Nem kell magyarázni, hogy a magány rossz. A szívproblémák, a rák és a cukorbetegség kialakulásában is szerepet játszhat, de ha csak annyit tesz, hogy depressziósak leszünk tőle, az ellen is küzdeni kell. Ennek az egyik kiváló módja a különféle önkéntes tevékenységekben való részvétel – ahogy ezt, kutatásokra alapozva, a Scientific American írása is részletezi.
Egy nemrég megjelent, több mint tízezres mintát használó brit kutatásban a válaszadók kétharmada értékelte úgy, hogy az önkéntesség segített nekik elűzni a magányt. Egy tavaly publikált amerikai kutatás pedig, amelyben hatezer megözvegyült nő vett részt, úgy találta, hogy heti két óránál több, közösségben végzett önkéntes munka olyan jelentős hatással volt a résztvevőkre, hogy átlagosan kevésbé érezték magukat magányosnak, mint a házasságban élők. Minél idősebb volt az alany, illetve minél gyakrabban önkénteskedett, a hatás annál pozitívabbnak bizonyult.
Hogyan enyhíti a magányt az önkéntesség?
• új embereket ismersz meg
Az önkéntesség mindig közös tevékenység, tehát közben soha nem vagy egyedül. Az önkéntesek általában igazi jó csapatot alkotnak, akikkel egy közös, jó ügyért dolgoznak együtt. Ha az ember egy közösség részének érzi magát, akkor nem magányos.
• új, pozitív célokat ad
Aki magányos, legtöbbször üresnek és céltalannak érzi az életét. Ezen segít az önkénteskedés, amikor mindig valami nemes célért, igazi ügyért dolgozik az ember.
• szellemi felfrissülést ad
A társas kapcsolatok hiánya idősebb korban a szellemi leépülést is felgyorsíthatja. Az állandó hasznos tevékenykedés viszont megdolgoztatja az elmét, és új kapcsolatokat épít ki az agysejtek között, ez pedig megakadályozza a gyors szellemi leépülést. Minél jobban elfoglalja magát az ember, annál kisebb az esélye, hogy hanyatlani kezdjenek a szellemi képességei.
A felmérések szerint a magányosság leggyakrabban a 25 év alattiakat és a 65 év felettieket érinti, ezért érdemes olyan programokat szervezni, amelyek során ezek a korosztályok akár közösen tudnak egymással új kapcsolatokat kialakítani. A lakosság folyamatos elöregedésével várhatóan tovább nő majd a szociálisan elszigetelt emberek száma, így különösen fontos megoldást találni a magányosság problémájára.
