Borderline a hozzátartozóm

Amikor valakinek borderline tünetei vannak, nehéz éreztetni vele, hogy értékes, szerethető. Gyakran belső üresség kínozza és attól retteg, elhagyják. Ha a legkisebb gyanú is felmerül benne, hogy mellőzik, rögtön támadásba lendülhet vagy önkárosítással saját maga ellen irányíthatja az agresszióját. Hajlamos provokálni és tesztelni a környezetében élőket, hogy megtudja, eléggé értékelik-e őt. Ez a tesztidőszak szinte soha nem ér véget: rövidebb békeidőket követően általában jön egy mélypont, egy újabb dühkitörés. Hogyan lehet barátként, hozzátartozóként bírni ezt a rendkívül kimerítő élethelyzetet? Egyáltalán kell-e? 

Mit tegyél, amikor a borderline gyereked gyűlöletes dolgokat vág a fejedhez? Amikor a borderline partnered örökösen hűtlenséggel vádol és tör-zúz körülötted? Vagy amikor a borderline barátod érzelmileg zsarol, büntet, mert úgy véli, nem törődsz vele eléggé? Az alábbiakban Andrea F. Polard pszichológus Psychology Today-en megjelent cikke alapján foglaljuk össze azokat a stratégiákat, amelyek segíthetnek.

Nem a diagnózis a lényeg, hanem a bántalmazó mintázat felismerése

Ha szoros kapcsolatban vagy valakivel, akinek kaotikus belső történései, lelki problémái vannak, nagyon nehéz érzelmileg függetleníteni magadat tőle. Ráadásul a borderline és a hozzá hasonló állapotok egyik jellegzetes működésmódja a hasítás. Ez egy kora gyerekkori elhárító mechanizmus, amelynek során az egyik pillanatban makulátlanul jónak, a másikban velejéig gonosznak él meg minket a személy. Komoly kihívás, hogy mindkét közléstípust a helyén tudjuk kezelni, 

Azt is lényeges hangsúlyozni, hogy az impulzív, erős hangulatingadozásokat mutató, határszegő viselkedések nem csak a borderline személyiségzavarral érintett emberek sajátjai. A diagnózisok segítenek, hogy rendszerezni lehessen az adott állapottal kapcsolatban felgyűlt tudást, ezek bárki számára visszakereshetők, elérhetők legyenek, a címke használatával sorstársakra lehessen találni. A kategorizálás ugyanakkor erősen stigmatizáló is lehet, manapság az élet számos területén kirekesztéssel járhat. Így sokan eleve nem használják a diagnózisokat. 

A lényeg inkább az lenne, hogy felismerjünk önmagunkban és egymásban különböző gondolkodásbeli és viselkedésmintázatokat, illetve minél tudatosabbak legyünk azzal kapcsolatban, hogyan érdemes reagálnunk rájuk. 

#1 Szüntesd meg a kapcsolatot 

A biztonságod az első. Fizikai és érzelmi bántalmazás esetén, ha csak teheted, érdemes a kapcsolat megszakítására törekedned. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor ez az opció nehezebben kivitelezhető. Amikor például közeli hozzátartozóról, családtagról van szó, akitől te függsz, vagy aki tőled függ. Az is előfordulhat, hogy a másik már rendelkezik tudással a problémájáról, képes reflektálni rá, de még így is – akaratlanul – sok sérülést okoz neked. Ha nem is a teljes kapcsolatmegszakítás mellett döntesz, fontos, hogy erősítsd az autonómiádat és azokat a kereteket, amelyek között nagyobb biztonsággal érintkezhettek.  

#2 Nem kell egyedül végigcsinálnod

Sokan úgy gondolják, a családi-párkapcsolati történések az ember magánéletéhez tartoznak, amelyről nem illik másoknak beszélni. A félreértelmezett lojalitás, a külső elvárásoknak való megfelelés kényszere, a szégyen aztán megakadályozzák őket abban, hogy segítségért forduljanak. A normalitás törékeny látszatának fenntartásáért a saját mentális egészségükről is hajlandók lemondani. Ez óriási csapdahelyzet. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire létfontosságú, hogy legyenek szövetségeseid a bántalmazás és a káosz megállításához. A pszichológusod, a barátaid, a rokonaid, akikben megbízhatsz. Ne feledd, bármilyen testi-lelki nehézségről is van szó, csak úgy tudsz támogatni valakit, ha téged is támogatnak.

