Nemcsak a közösségimédia-oldalak követik nyomon a társas hálódat, hanem az agyad is. A magány viszont erőteljesen hatni fog arra, ahogyan az emberi kapcsolataid megjelennek az idegsejtjeid szintjén. Ez derül ki Courtney és Meyer frissen publikált tanulmányából, amelyet a Neuroscience News összefoglalója alapján mutatunk be.
Néha fényévekre vannak, néha az énünk részét képezik
A kutatásban az fMRI nevű agyi képalkotó eljárás segítségével vizsgálták meg 43 résztvevő neurális aktivitását, miközben a) önmagukra, b) közeli barátaikra és ismerőseikre, c) híres emberekre gondoltak. A tudósok különösen a mediális prefrontális kéreg nevű agyterület működésére voltak kíváncsiak, ugyanis korábbról tudni lehetett, hogy az ún. mPFC készít egyfajta térképet a személy társas köreiről, azok távolsága alapján. Courtney és Meyer azt találta, hogy minél közelebb állt a résztvevőkhöz az az illető, akire gondoltak, annál jobban hasonlított az agyi mintázatuk arra, mint amilyet akkor produkáltak, amikor saját magukra gondoltak. Tehát az én és a másik agyi reprezentációja között átfedés alakult ki: a szeretett személy mintegy az én részévé vált, vagy legalábbis szorosan kapcsolódott hozzá.
A cikk az ajánló után folytatódik

DR. ZACHER GÁBOR - SZENVEDÉLYEINK FOGSÁGÁBAN
A soron következő Femina Klub-esten Szily Nóra és vendége, dr. Zacher Gábor közösen próbálják megfejteni a kultúránkban hangsúlyosan jelen lévő függőség kérdéseit. A feltáró beszélgetés után egészen biztosan felüdülve, energiával feltöltve tudunk szembenézni káros szokásainkkal, amiknek úgy tűnik, hogy könnyen rabjaivá válhatunk.
Részletek: femina.hu/feminaklub
Jegyek kizárólag online érhetőek el, korlátozott számban.
Időpont: 2023. június 5. 18 óra
Helyszín: József Attila Színház
hirdetés
Ezzel szemben azok a személyek, akik magánnyal küzdöttek (ezt egy kérdőívvel mérték fel a kutatók), nagyobb különbséget mutattak a neurális mintázatban, amikor önmagukra, illetve amikor másokra gondoltak. Az is jellemző volt továbbá, hogy az agyi aktivitásuk jobban hasonlított egymásra a többi két kategória mentén: tehát hasonló mintázat jelent meg akkor, amikor a barátaikra vagy az ismerőseikre gondoltak, mint amikor a celebritásokat idézték fel. Ez jelzi, hogy igazán senki sem állt közel hozzájuk, az énjük fájó módon elkülönült másoktól, és a kapcsolódás hiánya a neuronjainkban is leképeződött.