor, ha sérelem ér, annyira elborít a düh, hogy hosszú ideig semmi másra nem tudsz gondolni, az erős negatív érzelmek mindent elhomályosítanak, és azonnal a bosszút fontolgatod: nem csoda, hogy ilyen állapotban lehetetlennek tűnik a megbocsátás. Ebben az esetben a legfontosabb, hogy lehiggadj, észszerűen átgondold a helyzetet, számot vess saját érzéseiddel, és megfékezd a dühöd, ami akadályként tornyosul eléd.

3. Azt akarod, hogy a másik fél is gyötrődjön

Előfordul, hogy azért tartod a haragot ismerősöddel, mert szeretnéd, ha ő is legalább annyira rosszul érezné magát, mint te – bosszúból nem beszélsz vele, neheztelsz rá, hátha gyötörni kezdi a bűntudat, amiért hagyott elúszni egy barátságot. A valóságban azonban gyakran csak te hiszed, hogy a másik fél így reagál: ő már régen túllépett az eseten, sokkal fontosabb dolgok foglalkoztatják, miközben te feleslegesen gyötrődsz. Ne hagyd, hogy rámenjenek a barátságaid, emberi kapcsolataid a felesleges haragtartásra, inkább nyiss a másik felé, beszéld meg vele őszintén a problémáidat, és béküljetek ki.

4. Félsz az újabb csalódástól

A haragtartás olykor védelmi mechanizmusként funkcionál: segítségével távol tartod magadtól a másikat, megakadályozva, hogy esetleg ismét olyat tegyen, amivel megbánt téged. Ezt a viselkedést természetesen a saját félelmeid tüzelik: képtelen vagy megbirkózni a tudattal, hogy újra át kell élned azt a kellemetlenséget, ami egyszer már megtörtént, inkább védőpajzsot vonsz magad köré, és bezárkózol, elvágod magadat az illetőtől, sőt, gyakran a külvilágtól. Hosszú távon természetesen ez rengeteg negatív következménnyel jár, ezért jobb, ha úrrá leszel a félelmeiden, és inkább kockáztatsz, mintsem teljesen átadod magad a haragnak és a rettegésnek.

5. Úgy érzed, senki sem ért meg

Szintén könnyen haragtartáshoz vezet, ha úgy érzed, senki sem hallgatott meg, nem ismerik vagy nem értik az álláspontodat, fogalmuk sincs, miért vagy dühös, és nem is hagyják, hogy elmondd. Ilyenkor inkább dacosan magadba fordulsz, és csak azért sem akarsz beszélni az ügyről, a harag és a feszültség pedig fokozatosan gyűlik benned. Valójában azonban nem érdemes ezen rágódni: ahelyett, hogy megsértődnél, gondolj arra, egyáltalán érdemes-e olyan embereknek magyarázkodnod, akiket egyáltalán nem érdekel, mit gondolsz. Tedd félre a sértettséged, és bocsáss meg, ahelyett, hogy mindenáron próbálnál meggyőzni másokat a saját igazadról.