#3 Húzd meg a határaidat

Kevés olyan hatékony stratégia van a BPD-vel érintett emberekkel való kapcsolat alakításában, mint a kristálytiszta határok megfogalmazása és betartása. Ahelyett, hogy érzelmileg reagálnál az illető minden abuzív gesztusára, zsarolására, fenyegetésére, fontos kommunikálnod neki, hogy mik azok a viselkedések, amelyeket nem tolerálsz, és amelyek megvalósulása esetén ki fogsz lépni az adott szituációból. Ettől persze még hatnak rád ezek a tettek, de ezek érzelmi utóhatásait a segítőiddel is levezetheted.

A lényeg, hogy minél inkább próbáld kivonni magad a másik által kezdeményezett játszmákból. Higgadtan oszd meg vele, hogyan hat rád a viselkedése, és hogy számodra ez nem elfogadható. Azt is hangsúlyozhatod, hogy szívesen töltesz vele időt, de csak akkor, ha tisztelettel bánik veled. Az elvárások verbalizálása, a nemet mondás képessége és a határaid védelmezése sokat segíthet, hogy ne zavarodj össze, és megóvd a lelki jóllétedet. 

#4 Beszélgessetek az üresség érzéséről

Anélkül, hogy a terapeutájává válnál, beszélgessetek azokról az érzésekről, amelyek pillanatok alatt a legmélyebb gödörbe taszítják őt. Ezt a témát persze csak nyugodt körülmények mellett érdemes elővenni, amikor mindkettőtöknek van kapacitásra arra, hogy ezzel foglalkozzon. Az érzések tudatosítása segíthet a projekciók kibogozásában (nem a másikat fogjátok okolni a bennetek dúló viharokért), a konfliktusok elmérgesedésének megelőzésében és az emócióktól való távolságtartásban. Ez különösen hasznos akkor, amikor valaki azt éli meg, hogy a szeparációtól való félelem, a csalódás, a düh teljesen elárasztja az agyát, szinte nem marad olyan része a tudatának, amely mentes lenne a lelki fájdalomtól. Ha ilyenkor elemző módon, mintegy kívülről képes magára nézni, könnyebben tud visszatérni a racionalitásba. 

#5 Ajánlj olvasnivalót

Bár a diagnózisok sokszor a medikális szemléletet, a megbélyegzést, a kirekesztés veszélyét erősítik, annyi előnyük mindenképpen van, hogy rájuk keresve rengeteg információt el lehet érni egy-egy állapottal kapcsolatban: általános tudnivalókat, kezelési irányelveket, sorstársi közösségeket, szakembereket. Attól a helyzet sosem romlik, ha az illető és a társas környezete minél többet tud, sőt, olyan megküzdési mechanizmusokkal gazdagodhatnak, amelyek különben nem feltétlenül jutottak volna az eszükbe. 

#6 Öngondoskodás, öngondoskodás, öngondoskodás

A borderline személyiségzavar tipikusan olyan állapot, amely a személy környezete számára is rendkívül megterhelő. Résen kell lenni, hogy fenn tudd tartani a határaidat, és ki tudd vonni magad az érzelmi viharok hatása alól. 

Mi a te ügyed, problémád, érzésed, és mi az övé. Érdemes megtanulnod észrevenni, amikor azonosulni kezdesz azzal a démonizált alakkal, amilyennek a szeretted a rossz pillanataiban képzel téged. Fontos elutasítanod az éned szélsőséges értelmezését, az idealizálását is. 

A mindennapokhoz szükséges érzelmi kapacitás fenntartásában kiemelt szerepe lehet az öngondoskodásnak. Annak, hogy odafigyelsz az egészséges táplálkozásra, a megfelelő mennyiségű és minőségű alvásra, a testmozgásra. Szánsz időt a barátaiddal való együttlétre, vannak hobbijaid, utazol, töltődsz. Zenét hallgatsz, meditálsz, pihensz. Ne feledd, elsősorban nem a másikhoz kell lojálisnak lenned, hanem a testi-lelki jóllétedhez. Saját magadért neked kell felelősséget vállalni. Ne hagyd, hogy a másokkal való törődés megfosszon attól, hogy részt vegyél az életedben.