A britek már az 1960-as években kidolgoztak egy részletes forgatókönyvet arra vonatkozóan, mi a teendő, ha a királynő meghal, a London Bridge-művelet néven ismert tervet évente többször frissítik, finomítják: az uralkodó halálát követően magántitkára, Edward Young értesíti az illetékeseket a tragikus eseményről. Elsőnek a brit miniszterelnököt hívja fel egy titkos, külön erre a célra létrehozott telefonvonalon, és a „London Bridge is down” (vagyis „London hívja leomlott”, amely a jól ismert angol gyermekdalra utal) kódmondattal közli vele a szomorú hírt, őt követik a sorban a Brit Nemzetközösség országainak vezetői, miniszterelnökök, nagykövetek.
Tíznapos gyász és az új uralkodó trónra lépése
A média nyilvánossága csak ezután értesül a királynő haláláról: a BBC és a többi brit televízió-, illetve rádiócsatorna azonnal megszakítja a műsorát és bejelenti a hírt, amire már alaposan fel vannak készülve. A híradók szerkesztői jó előre begyakoroltatták a műsorvezetőkkel a bejelentést – a próbák során az uralkodó neve helyett Mrs. Robinsont mondanak a riporterek –, a csatornák pedig többórányi előre legyártott emlékműsorral rendelkeznek, sőt, a BBC bemondóinak külön erre a célra előkészített fekete öltönyük, illetve dresszük is van.
A hivatalos állami forgatókönyv pontos előírásokat is tartalmaz a tévéseknek, rádiósoknak, például megmondja, miként válthatnak át az aznapra tervezett műsorról a gyászhírre, és milyen – visszafogott, szomorú – zenék szólhatnak a háttérben. A gyászhírt nemcsak a média közli, de régi szokás szerint a Buckingham-palota kapuján is kifüggesztik egy fekete keretes közlemény formájában, amely tíznapos gyászt rendel el az országban és a Nemzetközösség tagállamaiban. Érdekesség, hogy ez idő alatt a palota honlapja is gyászba borul, csupán egy üres fekete oldal fogadja a virtuális látogatókat.
A bejelentés napján este 6 órakor az édesanyja örökébe lépett walesi herceg első ízben tart uralkodói beszédet országa népének, másnap a miniszterelnök és a kormány tagjai hűségesküt tesznek Károly királynak – aki egyébként választhat más uralkodói nevet is, akár Fülöp vagy György néven is trónra léphet –, a nemzeti pénzverde pedig elkezdi gyártani az újdonsült király arcképével ellátott érméket. A királynő holttestét először a Buckingham-palotába szállítják, majd három napon keresztül a Westminster Hallban ravatalozzák fel, ahol napi 23 órán keresztül bárki meglátogathatja a koporsót és leróhatja kegyeletét.
Miután az új király lerótta tiszteletét édesanyja előtt, többnapos országjárásra indul, melynek során először Skóciát, majd Észak-Írországot, végül Walest keresi fel – hazatérése után, tíz nappal a királynő halálát követően rendezik a temetést a Windsor-kastélyban. Az eseményen a teljes királyi család, illetve a világ minden tájáról érkező államfők, diplomaták és egyéb delegáltak részt vesznek, a gyászszertartást a Canterbury érsek celebrálja – a temetés napján déli 12 órakor az egész országban kétperces néma csenddel emlékeznek az elhunyt uralkodóra, a londoni tőzsde pedig egész nap zárva tart.
