Melyik felnőtt életünk legnehezebb szakasza? Új kutatás járt utána

GettyImages-529363167

Nagy-Britanniában jelenleg is több olyan hosszmetszeti kutatás zajlik, amelynek keretében a születésüktől fogva, bizonyos időközönként, több alkalommal vizsgálják a résztvevőket. Mivel az 1980-as évektől kezdve a mentális egészséggel összefüggő adatokat is lekérdeznek ezekben a nagy ívű projektekben, így lehetőség nyílt annak összehasonlítására, hogy hogyan alakultak az 1946-ban, 1958-ban és 1970-ben született emberek pszichés nehézségei a felnőtt életük folyamán. Mikor számoltak be a legtöbb stresszről, tünetről, és volt-e különbség a generációk között?

A University College London (ismertebb nevén UCL) a Londoni Egyetem legrégebbi részlege. Presztízsét jelzi, hogy évről évre Európa 3 legerősebb felsőoktatási intézménye között tartják számon, 2018-ig pedig összesen 33 Nobel-díjas került ki a diákjai közül. Az egyetem nemrég adta hírül egyik friss kutatásának eredményeit, amelyek részletesebben a Psychological Medicine nevű szaklapban is megjelentek. 

David Gondek és munkatársai több mint 28.000 brit személy mentális egészségről szóló beszámolóit vizsgálták meg az elmúlt négy évtizedre visszamenőleg, hogy kiderítsék, 23 és 69 éves koruk között hogyan alakult a pszichés distressz (negatív stressz) szintje az életükben, és volt-e ebben eltérés a különböző generációk, azaz az 1946-ban, 1958-ban és 1970-ben születettek között. Kutatásaik egy olyan életkori csoportra hívják fel a figyelmet, akikről talán kevesebbet szoktunk beszélni.

A középkorúak ötödének volt pszichés nehézsége

Az elemzésekből az derült ki, hogy mindhárom kohorszban (az azonos évben született emberek csoportjában) a 40-es, 50-es éveikben volt a résztvevőknek a legmagasabb a stressz-szintje, ekkor jeleztek a legtöbb depressziós, szorongásos tünetet. Ebben az életkorban az 1946-ban születettek 19, az 1958-ban születettek 15, az 1970-ben születettek 20 százaléka számolt be pszichés nehézségről. 

  • Az 1946-ban születettek esetében a mentális problémák előfordulási gyakorisága (prevalenciája) folyamatosan nőtt: 36 évesen 6, 43 évesen 12, 53 évesen pedig 19 százalékot mutatott, ám aránya később csökkenni kezdett. 60–64 éves korukban 18, 69 éves korukra 15 százalékuknak volt pszichés panasza. 
  • Az 1958-ban születettek körében a prevalencia a 23 éves kori 10 százalékról 8 százalékra csökkent 33 éves korukra, majd 42 évesen 13, 50 évesen pedig 15 százalékra nőtt.
  • Hasonló volt a helyzet az 1970-ben születettekkel is. 26 éves korukban 16 százalékuk számolt be jelentős mértékű stresszről, ez 30 éves korukra 14 százalékra csökkent. 34 évesen 16, 42 évesen 19, 46 évesen pedig 20 százalékuknak volt tünete.
  • Az 1970-ben születettek körében mérték egyébként rendre a legtöbb pszichés problémát minden életkorban. A szerzők szerint ennek a csoportnak a mentális egészségére az nyomhatta rá a bélyegét, hogy a ’80-as évek végén, a ’90-es évek elején léptek be a munkaerőpiacra, amikor jelentős volt a recesszió és a munkanélküliség. A pszichológia népszerűségének és a lelki egészséggel kapcsolatos tudatosságnak a fokozódása szintén hatással lehet arra, hogy egyre többen képesek detektálni, ha nincsenek jól. 

Azt látjuk tehát, hogy a 30-as éveik elején bekövetkezett átmeneti tünetenyhülést követően az emberek pszichés nehézségei fokozódnak, majd nagyjából a 46–53 éves kor közötti sávban tetőznek. Úgy tűnik, ez az az időszak, amikor a nagy átlag fokozottan sérülékeny a mentális problémák kialakulása szempontjából. Miért? 

A középkorú embereket is eláraszthatják a problémák
A középkorú embereket is eláraszthatják a problémákJuanmonino / Getty Images Hungary

Két generáció szorításában 

Bár a mentális egészség serdülő- és időskori kihívásairól szerencsére egyre többször hallani, a középkorú emberek potenciális nehézségeiről viszonylag kevesebb szó esik. Pedig olyan időszakról van szó, amikor az emberek többségének a karrierje ezerrel dübörög, felelősségteljes szerepekben, gyakran döntéshozói pozíciókban kell helytállniuk. Ugyanakkor a házasságok egy része eddigre válik végképp elviselhetetlenné, vagy ekkor kerül sor válásra. A többség még vagy a gyerekneveléssel van elfoglalva, vagy pont a gyerekek kiröppenése okozta ún. üresfészek-szindrómával küzd. Ráadásul rengetegen vannak olyanok, akiknek az idős szüleikről is gondoskodniuk kell, és ezzel a feladattal szinte teljesen magukra vannak hagyva, az állam szinte semmilyen használható segítséget nem biztosít számukra. 

A nőket még súlyosabban érinti

Mindhárom életkori kohorszban a nők körében magasabb volt a pszichés distressz aránya, mint a férfiaknál. Az 1946-ban született nők 24 százalékának (vs. férfiak 14), az 1958-ban született nők 19 százalékának (vs. férfiak 11), az 1970-ben született nők 23 százalékának (vs. férfi 17) voltak mentális nehézségei. A kutatók szerint a jelenség hátterében a nők aránytalan terhei állnak: elsősorban az ő nyakukba szakad az idős, kiskorú vagy éppen krónikus beteg hozzátartozó gondozása, miközben máig kevesebb pénzt keresnek, mint a férfiak, illetve nehezebben jutnak előre a munkahelyi ranglétrán. Napjainkban, a koronavírus-járvány idején szintén megfigyelhető a társadalomban eleve meglévő egyenlőtlenségek felerősödése. A pandémia egyes negatív következményei, az iskolabezárásokkal, a home office-szal járó hátrányok összességében jobban sújtották a nőket, mint a férfiakat.

Megjelent Mentes Anyu legújabb szakácskönyve!

 

„Inzulinrezisztenseknek és mentesen táplálkozóknak főzni nagy kihívás. Ebben nyújt segítséget Nemes Dóra, a Mentes Anyu megálmodója. 
Legújabb szakácskönyvében minden étkezésre és alkalomra található szuper könnyű, mentes fogás. A receptek nemcsak kipróbáltak, de minden étel tápértéke (kalória, szénhidrát, zsír, fehérje) pontosan, adagokra ki van számolva.

Mentes Anyu szakácskönyve 2 ide kattintva már rendelhető!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Mustra