Kipróbáltuk, és nem az derült ki, amit vártunk: az elsődleges tapasztalat, hogy a kalkulátor könnyen bevisz a bozótba – dietetikusra volt szükségünk, hogy egyáltalán rájöjjünk, rossz adatokkal számolunk.
Lehordott a dietetikus a pontatlan mekiteszt miatt (A tesztet itt olvashatjátok, a dietetikus véleményét pedig itt – figyelem: a dietetikus által említett, téves adatokat már javítottuk!).
Még azt a kérdést is feltette: „vajon szándékos volt-e a torzítás, hogy drasztikusabb legyen a hatás?” Nos nem, egyrészt mert leginkább a meki javára „torzítottak” az adatok (mint látni fogjuk, nem kis részben az INBÉ-kalkulátor okos működése okán), másrészt meg nincs bajom a McDonald’sszal. Legalábbis azon a módon biztosan nincs, hogy valótlanul állítsak róluk bármit. Ráadásul – kövezzenek meg – mind a Big Macet, mind a sajtburgert máig szeretem náluk – néhanapján beugrok egyre, és élvezem is.
Abban azonban igaza van a szakembernek, hogy az adatokba hiba csúszott, így aztán megpróbáltam kideríteni, hogy a cikk megírásához a mcdonaldsmenu.info oldalon eltöltött 4-5 óra aktív egerészés és 10 év netes tapasztalat után hogyan fordulhatott ez elő. Könnyen. Mindjárt itt megzavarodik az ember:
Ha nem nézem meg mindkét adatsort (az átlagos gyerekét és az átlagos felnőttét egyaránt), már itt mellényúlok, ugyanis fordítva vannak bekötve. Mármint csak félig fordítva, mert az ikonhoz passzolnak az adatok (a kicsi és copfos a gyerek, ugye), de az ikon és a mellette lévő szöveg nem. Szóval aki egy átlagos gyerek adataira kíváncsi, válassza a copfos ikont a következő szöveggel: „Átlagos felnőttre vonatkozó INBÉ-mutatók”. Ugye világos? Egy átlagos felnőtt adataiért pedig klikkeljünk a felnőttikonra és a gyerekszövegre.
Így minden menni fog.
Ugyancsak könnyű mellényúlni az ügy későbbi fázisában. Ahogy én is tettem: beállítottam a pasi adatait, elmentem kaját válogatni (a felkínált linkre kattintva), majd – mivel itt már nem mutatja az alkalmazás a kapott INBÉ-értékeket (csak azt, hogy annak hány százalékát lőttük el a kiválasztott étellel) – visszakattintottam a megfelelő menüpontra a pontos számokért (meg hogy kifotózzam a Díványnak).
Ekkor azonban az alkalmazás elveszít egy adatot (az aktivitási szintet), és e hiányzó adat felhasználásával csöndben újra is kalkulálja a limiteket. Így válhattam egyetlen klikkel az alacsony aktivitású ülőmunkásból aktív fizikai dolgozóvá úgy, hogy erről közben mit sem sejtettem. Így néztek ki az adatok visszalépés előtt és után (ami a meglehetősen zavaros felületen a tucatnyi klikk után valahogy nem tűnt fel):
Nem hiszem, hogy ez szándékos lenne (egy rossz klikk segítségével a felhasználóval elhitetni, magasabb a napi kalóriaigénye, és többet ehet). Inkább csak arra mutat rá a teszt, hogy a kalkulátor nem hülyebiztos. Nem látszik a menük válogatásakor a személyes INBÉ-adatsor, ha egyszer már leokéztuk, csak remélhetjük, hogy az alkalmazás megtartja. De nem teszi, legalábbis nem minden körülmények között.
Ahogyan detektáltuk, visszalépésnél a kalkulátor hűen megőrizte a nemet, az életkort és testsúlyt, az aktivitási szint azonban „undefined”-ra állt sunyiban (lehet, hogy ez platformfüggő probléma, de akkor se kéne), és ugye, ha nem definiált, akkor nyilván sportolóról van szó, gondolja az optimista alkalmazás. Hogy miért kalkulál bőszen, ha az egyik adat hiányzik, és ezt maga is tudja (hiszen nem tudja)? – kérdés.
Alapvető probléma, hogy ha egyszer már válogattam kaját egy bizonyos INBÉ-jű fogyasztónak (például magamnak), akkor ahhoz, hogy más (pl. a gyerekem) adatait is végignézhessem, cache-t kell ürítenem, majd újra kezdeni a böngészést a főoldaltól. Ha bármi egyéb miatt backelnem kell a kattingatás közben, akkor is ürítés, főoldalra vissza, az egész újrakezd… Ezt ennyi év után is könnyű elvéteni, szóval élnék a gyanúperrel, hogy a megbízó és az alkalmazás fejlesztője egyaránt elmulasztotta végiggondolni, hogy egy – gyakorta hibázó – ember hogyan is működik.
A dietetikus másik felvetésére is reagálnék, miszerint nincs sok olyan vásárló, aki napi többszöri étkezést is a mekiben bonyolítana. Továbbá, mint mondja, nem lehet napi háromszori étkezéssel számolni, minden szakember legalább 4-5 napi kajálást javasol.
A cikk nem számol többszöri mekis étkezéssel, és nem is állítja, hogy napi 3 alkalom lenne az ideális. Egy mekis kajálás hatásait próbáltuk végignézni, a reggeli–ebéd–vacsora trió csak azt a célt szolgálta, hogy ki-ki a kedve szerinti főétkezésére ránézhessen, és találjon benne olyan menüt, amit néha vagy gyakrabban maga is fogyaszt.
A táplálkozás kérdésköre összetett, ez a cikk nem is akar rendet vágni a témában. Arra viszont rámutat, hogy szinte bármit eszik az ember gyorsétteremben, biztosan ki lesz tömve tőle telített vagy telítetlen zsírral és sóval.
További cikkeink INBÉ-ügyben:
Miután teszteltünk, kikértük a dietetikus véleményét is – a dietetikus pedig szólt, hogy egy-két dolgot elvétettünk. | A dietetikus a mekitesztről
Hogyan fogtunk neki, mik voltak a teszt előzményei? Erről a cikkről eljutsz a konkrét tesztekhez és az értékeléshez is. | Falánk vagyok, a burgert élvezem!
